Sárvári Éva (Budapest, 1931. március 9. –) író.
Életútja
Szüleit korán elvesztette, nővére nevelte fel. Az 1956-os forradalom után Magyarországról menekülve Dániába, majd 1957-ben Ausztráliába, Melbourne-be került.
1966-ban átköltözött Kanadába, Torontóba; titkárnőként, majd az Ontario Government tisztviselőjeként dolgozott. Emigrációs tapasztalatait bemutató regényeket és elbeszéléseket írt. Emigráns lapokban publikált.
A "Kigyúlt a fény" című regényét a clevelandi Magyar Társaság Árpád Bronz Éremmel tüntette ki, a Los Angeles-i Új Világ irodalmi pályázatán, valamint a clevelandi Képes Világhíradó pályázatán első, illetve második díjat nyert.
Művei Kigyúlt a fény (regény, Toronto 1972.) Félúton (regény, Toronto 1975.) Messze Délen (regény, München 1976.) Egy tál arany a szivárvány végén (regény, Lakitelek 1994.)
Források Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia, Budapest, 1992 Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona, Argumentum – Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000. Kasza Marton Lajos: Beszélgetés Sárvári Évával (in: Egy tál arany a szivárvány végén, 299-304. old.)
Szakirodalom Tűz Tamás (Nemzetőr 1973/274.)
Kategória:Magyar írók Kategória:1931-ben született személyek Kategória:Magyar nők Kategória:Élő személyek