Kovásznai Sándor (Fintaháza, 1730. február 12. – Marosvásárhely, 1792. március 8.) református tanár.
Élete
Marosvásárhelyen tanult, ahol később köztanítóságot viselt. Azután öt évig (1755-1760 között) gróf Lázár Imre mellett nevelősködött, majd 1760-ban külföldre indult és ott július 19-én beiratkozott a leideni egyetemre. 1763 végén tért haza, 1764 januárjában tanárként helyezkedett el Marosvásárhelyen és haláláig ott dolgozott. Sírja a marosvásárhelyi református temető ravatalozója mellett található. Halálakor a Bécsi Magyar Kurír a következő cikket jelentette meg: "A régi nyelveket: zsidót, görögöt, deákot az ehhez hasonló régiségekkel és históriákkal együtt nagy előmenetellel tanította... a szentírást úgy tudta és magyarázta, mintha gyermekségétől fogva - egyebeket mellőzvén - minden elmebeli és testi tehetségeit annak tanítására fordította volna. ...emellett nagy filosofus, nagy matematikus, nagy rétor, nagy poéta, egyszóval minden nagy volt."Koncz József: A marosvásárhelyi Evang. Reform. Kollégium története, Marosvásárhely, 1896. 202. oldal. 2005 nyarán róla nevezték el a Somosdi Általános Iskolát.
Művei Laudatio funebris memoriae… Emerici Lázár. (Nagyszeben, 1761.) Laudatio funebris… com. Lad. Teleki de Szék. (Kolozsvár, 1779.) Speculum parentis domo forisque optimi (Másik gyászbeszéd gr. Teleki László felett). (Kolozsvár, 1779.) Laudatio funebris Mariae Theresiae… (Nagyszeben, 1780.) Carmina exequialia… (Utrecht, 1782.) Oratio ad inaugurandum… novum auditorium in ill. gymnasio Vásárhelyensi… (Uo. 1784.) * „Cicerónak az emberek tisztéről és kötelességeiről” írt munkájának fordítása (1795.) Az ész igaz útján. (Bukarest 1970)
Jegyzetek
Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Marosvásárhelyiek Kategória:1730-ban született személyek Kategória:1792-ben elhunyt személyek