Az éger- és kőrislápok, más néven lápi cserjések és láperdők (Alnion glutinosae) Malcuit, 1929 a láperdők és lápcserjések (Alnetea glutinosae) Br.-Bl. & Tx. ex Westhoff & al. 1946 növénytársulástani osztályában a láperdők és lápcserjések (Alnetalia glutinosae) Tx., 1937 társulástani rend egyik, Magyarországon is sokfelé megtalálható csoportja, amely Malcuit, 1929 eredeti értelmezése szerint a hagyományosan értelmezett láperdőket és lápi cserjéseket felölelő.
Jellemzésük
A láperdők az organogén szukcesszió sorának első erdőtársulásai. Savanyú, glejes, láperdő-tőzeg talajukban kevés a mész és az egyéb bázis. Ezt a talajt természetes körülmények között az egész évben víz borítja; az anaerob körülmények a tőzeg felhalmozódásának feltételei. Hazánk éghajlatán ehhez rendszerint nyári vízutánpótlást is kell, amit a legtöbbször a környező magasabb dombhátak talajvizét a lápba vezető források szolgáltatnak.
Alapvetően olyan lefolyástalan területeken nőnek, amelyeken az év nagy részében áll a víz. A helyi vízellátástól alapvetően függő, azonális társulásaik az éghajlattól nagyrészt függetlenek, bár a meleg, száraz nyarak azért határt szabnak elterjedésüknek. A csapadék eloszlása és vele a növényzet jellege szerint: atlantikus, közép-európai és kontinentális láperdőket különböztetünk meg. Az atlantikus égerlápokban a gyep karakterfaja a sima sás (Carex laevigata), a közép-európai és kontinentális égeresekben a nyúlánk sás (Carex elongata). A kontinentális lápokban ezt rendszeresen a lápi csalán (Urtica kioviensis) egészíti ki. Magyarországon az utóbbi két típus nő.
A disztróf vagy mérsékelten eutróf, vízzel elárasztott síklápokon, rétlápokban gyakran sás- és/vagy mohatőzeg halmozódik fel. A hosszú vízborítás miatt a fák gyökérzete részben kiemelkedik a talajszintből: ezeken a kis élőhelyszigeteken nőnek a társulás állandó fajkészletének nyirkos, de nem vizes termőhelyi igényű, kéreg- és korhadéklakó fajai. A cserjeszint általában gyér, a gyepszint összetétele és borítása a vízborítás magassága és tartama szerint változik.
A kontinentális láperdők lombkoronaszintjének legjellemzőbb fája a mézgás éger (Alnus glutinosa), amihez a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica) társul. A gyepszint vizes fázisára jellemző a gyönyörű békaliliom (Hottonia palustris), és sok sásfaj: mocsári sás (Carex acutiformis), zsombéksás (Carex elata), éles sás (Carex gracilis), villás sás (Carex pseudocyperus), hólyagos sás (Carex vesicaria).
További, jellemző fajok: mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), gyilkos csomorika (Cicuta virosa), mocsári kocsord (Peucedanum palustre) lápi csalán (Urtica kioviensis).
A fák „lábain” élő közösség jellemző tagjai a nyúlánk sás (Carex elongata) mellett a páfrányok: tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), széles pajzsika (Dryopteris dilatata), tarajos pajzsika (Dryopteris cristata), ritka.
Ezek a síkvidéki társulások, főleg a mély fekvésű területeken, a lefolyástalan lápmedencékben, a lefűződő holtágakban ( morotvákban) fordulnak elő — a Dunántúlon főleg Vas és Somogy vármegyében, valamint az Észak-Alföldön, a Nyírségben, a Duna vidékén és a Mezőföldön, valamint a Dráva-síkon.
Karakterfajaik
A csoportot az alábbi fajok előfordulása alapján különíthetjük el a láperdők és lápcserjések (Alnetalia glutinosae) társulástani rendjének többi csoportjától:
réti angyalgyökér (Angelica palustris) molyhos nyír (Betula pubescens) dárdás nádtippan (Calamagrostis canescens) lápi nádtippan (Calamagrostis stricta) rostos tövű sás (Carex appropinquata) szürkés sás (Carex canescens) nyúlánk sás (Carex elongata) gyapjas magvú sás (Carex lasiocarpa) fekete sás (Carex nigra) csőrös sás (Carex rostrata) gyilkos csomorika (Cicuta virosa) tőzegeper (mocsári pimpó, Comarum palustre) kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) tarajos pajzsika (Dryopteris cristata) hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum) kapaszkodó galaj (Galium rivale) bókoló gyömbérgyökér (Geum rivale) békaliliom (Hottonia palustris) gázló (Hydrocotyle vulgaris) hegyipáfrány (Lastrea limbosperma) szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica) közönséges tóalma (Ludwigia palustris) vidrafű (Menyanthes trifoliata) óriás királypáfrány (Osmunda regalis) nádi boglárka (Ranunculus lingua) füles fűz (Salix aurita) babérfűz (Salix pentandra) fűzlevelű gyöngyvessző (Spiraea salicifolia) tőzegpáfrány (mocsárpáfrány, Thelypteris palustris) lápi csalán (kúszó csalán, Urtica kioviensis) tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos)
Rendszertani felosztásuk
Négy növénytársulást sorolunk ide, és egyes szerzők (Kevey, 2008) ezeket két alcsoportba osztják: láperdők alcsoportja (Carici elongatae – Alnetum glutinosae) égeres láperdő (Carici elongatae-Alnetum) Koch, 1926, égeres mocsárerdő (Angelico sylvestris-Alnetum glutinosae) Borhidi in Borhidi & Kevey, 1996, éger-kőris láperdő (Fraxino pannonicae-Alnetum, illetve Fraxino pannonicae-Alnetum glutinosae) Soó & Járai-Komlódi in Járai-Komlódi, 1958, tőzegmohás égerláp (Sphagno squarrosi-Alnetum), Sol.-Gorn. ex Pried., 1997 fehér füzes láperdő (Carici elatea-Salicetum albae) Kevey, 2008
valódi lápi cserjések alcsoportja (Salicenion cinereae) babérfüzes nyírláp (Salici pentandrae-Betuletum pubescentis) füles fűzláp (Salicetum auritae) dárdás nádtippanos rekettyefűzláp (Calamagrostio-Salicetum cinereae) tőzegmohás rekettyefűzláp (Sphagno recurvi-Salicetum cinereae) tőzegmohás nyírláp (Sphagno recurvi-Betuletum pubescentis)
Források
Borhidi, 2007: Borhidi Attila: Magyarország növénytársulásai Kevey, 2008: Kevey Balázs: Magyarország erdőtársulásai
Kategória:Magyarország növénytársulásai