Az 1764–65-ös pozsonyi országgyűlés a Mária Terézia uralkodása alatt összehívott utolsó diéta volt.
Előzményei bélyegkép|Mária Terézia portréja A 18. századi magyar országgyűlések állandóan visszatérő problémája az adókérdés volt. Ennek hátterében egyfelől az államapparátus megnövekedett igényei, másfelől a birodalom katonai kiadásai álltak. Az 1715. évi VIII. törvénycikk állandó katonaság felállításáról, költségeinek fedezésére pedig évenkénti adó beszedéséről rendelkezett. A nemesi felkelés intézménye nem tűnt el, de rendkívüli esetekre korlátozták. A kormányzat egyik célja a következő évtizedekben az volt, hogy a katonai kiadásokból a nemesség is vegye ki a részét, ne hagyja a „honvédelem terhét” a „majdnem egészen kiváltságtalan nép vállaira” nehezedni.Csizmadia 214. o.Horváth 379. o.
Mária Terézia uralkodása alatt többször terítékre került az adókérdés. Alsó-Ausztria és Stájerország rendjei az örökösödési háború befejeztével elfogadták az adófizetést, a magyar fő- és köznemesek azonban ragaszkodtak a Tripartitum azon pontjához, amely kimondta, hogy mindenféle adó megfizetése alól mentesülnek, és csak katonai szolgálattal tartoznak az ország védelme érdekében. Emellett a nemesség a jobbágyföldek mind nagyobb hányadát igyekezett majorsági földdé tenni. Az 1741. évi VIII. törvénycikk értelmében a telekkel nem járt együtt semmiféle közteher. 1751-ben az udvar az eredetileg kért egymillió-kétszázezer forintos emelés helyett kénytelen volt megelégedni hétszázezerrel.Bérenger – Kecskeméti 170–173. o.Csizmadia 214–215. o.
Mária Terézia több intézkedést hozott a nemesség megnyeréséért: 1760-ban felállította a magyar nemesi testőrséget, 1761-ben az elhunyt Károly főherceg magyar regimentjét Ferdinánd fiának adományozta a „magyar név dicsőségének” emelése érdekében, 1764-ben ünnepélyesen felavatta a Szent Istvánról elnevezett lovagrendet. Igyekezete azonban nem járt sikerrel.Marczali 288–290. o.
Az Államtanács megállapította, hogy a magyar nemesség vonakodása ellentétes a hétéves háborúban kivérzett birodalom érdekeivel. 1763. november 27-én Mária Terézia közölte Esterházy Ferenc kancellárral, hogy a magyarországi várak fenntartási költségeihez a papságnak is hozzá kell járulnia. A várható ellenállás leszerelése, a rendek ideológiai „megpuhítása” érdekében a királyi jogról szóló alapos értekezés elkészítését rendelte el. A munkával Kollár Ádám Ferencet, a Hofbibliothek első őrét bízták meg. Kéziratát az uralkodónő államtanácsosai ellenőrizték, a mű kinyomtatására a hivatalos cenzúra jóváhagyása nélkül került sor.Csizmadia 215., 217. o.
Lefolyása 1764. június 17-én nyílt meg az országgyűlés Pozsonyban. Az uralkodó és udvara július 5-én érkezett meg Bécsből. Ugyanezen a napon adta át a kancellár gróf szalai Barkóczy Ferenc (1710–1765) hercegprímásnak a királyi javaslatokat. Ezek két legfontosabb eleme a következő volt: a politikai és hadászati viszonyok megváltozása miatt egymillió forinttal föl kell emelni a hadiadót; mivel a nemesi inszurrekciónak „sem száma, sem rendje nem ismeretes […], legyen gondja a karoknak és rendeknek a felkelés olynemű szabályozására, hogy az czéljának, az ország védelmének meg is felelhessen.” Az országgyűlés július 9-én kezdte meg a tárgyalásokat, ám az első hetekben a javaslatok érdemi vitája helyett Kollár műve állt a középpontban.Marczali 290. o.
A Kollár-ügy bélyegkép|Kollár Ádám Ferenc portréja bélyegkép|Kollár vitairatának címlapja A De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostolicorum regum HungariaeDe originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostolicorum regum Hungariae, books.google.hu („Magyarország apostoli királyainak a vallási dolgok körüli törvényhozó hatalmának eredetéről és örökös gyakorlatáról”) címet viselő vitairat mindenekelőtt azt kísérelte meg bebizonyítani, hogy az államhatalomból eredő főfelügyeleti jog gyakorlati megvalósulását a tetszvényjog (jus placeti regii) és a főkegyúri jog (ius supremi patronatus) jelenti,A politika intézményei 1711–1848 , gepeskonyv.btk.elte.hu hiszen az egyház az állam határai között létezik. A magyar uralkodók – a böjtről rendelkező Szent Istvántól kezdve – egyházi ügyekben is mindig érvényesítették törvényhozói hatalmukat. Kereszténi Kollár Ádám Ferenc (1718–1783) jogtudós, császári és királyi tanácsos, bírálta Werbőczyt a Tripartitum miatt (a rendi konstrukciót támadta, amelynek a megszüntetését javasolta),Magyar jogtörténet, tankonyvtar.hu II. András dekrétumát (a főpapok és az előkelők számára az Aranybulla ellenállási jogot biztosított abban az esetben, ha a király vagy utódai a dekrétum rendelkezéseit megszegnék) pedig Bonfini kitalációjának minősítette. Az inszurrekcióról megállapította, hogy a megváltozott viszonyok között alkalmatlan az ország biztonságának garantálására. A nemesség vétségének nevezte, hogy a „koronának alávetett nép szívesebben élne bármely más nemzet között, mint a hazájában”.Csizmadia 219–222. o.Kosáry 292–293. o.Szalay 154–155. o.
A könyv óriási felháborodást váltott ki. Gróf Barkóczy Ferenc hercegprímás a diéta megnyitása előtt közbenjárt a pápai udvarban a mű indexre tétele érdekében. (Ez augusztusban be is következett.) Az országgyűlési követek egy része a könyv elégetését, a szerző törvényen kívül helyezését szorgalmazta. Richwaldszky György esztergomi kanonok Vexatio dat intellectum című röpirataVexatio Dat Intellectum, books.google.hu szerint rossz tanácsosok az ország szabadságának és rendjének felforgatására akarják rávenni a királynőt, ez pedig olyan veszély, amely nem teszi lehetővé az ősi szabadságokat sértő törvények elfogadását. A nemesi felkelés (latinul insurrectio) megváltoztatása akár azt is jelenthetné, hogy a személyesen szolgáló nemesek a Haditanács igazgatása alá jutnak. Horváth Mihály az országgyűlésről írott tanulmánya szerint a rendi alkotmány elleni támadás egyesítette a nemzetet: a katolikus papság egy táborba került a protestánsokkal. Mária Terézia bizalma még a hozzá lojálisnak mutatkozó főnemességben is megingott.Csizmadia 220–222. o.Horváth 291–293. o.
Az uralkodó végül kénytelen volt vizsgálatot indítani Kollár ellen, majd megtiltotta műve árusítását, újranyomását és behozatalát Magyarországra. Az indulatokat enyhítendő Kollár Apologiát tett közzé július végén, amelyben azt hangoztatta, ő magánemberként kizárólag tudományos álláspontját képviselte. Ezt azonban az országgyűlés már nem tárgyalta: augusztus 16-án a rendek hálafeliratban köszönték meg az uralkodó ez ügyben tett intézkedéseit, s „e tárgy további fűzésével felhagytak.”Csizmadia 223. o.Szalay 157. o.Szijártó 250. o.
A sérelmek és az uralkodói javaslatok tárgyalásai Az eredménytelenség hónapjai A diéta ötödik, július 9-ei ülésén kezdte meg tényleges munkáját. A rendek még július 14-én úgy határoztak, hogy előbb tárgyalják a sérelmeket, s csak utána foglalkoznak az uralkodói javaslatokkal. A Kollár-ügy miatt azonban csak bő hónappal később, augusztus 22-én láttak munkához. A felmerült kétszázhuszonnyolc pontból kiválasztottak huszonkettőt a királyi előterjesztésekre adandó válaszuk alátámasztására. Mindez szeptember 3-áig tartott, vagyis az országgyűlés időtartamául eredetileg kijelölt két hónap eltelt anélkül, hogy bármilyen érdemi eredmény született volna.Horváth 384., 389–390. o.
Az uralkodói javaslatok tárgyalása a szeptember 4-ei huszonhetedik ülésen kezdődött meg. Az elsőként szóló Nyitra és Pozsony vármegyei alispánok az adó leszállítása mellett érveltek. A későbbi hozzászólók ugyanebben a szellemben nyilatkoztak. A nemesi felkeléssel kapcsolatban az az álláspont alakult ki, hogy miután azt számos törvény szabályozza, fölösleges újat megszavazni. A rendi tábla elnöke, báró nagymányai Koller Ferenc királyi személynök ellenvetését, miszerint régen más volt a hadakozás módja, elvetették: ha az ország eddig képes volt túlélni a viszontagságokat, ezután is lesz idő, „hogy a törvények által kijelölt esetekben mindig felülhessen a nemesség”. A nemzet és a haza ellen vét, aki nem ismeri el a nemesség érdemeit. A felsőtábla válasza erre az volt, hogy az uralkodói kérést nem illik megtagadni. Az elnök ekkor az osztályonkénti szavazás mellett foglalt állást. A papság nevében felszólaló Kis Pál veszprémi prépost kijelentette, ők elfogadják a „nép állapotát” mindenkinél jobban ismerő nemesség végzését. A rendek egyetlen követ, a gróf zicsi és vázsonykői Zichy Miklósné gróf karancsberényi Berényi Erzsébet (1715–1796) úrnőt képviselő Jeszenák János ellenszavazatával elutasították az adóemelést. A felsőtábla azonban még mindig sürgette a nemesi felkelés szabályozását. Miután az alsótábla ezt a kérdést is elvetette, a diéta feliratát szeptember 14-én benyújtották az időközben Pozsonyba visszaérkezett Mária Teréziának. A szövegben a rendek kijelentették, „lelkiismeretök által az adónak nem csak fölemelésétől eltiltatnak, hanem arra is kényszeríttetnek, hogy azon fél millióval, melylyel az 1751-ben megszaporíttatott, leszállításáért könyörögjenek”.Horváth 390–395. o.
Az uralkodó azonban mind az adóemeléshez, mind az inszurrekció megváltoztatásához ragaszkodott. Szeptember 19-ei leiratában hangsúlyozta: mindkét pont az ország dicsőségét és biztonságát szolgálja, és nem akarná újabb adókkal terhelni népét, ha az államadósság nem diktálná ennek ellenkezőjét. Attól, hogy vannak már törvények a felkelésről, az új intézkedések nem feltétlenül fölöslegesek, hiszen a nemesi felkelés jelen tempója az ország biztonságát veszélyezteti. Másik leiratában arra szólította fel a rendeket, hogy tanácskozzanak az igazságszolgáltatásról. A szeptember 27-ei ülésen a rendek ugyanarra jutottak az adó és az inszurrekció kapcsán, mint előzőleg; az elnökön kívül ketten nyilvánítottak ellenvéleményt: felsőbüki Nagy Pál nádori ítélőmester és a már említett Jeszenák. A felsőtábla háromórás tanácskozás után helybenhagyta a felkelésről szóló döntést, ám az adóügyben nem találták lehetetlennek a változtatást. Szeptember 28-án Mária Terézia anélkül távozott Pozsonyból, hogy fogadta volna a rendek búcsúzni hívott képviselőit. Ezután újból napirendre kerültek az uralkodói javaslatok.Horváth 395–398. o.
Az adókérdés rendeződése bélyeg|200px|Barkóci Rosty Ferenc (1718–1790) Vas vármegye alispánja, követe, királyi tanácsos, jáki földbirtokos (Nemzeti Portrétár) Bár az adóemelést egyre többen támogatták, az úrbérrendezés miatt egyelőre nem történt meg az áttörés. Vas vármegye követe, barkóci Rosty Ferenc (1718-1790), királyi tanácsos, alispán, a császár által javasolt adóemeléseknek nagy ellenzője volt és nem csak a haza, hanem a szegény adózó nép védelmezőjének is ismerték.Szijártó István. (2010)A Diéta. A magyar rendek és az országgyűlés 1708–1792. Balaton Akadémiai kiadó. 194. o. A főrendek igyekeztek elválasztani egymástól a két kérdést. Az alsótábla október 1-jei ülésén a személynök gyárépítési programot javasolt a pénzügyi helyzet javítása érdekében, ám a hozzászóló követek szerint ez csak hosszú távon hozott volna megoldást. A felsőtáblának küldött végzés ezúttal három főbb pontot tartalmazott: hozzájárulnak az adóügy és az úrbérrendezés szétválasztásához, ha a majdani feliratban mindkettőről szó esik; külön kell dönteniük a királyi testőrség tartásáról; el kell engedni az 1751-es félmilliós adópótlékot. Mivel a főrendek visszaküldték a javaslatot, október 2-án ismét terítékre került az adóemelés. Borsod, Heves, Esztergom, Csanád és Arad megyék követei ekkor már hajlandók voltak lemondani az adócsökkentésről. Az ezt kérő többség által közbenjárásra felkért gróf németújvári Batthyány Lajos nádor viszont Mária Terézia elutasító válaszával tért vissza Bécsből.Horváth 399–405. o.