Turós Emil (Budapest, 1906. február 4. – Budapest, 1991. december 22.)Népszabadság, 1992. január 13. szakácsmester, szakíró, Turós Lukács szakácsmester bátyja. Venesz Józseffel közösen írta a legrosszabb magyar szakácskönyvként számon tartott Egységes vendéglátó receptkönyv és technológia című propaganda-szakácskönyvet, mely a gasztrokádárizmus alapjául szolgál.
Pályafutása Szülei, id. Turós Lukács és Leicht Matild erdélyi származásúak voltak, ezért 1922-ben a trianoni előírások miatt az egész család visszatelepült Kolozsvárra. Édesapja akaratából másfél évig lakatosinasnak kellett lennie, amihez semmi kedve sem volt, ezért megszökött. A rendőrség azzal vitte vissza a szülői házhoz, hogy ha továbbra is kényszerítik a gyereket a neki nem tetsző pályára, úgy a szülőket felelősségre fogják vonni. Ezek után már engedélyezték, hogy a kolozsvári New York Szállóba beálljon szakácstanulónak.
Mestere, Forrai József, akinek az apja is urasági szakács volt a Bethlen és Teleky családnál. Forrai József mellette tanult, majd a grófok segítségével a bécsi Jockey Clubban folytatta tanulmányait. Ezt a szellemet adta át Turós Emilnek, és a szintén kuktáskodó öccsének, Turós Lukácsnak. Emil 1925-ben szabadult a kolozsvári New Yorkban, majd Bukarestben dolgozott. Itt azonban rövidesen besorozták a román hadseregbe. Ekkor egy teljes havi fizetése árán szerzett egy útlevelet, Budapestre jött, ahová később öccse is követte.Családtag közlése. 1928-tól neves budapesti szállodákban, szanatóriumokban, vendéglátóhelyeken tevékenykedett. Park és Liget szanatórium Rt., Svábhegyi szanatórium, Royal Szálló étterme, Zsigmond László étterme, Városházi étkező és Diétás étterem.
1937. április 26-án Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött Földi Borbálával, Földi Miklós és Paulen Gizella lányával.A házasságkötés bejegyezve a Bp. VIII. ker. polgári házassági akv. 474/1937. folyószáma alatt.
1935-től a Bristol Hotel konyhafőnöke, 1941-től az Elzett Rt.-nél vezető szakács. 1942-ben az Elysée kávéházban, 1943 és 1951 között a Budapesti Vendéglátó Vállalatnál, 1952-ben a V. kerületi Vendéglátó Vállalatnál konyhafőnök. Ezután 1954-ig a Minisztertanács balatonőszödi üdülőjének konyháját vezette. Még ugyanebben az évben májustól szeptemberig a Bel- és Külkereskedelmi Minisztériumban tanfolyami előadó. 1954 és 1962 között a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője.
Közben külföldön is dolgozott: Borszékfürdőn, Szováta fürdőn, 1952-ben a Lipcsei Vásár magyar éttermében konyhafőnökösödött, 1957-ben pedig Párizsban a Nemzetek Éttermében. 1958-ban 8 hónapig dolgozott a brüsszeli világkiállítás magyar éttermének konyhafőnök-helyetteseként Venesz József mellett. Több ízben volt a magyar delegáció vezetője Frankfurt am Mainban a Nemzetközi szakácskiállításokon, Angliában a Torquay-i Gasztronómiai Fesztiválon és 1966-ban a floridai Miamiban rendezett: „Főszakácsok a dobogón” versenyen. Minden alkalommal aranyéremmel tértek haza. Mindemellett szakoktatóként is tevékenykedett.
1964-től 1968-ig a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátó Főosztályának kísérleti konyháját szervezte és irányította, egészen nyugdíjba vonulásáig. Számos olyan ételt itt „állítottak elő” először, melyek később megjelentek a háztartásokban és a nagyüzemi konyhákban. Többek között gyorsfagyasztott élelmiszerekkel végeztek sorozatos próbafőzéseket, emellett kísérleteztek különböző porított levesek gyártásával is. A Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségének alapító tagjai közé tartozott, annak alelnöke, majd örökös tiszteletbeli alelnökévé lett. Elsajátította a francia nyelvet és a francia konyhaművészetet. Több könyvet írt, melyek egy részét idegen nyelvekre is lefordították. Emellett egyes könyvek megírásában társszerzőként vett részt.
A Vendéglátás című szakfolyóiratban megalapításától mintegy 20 évig rendszeresen írt cikksorozatokat is. (Ételek tejtermékekből, Kímélő ételek, Régi ételek – új ízek).
Venesz Józseffel közösen írta az Egységes vendéglátó receptkönyv és konyhatechnológia című propaganda-szakácskönyvet, mely a kritikusai szerint már születése pillanatában is elavult volt.
Könyvei Vendéglátóipari konyhatechnológia(1956) Egységes vendéglátó receptkönyv és konyhatechnológia (Venesz Józseffel)Novorg Kiadó, Budapest, 1961, 1964, 1988) Vendéglátóipari technológia (Schulhof Géza és Túrós Lukáccsal közösen)Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1964) Sütés főzés1967 Zöldségfélék, saláták, gyümölcsételek(Minerva, Budapest, 1967) Ételek, ízek, fűszerek(1970, A/5 méretben 33 oldal) Vad, hal (Venesz Józseffel)Corvina Kiadó, 1972, Budapest; szlovák nyelven) Tejtermékek az étlapon (1971) A mai nő szakács könyve (1971, Tréfás Sándorral) Új szakácskönyv; Magyar Nők Országos Tanácsa, Bp., 1972 A szakácsmesterség kézikönyve (Venesz Józseffel)Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1976, 1980) Gyorsételek szakácskönyve (1993) A legízletesebb receptjeim(Merényi Kiadó, 1995) A mi szakácskönyvünk (Turós Lukáccsal)Anno Kiadó, Budapest, 1996, 1998 ) Nagy salátakönyv (2005)(1989, 205 recept)
Jegyzetek
Források Turós Emil életrajza Turós Emil szakácskönyvei Bor és Étek
További információk Magyar Nemzet, 1992. január 17.
Kategória:Magyar szakácsok, mesterszakácsok Kategória:Magyar gasztronómiai szakírók Kategória:1906-ban született személyek Kategória:1991-ben elhunyt személyek