Az Északi terület (Northern Territory vagy rövidítve NT) Ausztrália középső, illetve középső és északi területén fekvő, az ausztrál államszövetséghez tartozó territórium. Nyugatról közös határa van Nyugat-Ausztráliával (keleti hosszúság 129°), délről Dél-Ausztráliával (déli szélesség 26°) keleten Queenslanddel (keleti hosszúság 138°). Északról a területet a Timor-tenger, az Arafura-tenger és a Carpentaria-öböl határolja, mely utóbbihoz Pápua Új-Guinea és Indonézia más szigetei is tartoznak. Bár területe hatalmas – 1 349 129 négyzetkilométer, amivel az ausztrál államszövetség harmadik legnagyobb területi egysége, illetve a világon is a 11. legnagyobb közigazgatási egység –, rendkívül ritkán lakott. Az Északi terület népessége 244 000 fő (2016), ami a legkisebb lakosságszámot jelenti Ausztrália nyolc fő állama és territóriuma között; Tasmania lakosságának is alig fele él itt.
Az Északi terület régészetileg feltárható története több mint 40 ezer éve kezdődött, amikor az ausztrál őslakók megtelepedtek a területen. Legkésőbb a 18. századtól makassari kereskedők a terület őslakosaitól tengeriuborkát szereztek be. A terület tengerpartját az európaiak a 17. században pillanthatták meg. A britek voltak az első európaiak, akik megpróbáltak megtelepedni a part menti sávban. Három sikertelen kísérletet (1824–1828., 1838–1849. és 1864–66.) követően Port Darwint 1869-ben alapították meg. Ma a gazdaság alapját az idegenforgalom adja, különös tekintettel a terület északi részén fekvő Kakadu Nemzeti Parkra és az Ausztrália középső részén található, az Ayers Rock (Uluru) és az Olgák (Kata Tjuta) sziklaképződményeiről híres Uluru-Kata Tjuta Nemzeti Parkra, illetve számottevő bányászati tevékenység folyik.
A territórium fővárosa és egyben legnagyobb városa Darwin. A lakosság a parti területeken és a Stuart Highway mentén koncentrálódik. A többi fő település (nagyságbeli sorrendben) Palmerston, Alice Springs, Katherine, Nhulunbuy és Tennant Creek.
Történelem
Az ausztrál őslakók a becslések szerint mintegy 40 ezer éve élnek az Északi területen; az őslakosok és a mai Indonézia területén élő népek között legalább öt évszázada állnak fenn széles körű kereskedelmi kapcsolatok.
A britek érkezésüket követően, a korai időkben négyszer tettek kísérletet az északi partvidék emberpróbáló környezetében való megtelepedésre, ebből három – elsősorban az éhínség – miatt kudarcot vallott. Az Északi terület 1825 és 1863 között Új-Dél-Wales gyarmat része volt, eltekintve egy rövid, 1846 februárja és decembere közötti időszaktól, amikor a terület a rövid életű Észak-Ausztrália tartományhoz tartozott. 1863 és 1911 között aztán Dél-Ausztrália része volt, ebben az időben, 1870 és 1872 között épült meg Ausztrália első transzkontinentális távíróvonala, az Overland Telegraph Darwin és a dél-ausztráliai Port Augusta között.
1883–1889-ben vasút létesült Palmerston és Pine Creek között. A gazdaság alapját a szarvasmarha-tenyésztés és a bányászat jelentette; 1911-ben már 513 ezer szarvasmarhát tartottak a területen. Egykor a Victoria River Downs-i telep számított a világ legnagyobb szarvasmarhatartó gazdaságának. 1872-ben Grove Hillnél, majd Pine Creek, Brocks Creek és Burrundi térségében aranyat találtak, illetve a Daly-folyónál rezet fedeztek fel.
1911. január 1-én, egy évtizeddel az Ausztrália Államszövetség megalakulását követően az Északi területet leválasztották Dél-Ausztráliától, és államszövetségi irányítás alá helyezték. Alfred Deakin, az Államszövetség második miniszterelnöke ekkor a következő véleményt fogalmazta meg: „Számomra a kérdés a legkevésbé sem üzleti jellegű, hanem első, másod-, harmad- és legutolsó sorban is nemzeti. Vagy sikerül megoldanunk az északi terület benépesítését, vagy azt át kell adnunk valamely más nemzetnek.”
1912 végén mozgalom indult az „Északi terület” név megváltoztatására. A javaslatok között szerepelt a „Kingsland” megnevezés (V. György után, illetve egy másik tagállam, Queensland nevének megfelelően), valamint a „Centralia” és a „Territoria” név, amelyek közül 1913-ban a Kingsland tűnt a győztesnek. Mindazonáltal a terület nevének a megváltoztatására soha nem került sor.
1927 és 1931 között az Északi területet rövid időre, a déli szélesség 20°-nál kettéosztották Észak-Ausztrália és Közép-Ausztrália területre. Nem sokkal később az Északi terület egyes részein az északi Kimberley régióról elnevezett Kimberley-terv keretei között új zsidó hazát kívántak alapítani, de később az elképzelést elvetették.
A második világháború alatt a terület északi része, az úgynevezett Top End katonai kormányzat alá került. Az Államszövetség története során ez volt az egyetlen alkalom, amikor valamely ausztrál állam vagy territórium katonai igazgatás alatt állt. A háborút követően az Államszövetség visszakapta a teljes terület feletti irányítást. 1942. február 19-én került sor a Darwin elleni légitámadásra. Ez volt a legnagyobb szabású, idegen hatalom által indított támadás Ausztrália ellen. A városban és annak környékén számos emléke – lőszertároló bunkerek, leszállópályák, olajvezetékek és múzeumok – fennmaradt Darwin második világháborús történetének.
Az ausztrál őslakosok harcot indítottak a tisztességes bérekért és a földhöz való jogaikért. E küzdelem fontos eseménye volt a Gurindji népcsoport által szervezett sztrájk, és tiltakozásként 10 éves kivonulásuk a Wave Hillre 1966-ban. Gough Whitlam miniszterelnök államszövetségi kormánya 1973 februárjában az Északi terület őslakosainak földjogi helyzetét rendezendő felállította a Woodward Királyi Bizottságot. Philip Woodward bíró első, 1973. júliusi jelentésében azt javasolta, hogy hozzanak létre külön-külön bizottságot a terület középső és északi részén a földjogi kérdések kezelésére, hogy e bizottságokon keresztül érvényesre juthassanak az őslakosok szempontjai is. A Királyi Bizottság jelentésének következményeként elkészült a földtörvény tervezete, de annak elfogadása előtt a Whitlam-kormány megbukott.
Az őslakos földtörvényt végül a Fraser-kormány fogadta el 1976. december 16-án, illetve az a következő Ausztrália-napon (1977. január 26-án) lépett életbe.
1974 szentestéjén a Tracy nevű trópusi ciklon végzett óriási pusztítást. A ciklon 71 ember halálát okozta, a kár akkori értéken 837 millió ausztrál dollárra (2014-es értéken 4,45 milliárd ausztrál dollárra) rúgott: Darwin épületeinek több, mint 70%-a, a lakóépületeknek pedig 80%-a elpusztult. Tracy az akkor 47 ezres lakosú városban 41 ezer embert hagyott fedél nélkül. A várost immár jobb településfejlesztési elveknek megfelelően újjáépítették, és az mára modern, rendezett metropolisszá vált.
Az Északi terület 1978. július 1-én nyerte el a teljes önkormányzatot, ennek keretében a Törvényhozó Gyűlés vezetője a főminiszter. A közigazgatás vezetője ( Administrator of the Northern Territory ) olyan, lényegében kormányzói jogkörrel eljáró tisztviselő, aki a területen a királynő „közvetett” képviselőjeként jár el.
Rövid ideig, 1995–96-ban az Északi terület a világ azon kevés helye közé tartozott, ahol jogszerűnek számított az eutanázia, de utóbb a szövetségi parlament ezt visszavonta. A törvény hatályon kívül helyezését megelőzően négyen vették igénybe az önkéntes eutanázia lehetőségét a korábbi orvos és ausztrál emberbarát, Dr. Philip Nitschke által támogatott törvény alapján.
Kormányzás
Parlament
Az Északi terület parlamentje az ország három állami egykamarás törvényhozó testületeinek az egyike. A westminsteri rendszer alapján működő testületet az Északi területnek az 1974-ben létrehozott Törvényhozó Gyűlése alkotja, ami a korábbi Törvényhozó Tanácsot váltotta fel. A parlament egyúttal az Ausztrál Kormány Északi területének hivatalos lapját (Northern Territory of Australia Government Gazette) is kiadja.
Az Északi terület Törvényhozó Tanácsa részben választott képviselőkből álló, 1947-től működő testület volt, amit 1974-ben a csak választott képviselőkből felálló Törvényhozó Gyűlés váltott fel. Az 1947-es választáson összesen 4443 szavazati joggal rendelkező polgár szavazhatott. Az Északi terület öt választási körzetre van felosztva, ezek Darwin (Ausztrália), Alice Springs, Tennant Creek, Batchelor és Stuart.
Bár ez a testület Ausztrália állami parlamentjeiéhez hasonló jogköröket gyakorol, az más államoktól eltérően nem alkotmányos jogokból eredeztethető, hanem az Ausztrál Államszövetség kormánya által átruházott jogkörökön alapszik. Ennek megfelelően az államszövetségi kormány fenntartja a jogot, hogy törvényeket hozzon a territórium számára, illetve akár hatályon kívül helyezze a Törvényhozó Gyűlés által megalkotott törvényeket. Az uralkodót az Északi terület Adminisztrátora (Administrator of the Northern Territory) képviseli a többi ausztrál állam kormányzójáéhoz hasonló jogkörrel.
A 25 tagú Törvényhozó Gyűlésben a képviselőket négy éves időtartamra választják egymandátumos választókerületekben.
A teljes körű állami jogok megszerzéséért éveken keresztül tartó mozgalom indult. Végül a kérdésben 1998-ban tartottak népszavazást, de a kezdeményezést a szavazók elutasították. Ez az Északi területen és más államszövetségi kormányoknál egyaránt megdöbbenést keltett, mivel a közvélemény-kutatások az államiság többségi támogatottságát jelezték. Mindazonáltal az ausztrál alkotmány alapján a szövetségi kormány maga is meghatározhatja a teljes jogú államiság feltételeit. Az Északi területnek így három szövetségi szenátori helyet kínáltak az eredeti államalkotó államok számára garantált 12 hely helyett. (Ennek oka az eltérő népességszám, mivel egyenlő számú szenátusi mandátum esetén az Északi terület lakóinak egy-egy szavazata több mint 30 Új-Dél-Wales vagy Victoria állambeli szavazatnak felelt volna meg.)
A főminiszter és a kabinet Az Északi terület Főminisztere (Chief Minister of the Northern Territory) az önkormányzattal rendelkező territórium kormányának a vezetője, szemben az Ausztrál Államközösség más államainak kormányfőivel (Premier). A Főminisztert az Északi terület Adminisztrátora nevezi ki úgy, hogy rendes körülmények között az Északi terület Törvényhozó Gyűlésében többséggel rendelkező politikai párt vezetője kap felkérést a posztra.
Adminisztrátor Az Északi terület 1978. július 1-én nyerte el a teljes önkormányzatot, a közigazgatás vezetőjét, az Adminisztrátort Ausztrália Főkormányzója nevezi ki. A Főkormányzó felé az Adminisztrátor kinevezésére javaslatot az államszövetségi kormány, és nem az Északi terület kormánya tesz, de szokásjog alapján arról először a territórium kormányával egyeztetnek.
Államszövetségi szintű képviselet Az Északi területet két-két tag képviseli az ausztrál parlament Képviselőházában, illetve Szenátusában is.
Helyi önkormányzatok Az Északi területen 17 helyi önkormányzattal rendelkező egység van, ezek között 11 megye (shire) és öt városi önkormányzat. A megyei, városi és más települési tanácsok felelősek az Északi terület parlamentje által delegált funkciók ellátásáért, mint amilyen a közúti infrastruktúra fenntartása vagy a hulladékgazdálkodás. A tanácsok bevételei többségében ingatlanadóból és kormányzati juttatásokból származnak.
Őslakő-földtanácsok Az Északi területen az őslakó földtulajdonosok alkotta földtanácsokat az őslakos földtörvény rendelkezéseinek megfelelően állítják fel.
Földrajz
A territóriumon számos apró település van elszórva, de a nagyobb népességű központok az egyetlen szilárd burkolatú, Darwint Ausztrália déli részével összekötő út, Stuart Highway mentén helyezkednek el.
Az Északi területen továbbá két látványos, természetes sziklaképződmény található: az Ayers Rock (Uluru) és az Olgák (Kata Tjuta), a helyi ausztrál őslakosok szent helyei, illetve kiemelt idegenforgalmi látnivalók.
A terület északi részén található a Kakadu Nemzeti Park lélegzetelállító vizes élőhelyeivel és őshonos vadvilágával. Ettől északra az Arafura-tenger, keletre pedig az Arnhem-föld fekszik, aminek regionális központja Maningrida a Liverpool-folyó deltájában.