A pontusi havasszépe (pontuszi hangarózsa, Rhododendron ponticum, Rhododendron pontica) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának az hangavirágúak (Ericales) rendjéhez, ezen belül a hangafélék (Ericaceae) családjához tartozó faj. Márton József Természethistóriai képeskönyvében „Pontusi Ragyabura” néven említi.[mek.oszk.hu/01700/01736/01736.rtf Vörös Éva, Priszter Szaniszló: Márton József Természethistóriai képeskönyvének növénynevei. A DEBRECENI KOSSUTH LAJOS TUDOMÁNYEGYETEM MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK KIADVÁNYAI, 69. sz.]
Elterjedése
A pontusi havasszépe hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia és a Kaukázus vidéke. Kolkhiszban az elegyes lomberdők (szakállas éger, közönséges gyertyán, közönséges mogyoró, keleti bükk) aljnövényzetében nő. A cserje- és gyepszint kísérő fajai: szárcsafű, apróvirágú tündérvirág, babérmeggy, bogyós orbáncfű, kaukázusi borostyán, kaukázusi áfonya, sárga havasszépe alapján ezeket az erdőket a harmadkori babérmeggy-vegetáció reliktum növénytársulásainak tekintik.Bartha Dénes: Az év fája. Erdészeti Lapok CXLII. évf. 2. szám (2007. február)
Sokfelé betelepítették. Anglia délnyugati részén az erdőkben kivadult, és gyomként terjeszkedik. Írországban agresszív özönnövényként terjeszkedik; bozótja már több száz négyzetkilométert hódított meg, jelentős csökkentve az ír állattenyésztők legelőit.
Megjelenése, felépítése
A pontusi havasszépe örökzöld, 2-4 méter magas, felálló vagy felemelkedő szárú cserje. Közepes méretű, bőrszerűen fénylő levelei elliptikusak, a végük kicsúcsosodik. Nagy (kb. 5 cm magas), liláspiros virágai az ágak végein nyílnak; alattuk a levelek szinte gallérosan helyezkednek el.
Életmódja
Felhasználása
Mivel nektárja egy grayanotoxin nevű mérgező anyagot tartalmaz, ezért a pontusi havasszépe (és a sárga havasszépe) nektárjából készült méz is mérgező – ezért nevezik a grayanotoxin-mérgezést bolond mézmérgezésnek (angolul mad honey intoxication. Fontosabb tünetei: bő nyáladzás, izzadás, hányinger, hányás, izomgyengeség, ritkuló szívverés, csökkenő vérnyomás. A mérgezés ritkán halálos. I.e. 401-ben a pontusi lakosság a mérgezett mézet biológiai fegyverként használta Xenophón hadai ellen.
Dísznövényként hosszú ideje termesztik; számos kertészeti változatát nemesítették ki.
Hivatkozások
Források Növényismertetések Zacher Gábor: Watson doktor nagyot hibázott?
Kategória:Hangafélék Kategória:Növényfajok Kategória:Cserjék Kategória:Mérgező növények Kategória:Európa növényvilága Kategória:Ázsia növényvilága Kategória:Kaukázus növényvilága