Alsóhatárszeg (Rosztoka) település Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban.
Fekvése Volóctól északnyugatra, Uzsoktól délre, a Zsdenyovka-patak partján, Nagycserjés és Erdőludas közt fekvő település.
Nevének eredete Régi, Rosztoka neve szláv eredetű, mely két ágra szakadó, vagy két ág egyesüléséből keletkező vízfolyást jelent. Nevét 1904-ben változtatták a mai Alsóhatárszegre.
Története Alsóhatárszeg (Rosztoka) a 17. században magyarok által alapított falu, melynek lakossága a középkorban elszlávosodott.
Nevét 1600-ban említette először oklevél „Nagy-Rosztoka”, majd 1645-ben „Nagy Rosztoka” néven.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ROSZTOKA. Kis, Nagy, és Új Rosztoka. Három orosz falu Bereg Várm. földes Urok Gr. Schönborn Uraság, Kis Rosztoka Nagy Rosztokának filiája; Új Rosztoka pedig fekszik Verbjacz Petrusoviczához közel, és annak filiája; lakosaik katolikusok, és ó hitüek, határbéli földgyeik soványak, egyéb vagyonnyaik selejtesek.”
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Rosztóka (Kis és Nagy), 2 orosz falu, Beregh vmegyében, azon csucsban, melly Ungh vmegye és Galliczia között fekszik. Az első 163, a második 137 g. kath. lak., és paroch. templommal. Erdő elég volna, de földük felette sovány, hideg. F. u. gróf Schönborn. Ut. p. Munkács.”
1913-ban „Alsóhatárszeg” formában említik. A trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye Alsóvereckei járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, ekkor (1930-ban) „Roztoka” alakban találjuk. 1938 novembertől ismét Magyarországhoz tartozott, 1941-ben „Nagyrosztoka” néven írták. 1944 őszén a szovjet csapatok megszállták.
1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. Nagy- és Kisrosztoka 1960-ban egyesült. 1991 óta a független Ukrajna része.
Népessége
1910-ben 272 lakosából 7 magyar, 9 német, 256 ruszin volt; ebből 263 görögkatolikus, 9 izraelita volt. A 2001-es népszámlálás során a lakosság (480 fő) 99,8%-a ukrán, 0,2%-a orosz anyanyelvűnek vallotta magát.
Nevezetességek Görögkatolikus fatemploma 1771-ben már állt. Szent Mihály tiszteletére szentelték fel. Anyakönyvet 1819-től vezetnek.
Jegyzetek
Források A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 Sebestyén Zsolt: Kárpátaljai helységnév-magyarázatok
Kategória:A Munkácsi járás települései Kategória:Bereg vármegye települései