bélyegkép|Ikarus 180-as nosztalgiabusz az 1-es busz vonalán 2018 májusában A budapesti 1-es jelzésű autóbusz az Etele tér, Kelenföldi pályaudvar és a Mexikói út között közlekedett. A járatot a Budapesti Közlekedési Vállalat üzemeltette.
Története
1915. március 1-jén, reggel 7 órakor 1-es jelzéssel indult el Budapest első autóbuszvonala az Aréna út (napjainkban Dózsa György út) és a Vilmos császár út (napjainkban Bajcsy-Zsilinszky út) között. A 2,8 km hosszú vonalon egy emeletes akkumulátoros és egy egyszintes benzinmotoros busz közlekedett a Székesfővárosi Közlekedési Vállalat (SzKV) üzemeltetésében.
1915. október 13-án meghosszabbították a Kígyó térig (ma Ferenciek tere).
Az első világháború okozta gazdasági nehézségek okán (benzin-, gumihiány) a járat 1917. április 11-étől szünetelt és csak 1921. szeptember 24-én indult újra korábbi végállomásai között (a Kígyó tér ekkor már az Apponyi tér nevet viselte), Bécsből használtan vásárolt akkumulátoros buszokkal, a Budapest Fővárosi Közlekedési Vállalat (BFKV) üzemeltetésében.
Az üzemeltetést 1923. január 1-jétől a Székesfővárosi Autóbuszüzem (SZAÜ) végezte.
A 20-as években az egyre növekvő gépjárműforgalom következtében a belvárosi közlekedés a szűkös utcákon nehézkessé vált. Ennek következtében - az országban elsőként - 1927. április 8-án a budapesti rendőrfőkapitány egyes belvárosi utcák esetében ún. egyfázisú (mai elnevezés szerint egyirányú) utcákat jelölt ki az akadálymentes haladás érdekében. E módosítás az 1-es járat útvonalát is érintette. A szükséges munkálatok elvégzése, így például megállóhelyek áthelyezése után, április hónap végén az autóbuszok útvonala módosult: az Apponyi (volt Kígyó) tér felé haladó kocsik a Városház utca helyett a Petőfi Sándor utcán, az Aréna út felé haladók a Duna utcán és Váci utcán át közlekednek. A Városház utcában megszűnt az autóbusz-közlekedés. Ezzel egyidejűleg megszűnt a régi végállomás, mely a Kígyó utcában helyezkedett el. Az új végállomás a túloldalra, a Veress Pálné utca - Duna utca kereszteződéséhez került.
1927. július 19-től az Aréna út felé közlekedő kocsik útvonalát egyszerűsítették: a Wurm utca - József tér (ma Wekerle Sándor utca - József nádor tér) helyett egyenesen a Dorottya utcán haladtak és ott kanyarodtak rá a Tisza István (ma József Attila) utcára.
Az 1928 év elején történt 16 darab autóbusz beszerzése újabb viszonylatok megindítását tette lehetővé, s egyúttal a meglévő rendszer felülvizsgálat alá került. A városvezetés közlekedési bizottsága az autóbuszközlekedés új központját (ahol a legtöbb vonal találkozik, illetve kiindul) a Vörösmarty téren képzelte el, itt a kor viszonyaihoz képest tágas hely állt rendelkezésre. Február 15-étől az 1-es járat számára itt jelölték ki a végállomást, és az Apponyi térig vezető további szakaszt felhagyták (a kieső szakaszt a szintén ekkor meginduló 15-ös busz látta el). Tehát e naptól kezdve a járat csak az Aréna út – Vörösmarty tér között közlekedett. A változás fő oka hármas: egyrészt a már korábban említett belvárosi zsúfoltságot próbálták enyhíteni a buszok kiszorításával, az új 15-ös járattal való párhuzamosságot a meglévő kisszámú kocsiállomány nem tette lehetővé, de utasforgalmi okok is közrejátszottak. A Vörösmarty tér – Apponyi tér szakasz a korabeli viták alapján meglehetősen kihasználatlan szakasz volt, ugyanis a végállomásig szóló buszjegyek drágábbak voltak, a szakaszhatárt pedig a Vörösmarty tér képezte: sokan inkább leszálltak és gyalog folytatták útjukat a mindössze két megállót tartalmazó szakaszon (az Aréna út felé a kihasználtsági adatok viszont jók voltak, mivel a városi bevásárlás után csomagokkal hazaigyekvők már nem választották a gyaloglást).
A vonal lerövidítése és így kialakult a kényelmetlen átszállások miatt sok utaspanasz érkezett, ezért amint újabb autóbuszokat szállítottak le, a SZAÜ a járat útvonalát meghosszabbította egészen a Fővám térig. E módosítás 1928. március 6-án lépett életbe. Az Apponyi térig tartó szakasz a korábban megszűnt útvonallal azonos volt, tovább a Fővám tér felé a Veres Pálné utcán, visszafelé a Váci utcán át közlekedtek a kocsik. A Buda felé történő hosszabbítás már ekkor adta magát, ám az banális okokból nem valósulhatott még meg: a Fővám téri piac vásári bódéi fizikálisan akadályozták a buszok felhajtását a Ferenc József (ma Szabadság) hídra.
1928. szeptember 24-én végül megvalósult a meghosszabbítás, a piaci állapotok rendezésével az autóbuszok immár Budára, a Szent Gellért térig közlekedtek. A vonal megnövekedett hossza indokolttá tette egy betétjárat – a fővárosban ez volt az első betétjárat – indítását, így e naptól kezdve a elindult az Aréna út és az Apponyi tér között a 11-es jelzésű járat, mely mindennap reggel 7 és este között közlekedett.
1929-ben a városligeti Millenniumi hídon (ma Zielinski híd) megerősítési munkálatokat végeztek, így ez év nyarán már lehetővé vált, hogy autóbuszok közlekedjenek rajta. Az 1-es és 11-es viszonylatokat 1929. május 30-ától a nyári idény időtartamára a Széchenyi fürdőig meghosszabbították. A nyári közlekedési rend végül kitolódott az őszi időszakra is.
1929. augusztus 16-án az 1-es járat útvonalát a Horthy Miklós (ma: Móricz Zsigmond) körtérig hosszabbították meg, a betétjárat útvonala változatlan maradt.
1929. november 28-ától már csak a 11-es járat közlekedett a Széchenyi fürdőhöz, az 1-es járat végállomása visszakerült az Aréna úthoz. Erre a módosításra azért volt szükség, mert a téli idényben elegendőnek látták a szűkebb üzemidejű betétjárattal ellátni a fürdő közönségét. E módosítás következtében a 11-es klasszikus betétjárat jellege (az alapjárat útvonalát teljességgel lefedi) megszűnt. Ez az állapot 1930. május 15-éig állt fenn, amikor a nyári idényre ezt a végállomási rendet megcserélték: ekkortól az 1-es közlekedett a fürdőhöz, a 11-es pedig csak az Aréna útig. A váltott rendszer 1930 őszén szintén érvényben volt, 1930. október 15-étől tehát megint a 11-es járt ki a Széchenyi fürdőhöz, és egyúttal meghosszabbították a Horthy Miklós körtérig. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy az alapjárat (Aréna út – Horthy Miklós körtér) rövidebb szakaszon közlekedett a betétjáratánál (Széchenyi fürdő – Horthy Miklós körtér). Az 1931-es nyári idényt már más rendszerben oldották meg: 1931. május 19-étől az 1-es szokásos módon a Széchenyi fürdőig hosszabbodott, de a 11-es nem rövidült le, hanem közlekedését őszig teljesen szüneteltették.
1931. június 20-ától kezdődően a nyári időszakban szombat és vasárnapokon az 1-es buszok nem a Millenniumi hídon, hanem az Állatkerti körúton közelítették meg a fürdőt. Az intézkedés célja volt, hogy a frekventált időszakban a szórakoztató létesítmények (állatkert, cirkusz) elérhetősége javuljon.
A nyári idény után, szeptember 28-ától a 11-es járat újraindult a Széchenyi fürdő és Horthy Miklós körtér között, az 1-es pedig az előző évekhez hasonlóan az Aréna útig rövidült.
A növekvő közúti forgalom és a hosszú menetidő miatt a két viszonylat hangolása egyre több nehézségbe ütközött, ezért végül a 11-es viszonylat megszüntetése, illetve kapacitásának az 1-es járatba olvasztása mellett döntöttek október 10-én üzemzárással. Ettől kezdve tehát csak az 1-es közlekedett, téli menetrendben az Aréna útig, nyári menetrendben pedig a Széchenyi fürdőig (ez a rendszer egészen 1939-ig fennállt). Az intézkedés közvetett oka a gazdasági válság hatása révén bekövetkező járatritkítási „program” volt, az autóbuszok üzem- és követési ideje városszerte számottevően csökkent.
1933. október 1-jén a Horthy Miklós körtértől a Lenke térig (ma Kosztolányi Dezső tér) hosszabbították az újonnan épült társasházak kiszolgálására.
1938. január 3-ától a Ferenc József hidat átépítés miatt lezárták, ekkortól kezdve a járat az Erzsébet hídon keresztül közlekedett, ez az 1943-as megszüntetésig így is maradt.
A második világháború miatt kialakult gumiabroncshiány következtében 1943. november 9-étől szünetelt a közlekedés a vonalon.
A fentieken kívül fontos kitérni a járat szerepére a Városligetben 1925 óta évente megrendezett Árumintavásár (később BNV) kiszolgálásában. 1929-től az 1-es járatot is bevonták: eleinte az 1-es vagy 11-es járatot sűrítették és hosszabbították meg a vásár időtartamára, 1931-ben emellett még egy betétjáratot is indítottak 1A jelzéssel az Apponyi tér és az Árumintavásár között. Az 1A 1932-ben már csak az Oktogontól indult és ez a forma a későbbi vásárok során állandósult. Például 1938. április 29-étől május 9-éig, 1940. április 26-ától május 6-áig, valamint 1941. május 2-ától 12-éig is közlekedett az 1A jelzésű betétjárat a Mussolini tértől (ma Oktogon) a városligeti Vásár területére.
A járat csak 1945. július 2-án indult újra az Eskü út (ma Szabadsajtó út) és a Gellért tér között, immáron a pontonhíddal kiegészített Ferenc József hídon (Szabadság híd) keresztül. 1945. november 21-étől, miután a Lánchíd pótlására elkészült az ún. Petőfi pontonhíd, a járat ezen keresztül jutott át Budára. E módosítás mindössze 2 napig volt érvényben, ugyanis szakértők javaslatára november 23-ától visszahelyezték a Ferenc József hídra, mivel az új pontonhíd nem bírta el a zsúfolt autóbuszokat. A járat 1945. december 15-étől a Ferenc József híd javítási munkálatai miatt kettéosztva közlekedett a híd érintése nélkül. Bár a forrás nem közöl végállomásokat, vélhetően ekkor már a Gellért tér helyett a Móricz Zsigmond körtérről indultak a kocsik, másként nem lett volna értelme a kettéosztásnak.
1945. december 22-étől a jégzajlás miatt életveszélyessé váló híd, valamint gumiabroncshiány okán szünetelt a forgalom. 1946. február 18-án újraindították, de átmenetileg kettéosztva: Budán a Szilágyi Dezső tér és a Móricz Zsigmond körtér, Pesten a Ferenciek tere és a Ságvári tér (Vértanúk tere) között. A két dunai végpont az egykori ideiglenes Kossuth hídhoz jelentett kapcsolatot. Mivel a Ferenc József híd kiegészítő pontonhídját januárban egy jégzajlás elsodorta, a közlekedés az új hídon keresztül zajlott, a hídszerkezet megóvása érdekében menetrend szerinti autóbuszjáratok nem mehettek át rajta. A garázsmeneti autóbuszok azonban kénytelenek voltak a Kossuth hidat használni, szigorú sebességkorlátozások és követési távolságok betartásával.
Érdekességként megemlíthető, hogy az 1-es szünetelése alatt január 11-étől szintén 1-es számmal buszjárat közlekedett a Boráros tér–Kálvin tér–Ferenciek tere–Erzsébet tér–Szabadság tér útvonalon, melynek menetrendjét a Budáról a Ferencvárosi pályaudvarhoz közlekedő vonatokhoz hangolták. A viszonylatot kihasználatlanság miatt január 13-án meg is szüntették.
1946. február 27-től a pesti vonalrész a Ferenciek terétől a Baross térig hosszabbított útvonalon, Budán pedig a Lenke tér és az Endresz György tér (ma Magyar jakobinusok tere) között járt. 1946. március 6-ától újra szünetelt üzemanyaghiány miatt, de már március 20-án sikerült újraindítani a Deák Ferenc tér—Szabadság tér—Kossuth Lajos tér—Kossuth híd—Batthyány tér—Fő utca—Alagút—Attila utca—Döbrentei tér—Szent Gellért rakpart—Bartók Béla út—Móricz Zsigmond körtér útvonalon. Érdekesség, hogy ekkor egy vonaljegy 100 000 pengőbe került, míg alig négy hónap múlva már 20 trillió pengőbe. A kocsihelyzet nehézségeit mutatja, hogy a viszonylatra ekkoriban egyetlen autóbusz volt beosztva, tehát a járat óránként közlekedett.
A Szabadság híd megnyitása után nem sokkal, az új kocsibeszéseknek köszönhetően 1946. szeptember 11-étől az Oktogon és a Lenke tér között jártak az 1-es buszok, a megnyitott hídon keresztül. A Deák Ferenc tér és a Szabadság híd között a Váci utcán (visszafelé Kecskeméti utca) keresztül közlekedtek a kocsik a villamosokkal való párhuzamosság elkerülése érdekében. Az új útvonalvezetés nem vált be, a korabeli híradások szerint a kocsik kihasználatlanul, szinte üresen közlekedtek, ezért 1946. október 9-étől megszüntették. A felszabaduló kapacitást egyébként a 2-es viszonylat újbóli megindítására használták fel.