A gyermek és a varázslat Maurice Ravel 1925. március 21-én Monte-Carlóban bemutatott egyfelvonásos operája. (Eredeti címe: L’Enfant et les Sortilèges, jegyzékszáma Marnat 71.) A darabot a Magyar Állami Operaház még nem tűzte műsorra, de 2010 tavaszán hallható volt a MÜPA-ban koncertszerű előadás formájában, illetve ez évben a Miskolci Operafesztiválon szcenírozott formában is előadásra került.

Az opera története

Az opera történetét Colette francia írónő 1916-ban vers formában jelentette meg. Az Opéra Comique akkori igazgatójának (Jacque Rouché) megtetszett a téma, és a szerzőnek javasolta mesebaletté történő átírását. Rouché több zeneszerzőt is az írónő figyelmébe ajánlott, aki alkalmas lenne zenét írni a történethez, Colette azonban rögtön Ravel mellett döntött.

A librettó hamarosan elkészült, ki is küldték a Verdun mellett harcoló zeneszerzőnek a frontra, de a csomag elkallódott, így Ravel azt csak 1918-as leszerelése után kapta kézhez (ekkor ugyanis másodszorra is elküldték neki). A harcok után a zeneszerző rossz egészségi állapotban volt. Lábadozása közben évek teltek el, és csak 1922-ben fogott hozzá a komponáláshoz. Bár egyesek azt állították, hogy A gyermek és a varázslat 1916–1925 között csaknem tíz éven át készült, ez nem valószínű, hiszen a librettót biztosan csak 1918-ban kapta meg. Ravel egyébként már 1920-ban operai terveket szövögetett a témával kapcsolatban.

A komponálás vége felé aztán egyszer csak felkereste a monte-carlói operaház intendánsa: a szerző első operája (Pásztoróra) ottani ősbemutatója nagy sikert aratott, ezért most el akarták érni, hogy A gyermek és a varázslat premierje is Monte-Carlóban legyen. Ravel természetesen beleegyezett, és 1924-ben elküldte a színháznak a kész partitúrát. A bemutatóra következő év márciusában került sor, nagy sikerrel.

Az opera szereplői

SzereplőHangfekvésA gyermekmezzoszopránAz anyaaltA fotelbasszusA párnás székkoloratúrszopránÁllóóra basszusA teáskannabaritonA kínai csészekoloratúrszopránA tűzszopránA pásztorfiúaltA pásztorlányszopránA hercegnőszopránA kis öregembertenorA kandúrbaritonA cicaszopránA fabaritonA szitakötőaltA csalogányszopránA denevérszopránA bagolyszopránA békatenorA mókusszoprán

Játékidő: háromnegyed óra

Az opera cselekménye

[Ravel előírása, hogy a színpadon minden akkorára van nagyítva, hogy a gyermeket játszó énekesnő 8–10 évesnek nézzen ki. Az anyának csak a köténye látszik az ajtónyílásban.]

A gyermek szobájában ül. Leckét kellene írnia, de persze nincs hozzá sok kedve. Unja a tanulást. Összepacázza a füzetét és a szőnyeget is. Anyja nyit be hozzá és vacsorára hívja. Csalódottan fedezi fel, hogy gyermeke még sehol sem tart a leckeírásban, nagyon flegmán viselkedik, a szobájában pedig nagy rendetlenség uralkodik. A fiú anyja korholó szavaira illetlenül válaszol, még a nyelvét is kinyújtja rá. Az anya végül elhatározza, hogy megbünteti gyermekét: csak teát és keserű kenyeret ad neki vacsorára, és figyelmezteti, hogy rendes ételt csak abban az esetben kap, ha elvégezte a dolgát. A hétéves kisfiút ez még jobban kihozza a sodrából.

Anyja távozása után széttépi a füzetét, kínozni kezdi állatait. Majd egyszer csak minden megváltozik: érteni kezdi a körülötte lévő tárgyakat és az állatok nyelvét. Mindenki rá panaszkodik, hogy milyen durván bánik velük. A falat díszítő tapétán sírni kezd a pásztorlány és a pásztorfiú, amiért ollóval belevágott a papírba és elválasztotta őket egymástól. Ezután lép színre a mesét megtestesítő hercegnő, a fiú első nagy szerelme, aki a szemére hányja, hogy egyre ritkábban forgatja a könyvet, amiben róla olvashat. Ezután a kis öregember jelenik meg, aki a matematikakönyvből lépett ki. Panaszkodni kezd, hogy a fiú szégyent hoz a fejére, mert folyton elrontja a tankönyvében szereplő példákat. Monológja közben életre kelnek a számok és egyre vadabbul cikáznak a szobában. A nagyapjától örökölt állóóra annyira feldühíti magát, hogy a kisfiún akarja elütni a következő órát.

A zűrzavar egyre nagyobb lesz, a kisfiú pedig egyre jobban megszeppen. Anyja után kiált, minden hiába. A nagy forgatagban a mókus megsebesül, a fiú megsajnálja és szalaggal beköti a sebét. Ez a cselekedet megenyhíti az ellene lázadó tárgyakat, így végül mindenki megadóan visszatér a helyére. A kisfiúval együtt kiáltanak az anya után, aki most meg is jelenik és megbocsátóan öleli magához fiát.

Az opera zenéje

Ravel maga mondta, hogy hangsúlyt a dallamra helyezte, amelyet az amerikai komédiák szellemében dolgozott fel. Szinte minden életre keltett tárgy és lény cizellált énekszólamot kap, a jellemábrázolás kidolgozott és árnyalt. A karosszékek tánca például fürge menüett, a teáskanna és a teáscsésze duettje pedig foxtrott. A kanna és a csésze dialógusa jól példázza Ravel találékonyságát: a kínai pentaton skála magas fekvésű, párhuzamos hangközmenetei közben a csésze különös, keleties hangzású szavakat kántál. A zene helyenként a musical határait súrolja. A zenekar végig alárendelt szerepben van, de a zeneszerző nem mondott le a hangszeres virtuozitás lehetőségeiről. Fontos szerepe van a táncoknak: a darab több lendületes táncot is tartalmaz a menüettől a foxtrottig.

Irodalom Németh Amadé: Operaritkaságok. Budapest, 1980. Zeneműkiadó. pp. 644–645 Pándi Marianne: Maurice Ravel. Budapest, 1978. Gondolat K. pp. 112–117 Petrovics Emil: Ravel. 2. kiad. Gondolat K. pp. 117–127

Források

Winkler Gábor: Barangolás az operák világában III., Tudomány, Bp., 2005., 2048-2051. o. Matthew Boyden: Az opera kézikönyve, Park könyvkiadó, Bp., 2009., 537-538. o.

További információk Egy 1967-es tévéváltozat (kb. 50 perc)

Kategória:Gyermekoperák Kategória:Ravel operái Kategória:Egyfelvonásos operák Kategória:Gyermekkor