Fogarasi Béla

Fogarasi Béla, születési és 1902-ig használt nevén Fried BélaA Belügyminisztérium 1902. évi 89220. sz. rendelete. MNL-OL 30793. mikrofilm 313. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1902. év 9. oldal 17. sor. (Budapest, 1891. július 25. – Budapest, 1959. április 28.) Kossuth-díjas filozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1953–1956 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora.

Életútja Pályakezdése Apja Fried Sámuel (1848–1924) orvos, anyja Schütz Eugénia volt. Budapesten a VII. kerületi állami gimnáziumban tett érettségit, majd jelentkezett a Budapesti Tudományegyetemre. Még nem volt húszéves, amikor megjelent és elismerést aratott Henri Bergson Bevezetés a metafizikába című munkájának fordításával. Érdeklődésének középpontjában ekkoriban a pragmatizmus nyelvkritikai filozófiai irányzata állt. 1913-ban befejezte egyetemi tanulmányait, és Az ítélet voluntarisztikus elmélete című disszertációjával megszerezte a doktori címet. Az őszirózsás forradalomig egy budapesti felsőkereskedelmi iskolában tanított.

1915 decemberében Lukács György, Balázs Béla és Mannheim Károly mellett egyik fő elindítója és törzstagja volt a Vasárnapi Társaságnak (más néven Vasárnap Körnek). A kör aktív tagjai 1917 márciusában elindították a Szellemi Tudományok Szabad Iskoláját, ahol Fogarasi rendszeres filozófia előadóként szerepelt. Személye összekötő kapocs volt a Vasárnap Társaság és a Társadalomtudományi Társaság között. 1918. március 5-én Konzervatív és progresszív idealizmus címmel megtartott vitaindító előadása már a szabad iskolát integrált Társadalomtudományi Társaság keretében hangzott el. Hozzászólt többek között Szabó Ervin, Jászi Oszkár, Lukács György, Varjas Sándor és Fülep Lajos. Különösen Szabó Ervin kritikai fellépésének hatása és jelentősége emelendő ki, mivel addigi munkásságát, alapos tudását nagy tekintély és rokonszenv övezte a fiatalok között. Szerepet vállalt a galileisták akcióiban is.

1918 decemberében Fogarasi – Lukács és Varjas társaságában – belépett az újonnan alakult Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Vörös Ujság szerkesztője lett. A Forradalmi Kormányzótanács a Közoktatásügyi Népbiztosságon a főiskolai ügyek vezetőjévé nevezte ki, feladatául a felsőoktatás átszervezését jelölték meg. Létrehozta és vezette a Marx–Engels Munkásegyetemet. Közben a rendelkezésre álló viszonylag szegényes szakirodalomból – például a Szabó Ervin által kiadott Marx–Engels válogatott műveiből – „gyorstalpalószerűen” képezte magát, de marxista elméleti felkészültsége ebben az időben még meglehetősen hiányos volt.Sándor Pál: A magyar filozófia története 1900–1945 II. 376–378. o. A Tanácsköztársaság idején a sakkügyek kormánybiztosa, a sakkdirektórium elnöke volt.

Emigrációban A Magyarországi Tanácsköztársaság megdöntése után Bécsbe emigrált. Szellemi fejlődésének fontos állomása volt a Landler Jenő szerkesztésében indult Európa ismeretterjesztő könyvtár egyik számaként megjelent hosszabb tanulmánya Bevezetés a marxi filozófiába címmel. A mű egyik legnagyobb érdeme az elmélet és gyakorlat egységének kiemelt tárgyalása. 1921 és 1930 között Berlinben az NKP Központi Bizottságának munkatársaként tevékenykedett. Az 1930-as évek elejétől Moszkvában, a Komintern központjában dolgozott. 1933-tól a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának munkatársa volt. A Varga Jenő által vezetett Világgazdasági és Világpolitikai Intézet munkatársaként egy ideig elsősorban gazdasági kérdésekkel foglalkozott. 1934-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Részt vett az Új Hang című emigráns folyóirat szerkesztésében.

Hazatérése után 1945-ben hazatért. A Társadalmi Szemle főszerkesztőjévé, egyetemi tanárrá, 1953-ban a Közgazdasági Egyetem rektorává nevezték ki. 1948-ban az MTA tagja, 1955-től elhunytáig alelnöke volt. 1952-ben Kossuth-díjban részesült. 1957-ben az MSZMP KB tagjává választották. Az MTA Filozófiai Intézetének első igazgatója, a Magyar Filozófiai Szemle című folyóirat alapító főszerkesztője volt.

Munkássága Fogarasi legismertebb, legnagyobb hatású elméleti munkája Logika címmel jelent meg 1951-ben. Rendkívüli hatása annak volt köszönhető, hogy a marxista logika, avagy a dialektikus logika a 20. század közepén még kidolgozatlan, ezért az egyik első, teljességre törekvő, dialektikus megközelítésű munkának tekinthető e tárgykörben. Több nyelvre lefordították, számos kiadást ért meg nemcsak magyar nyelven, hanem például németül is.V. ö. Előszó a Logika második német kiadásához. In Tudomány és szocializmus. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1956. 108–116. o. és Georg Klaus: Bevezetés a formális logikába. Gondolat, Budapest, 1963. 7–10. o. Fogarasi a személyi kultusz elvárásainak megfelelően Sztálint számos esetben túlértékelte, sőt dicsőítette.V. ö. Sztálin, a filozófus. In Filozófiai előadások és tanulmányok. Budapest, 1952, Akadémiai.

Logikai munkásságának egyik legautentikusabb folytatója Erdei László (1920–1996) volt.

Főbb művei, fordításai Henri Bergson: Bevezetés a metafizikába. Modern Könyvtár, 1910. 9. sz. (bevezetés és fordítás) Az ítélet voluntarisztikus elmélete. Athenaeum, 1913 Első füzet. Tudomány és vallás a jelenkori philosophiában. 1914 (fordítás) A munka problémája. Szabadgondolat, 1919. január A tudományos kutatás jövőjéről. Fáklya, 1919. április 24. A szellemi tudományok jövőjéről. Fáklya, 1919. május 1. Kommunista politika – kommunista kultúra. Közoktatási Népbiztosság, 1919 Bevezetés a marxi filozófiába. Európa Ismeretterjesztő Könyvtár, 5. sz. Bécs, 1922. és in A magyar marxista filozófia a két világháború között. Kossuth, Budapest, 1979. 35–65. o. Emil Lask és a neokantianizmus felbomlása. Vesztnyik Kommunyisztyicseszkoj Akagyemii, Moszkva, 1924 (oroszul) A dialektika XIX. századi történetéből. Vesztnyik Kommunyisztyicseszkoj Akagyemii, Moszkva, 1927 (oroszul) és in Tudomány és szocializmus. Akadémiai, Budapest, 1956. 187–195. o. (magyarul) Természet és társadalom Marx és Engels megvilágításában. 1929 (ukránul) Die Soziologie der Intelligenz und die Intelligenz der Soziologie. Unter dem Banner des Marxismus, 1930. (magyarul a Marxizmus és logika függelékében) Dialektik und Sozialdemokratie. Unter dem Banner des Marxismus, 1931 Krisen-Sozialismus. Unter dem Banner des Marxismus, 1935 Lenins Lehre von der Arbeiteraristokratie. Unter dem Banner des Marxismus, 1935 Engels születésének 120. évfordulója. Világgazdasági Intézet, Moszkva, 1940 (oroszul) A fasizmus, mint a tudomány és kultúra ellensége. Moszkva, 1942 (oroszul) Fogarasi Béla–Illés Bélaː Magyar-orosz történelmi kapcsolatok; Magyar-Szovjet Művelődési Társaság, Budapest, 1945 (Jó szomszédság könyvtára) Die Zerstörung der Kultur in Deutschland unter der Herrschaft des Faschismus. Berlin, 1946 (az előző munka kibővített, aktualizált változata; magyarul A fasizmus a tudomány ádáz ellensége. In Filozófiai előadások és tanulmányok. Akadémiai, Budapest, 1952. 171–187. o.) Marxizmus és logika. Szikra, Budapest, 1946 Tudomány és demokrácia. Szikra, Budapest, 1948 Lenin és a dialektika. Szakszervezeti Tanács I., 1948 Az ellentétek egysége. Tanulmány az arisztotelészi és a dialektikus logika viszonyáról. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1949 A materializmus és az idealizmus harca a modern filozófiában. Szikra, Budapest, 1949 Társadalmi lét és társadalmi tudat az átmeneti korszakban. MTA II. Osztály Közleményei, 1950 (Különlenyomat) Logika. Akadémiai, Budapest, 1951, 1953, 1955, átdolgozva 1958 Filozófiai előadások és tanulmányok. Akadémiai, Budapest, 1952 Materializmus és „fizikai” idealizmus. Akadémiai, Budapest, 1952. Különlenyomat. Filozófiai évkönyv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952 Marx – a tudományos kommunizmus megalapozója. Akadémiai, Budapest, 1953 (Különlenyomat) Még egyszer a fizikai idealizmus kritikájához. Filozófiai évkönyv. Akadémiai, Budapest, 1956 Tudomány és szocializmus. Akadémiai, Budapest, 1956 Lenin és a tudomány. Akadémiai, Budapest, 1956 (Különlenyomat) Hegel dialektikus logikája. Akadémiai, Budapest, 1957 (Különlenyomat) A filozófia története Kanttól – Hegelig; Központi Pedagógus Továbbképző Intézet, Budapest, 1958 Lukács György filozófiai koncepciójáról. A Béke és Szocializmus Kérdései, 1959. 6. sz.

Jegyzetek

Források Közgazdász. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (MKKE) lapja. 1959. 4. sz. 1959 április 29-én meghalt 68 éves korában Fogarasi Béla, aki 1953-56 között volt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (MKKE) rektora. Fogarasi Béla. Kommunista hatalombirtokosok – 1956. neb.hu (Hozzáférés ideje: 2016. március 6.) Filozófiai lexikon. Kossuth, Budapest, 1972. Krokovay Zsolt: Érték és progresszió. Fogarasi Béla pályakezdése. In A magyar filozófiai gondolkodás a századelőn. Szerk.: Kiss Endre – Nyíri János Kristóf. Kossuth, Budapest, 1977. 412–439. o. Lukács György: A konzervatív és progresszív idealizmus vitája. Hozzászólás a Társadalomtudományi Társaság vitaülésén Fogarasi Béla hasonló című előadásához. Huszadik Század, 1918. 1. köt. és rövidítve in Lukács György: Utam Marxhoz. Magvető, Budapest, 1971. 177–186. o. Munkásmozgalom–történeti lexikon. Kossuth, Budapest, 1976. Novák Zoltán: A Vasárnap Társaság. Kossuth, Budapest, 1979. Sándor Pál: A magyar filozófia története 1900–1945 II. 371–389. o. Emlékezés Fogarasi Bélára. Magyar Filozófiai Szemle, 1966. 2. sz.

További információk Fogarasi Béla. Kommunista hatalombirtokosok – 1956. neb.hu (Hozzáférés ideje: 2016. március 6.) Fogarasi Béla rektorsága (1953–1957). In.:

A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Budapest, MTA Társadalomkutató Központ, 2003.

Tolnai új világlexikona. Budapest, Tolnai, 1926-1933.

Kategória:Magyar filozófusok Kategória:A Corvinus rektorai Kategória:MTA-tagok Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:KMP-tagok Kategória:MSZMP-tagok Kategória:Magyar emigránsok Ausztriában Kategória:A Vasárnapi Kör tagjai Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:1891-ben született személyek Kategória:1959-ben elhunyt személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Magyar emigránsok a Szovjetunióban Kategória:A Munkásmozgalmi Panteonban eltemetett személyek Kategória:A Társadalmi Szemle vezetői, újságírói Kategória:Magyar folyóirat-szerkesztők Kategória:A Vörös Ujság vezetői, újságírói Kategória:A Tanácsköztársaság leverése miatt emigrált magyarok