Anjou Eleonóra (1289. augusztus – San Nicolò l'Arena kolostora, Nicolosi mellett, Szicília, 1341. augusztus 9.), franciául: Éléonore d'Anjou, olaszul: Eleonora d'Angiò, nápolyi (szicíliai) királyi hercegnő, Szicília (Trinacria) királynéja.1302. augusztus 31. – 1314. augusztus 9-éig és 1372-től 1392. május 21-éig a szigetország elnevezése Trinacriai Királyság volt, megkülönböztetve a másik, nápolyi székhelyű Szicíliai Királyságtól, amelynek a hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság maradt.

Élete II. Károly szicíliai (nápolyi) király és Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnő lánya.Mária nápolyi királyné V. István magyar király és Kun Erzsébet lánya volt.

Eleonórát 1299-ben eljegyezték Toucy Fülöppel, II. Narjot de Toucynak (1250 körül–1293), Laterza urának, Durazzó főkapitányának és a Szicíliai (Nápolyi) Királyság tengernagyának és feleségének, I. Lúcia (1265 körül–1299) címzetes antiochiai hercegnőnek és Tripolisz grófnőjének egyetlen fiával. Fülöp anyja Antiochiai Lucia hercegnő még ugyanebben az évben, 1299. június 29-én (vagy ekörül) meghalt, fia pedig megörökölte anyjától az antiochiai hercegi címét. Eleonóra és Fülöp eljegyzését azonban 1300. január 17-én VIII. Bonifác pápa a felek kiskorúságának indokával felbontotta. Fülöp herceget ekkor említették utoljára, további sorsáról nincs dokumentum, feltehetőleg még gyermekkorában meghalt.

Második házasságát pedig a két vetélkedő Szicíliai Királyság: az Itália déli részén fekvő nápolyi központú és a Szicília szigetén elterülő palermói székhelyű, kiegyezése hozta meg. Két idősebb testvére már aragón-szicíliai királyi herceget és hercegnőt kapott házastársul a béke zálogaként: Blanka nővére (1280–1310) 1295. november 1-jén feleségül ment II. Jakab (1267–1327) aragón és szicíliai királyhoz, Róbert bátyja (1278–1343) pedig, aki ekkor nápolyi trónörökös volt, 1297. március 23-án II. Jakab húgát, Jolán hercegnőt (1273–1302) vette nőül.

1302. augusztus 19-én a castronovóiCastronovo mai hivatalos neve Castronovo di Sicilia, szicíliai olaszul: Castrunovu. előzetes békében először ismerték el a két Szicília külön állami létét. A tárgyalások idején felmerült, hogy a szicíliai trónon 1296-ban a bátyját, II. Jakabot követő II. Frigyes Szicília helyett a már nem létező Albán Királyságot vagy a Ciprusi Királyságot kapná meg, ez utóbbinál ez esetben az uralkodó Lusignan-házat trónfosztanák, de Frigyes visszautasította ezeket az ajánlatokat. Végül megállapodtak a felek, hogy II. Frigyes élete tartamáig uralkodhat Szicília szigete felett, melyet leendő felesége, Eleonóra hozományaként igazgathat, de halála után a sziget visszaszáll az Anjou-házra, és a két Szicília egy uralkodó alatt egyesül. A végül 1302. augusztus 29-én megkötött caltabellottaiCaltabellotta szicíliai olaszul: Cataviddotta. békében kikötötték, hogy II. Frigyes Szicília sziget uralkodójaként a Trinacria királya címet viseli, a Szicília királya cím pedig a nápolyi központú országrészt illeti. Kikötötték még, hogy Eleonóra és II. Frigyes leendő fiai új királyságokat kapnak majd, vagy pénzbeli kárpótlásban részesülnek Szicília öröksége helyett.

VIII. Bonifác pápa 1303. május 21-én kelt bullájában ekkor visszavonta II. Frigyes kiátkozását, és megadta a szükséges diszpenzációt a házasulandó feleknek. Ezután már nem volt akadálya, hogy Eleonóra és Frigyes 1303 májusában Messinában egybekeljen. A házasságukból kilenc gyermek, köztük négy csecsemőkort túlélt fiú is született, akik közül három megérte a felnőttkort, és túlélte az apjukat. Frigyesnek nem állt szándékában kisemmizni a fiait, bármit is ígért apósának, II. Károly nápolyi királynak, ráadásul 1309-től már Eleonóra bátyja , I. Róbert uralkodott Nápolyban. 1313-ban háború tört ki a két Szicília között, és miután II. Frigyes 1314-ben visszaverte sógora támadását, a szicíliai parlamenttel 1314. június 2-án elfogadtatta az új trónöröklési törvényt, mely szerint Frigyes és Eleonóra elsőszülött fia, Péter fogja örökölni a királyságot, mely 1314. augusztus 9-én újra a Szicíliai Királyság nevet vette fel.

1321. április 18-án Eleonóra fiát, Péter trónörököst apja társuralkodóvá nevezte ki, megtette királyi helytartóvá, majd másnap, 1321. április 19-én Szicília királyává koronáztatta II. Péter néven, annak ellenére, hogy XXII. János pápa kiközösítette Eleonóra férjét, ami alól csak utódja, XII. Benedek pápa oldozta fel 1335-ben.

Eleonóra termékenynek bizonyult, több fiút szült, mely megalapozta a Barcelonai-ház szicíliai ágát a XIV. században, de végül egyebek mellett a pestis férfi ágon kihalásra ítélte az uralkodócsaládot a XV. századra. Első gyermekét, Pétert 15 évesen, míg utolsó gyermekét, Margitot 42 évesen hozta a világra.Aragóniai Margit IV. Károly német-római császár mostohaanyósa volt, miután férjének, II. Rudolf (1306–1353) rajnai palotagrófnak és választófejedelemnek az első házasságából született lánya, Pfalzi Anna (1329–1353), aki mostohaanyjánál, Margitnál 2 évvel idősebb volt, 1349-ben feleségül ment az özvegy IV. Károlyhoz. Pfalzi Anna egy fiút, Vencelt (1350–1351) szülte, de aki még csecsemőkorában meghalt. Gyermekei közül ez utolsó élt a leghosszabb ideig: 46 évet, de még ő sem szárnyalta túl a szülei életkorát, hiszen apjuk, II. Frigyes 66, míg anyjuk, Eleonóra 52 éves korában halt meg. Mindkettő magas életkornak számított abban az időben. Eleonóra túlélte a házastársát, és a kilencből három gyermekét is eltemette. Megérte elsőszülött fia, II. Péter egyeduralmát 1337-ben, aki az ő házassági szerződése ellenére örökölte Eleonóra hozományát, Szicíliát. II. Péter éppen csak egy évvel élte túl anyját. Eleonóra 1341. augusztus 9-én Szicília szigetén, a Nicolosi melletti San Nicolò l'Arena kolostorában hunyt el, és a cataniai Ferences kolostorban helyezték örök nyugalomra. Fia 1342. augusztus 15-én CalascibettaCalascibetta szicíliai olaszul: Calatascibetta, latinul: Calataxibetta. városában halt meg, és a Palermói Székesegyházban nyugszik.

Gyermekei 1. férjétől, I. (Toucy) Fülöp (1285 körül – 1300. január 17. után) címzetes antiochiai hercegtől, elváltak, nem születtek gyermekek 2. férjétől, II. Frigyes (1271–1337) szicíliai királytól, 9 gyermek: Péter (1304–1342), II. Péter néven szicíliai király (ur: 1337–1342), felesége Görzi Erzsébet (1298–1352), II. Ottó karintiai herceg leányaként Bajor Erzsébet német, szicíliai és jeruzsálemi királynénak, IV. Konrád német király özvegyének volt az unokája, 10 gyermek Ruggero (1305–fiatalon) Konstancia (1306–1344), 1. férje II. Henrik (1271–1324) ciprusi és jeruzsálemi király, 2. férje IV. Leó (1309–1341) örmény király, 3. férje Lusignan János (1329/30–1375) ciprusi királyi herceg, mindhárom házassága gyermektelen maradt Manfréd (1307–1317) athéni herceg Izabella (Erzsébet) (1310–1349), férje II. István alsó- és felső-bajor herceg (1319–1375), IV. Lajos német-római császár fia, 4 gyermek Vilmos (1312–1338), II. Vilmos néven athéni herceg, felesége Aragóniai Mária (1310–1364 előtt), II. Jakab Xèrica (Jérica) bárója lánya, nem születtek gyermekei János (1317–1348), II. János néven athéni herceg, szicília régens, felesége Cesarina (Cesarea), Pietro Lancia, Delia ura, Caltanissetta grófja lánya, 3 gyermek, többek között: I. Frigyes athéni herceg (1340–1355), nem nősült meg Katalin (1320–1342 után) apáca Margit (1331–1377), férje II. Rudolf rajnai palotagróf, választófejedelem, (1306–1353), gyermekei nem születtek

Származása

</center>

Jegyzetek

Irodalom Schwennicke, Detlev: Die Könige von Sizilien 1296–1401 a.d.H. Barcelona, 1312–1379 Herzoge von Athen und Neopatras, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 73, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984. Kiesewetter, Andreas: Eleonora d'Angiò, regina di Sicilia, Dizionario Biografico degli Italiani 42, Róma, 1993. URL: Lásd Külső hivatkozások

További információk Foundation for Medieval Genealogy/Sicily Kings Genealogy (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.) Foundation for Medieval Genealogy/Naples Kings Genealogy (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.) Genealogie Mittelalter/Eleonore von Anjou Königin von Sizilien (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.) Euweb/House of Barcelona/Sicily Kings Genealogy (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.) Euweb/Capet/Anjou Genealogy (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.) Andreas Kiesewetter: Eleonora d'Angiò, regina di Sicilia (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)

Kategória:Nápoly és Szicília királynéi Kategória:Barcelonai-ház Kategória:Anjou-ház Kategória:Toucy-ház Kategória:1289-ben született személyek Kategória:1341-ben elhunyt személyek Kategória:Antiochia fejedelemnéi Kategória:Tripolisz grófnéi