Lung Jün (egyszerűsített kínai: 龙云, hagyományos kínai: 龍雲, pinjin: Lóng Yún, 1884. november 27. – 1962. június 27.) 1927 és 1945 között Jünnan tartomány hadura és kormányzója volt. Mivel hatalma túl nagy volt az általa uralt tartományban, így Csang Kaj-sek 1945 októberében megbuktatta és házi őrizetbe helyeztette. Három évvel később Hongkongba menekült, majd visszatért a kommunista Kínába. Itt fontos pozíciókat kapott a Kínai Népköztársaság vezetésében, ám jobboldali elhajlónak bélyegezték, és megfosztották hatalmától. Csupán a '80-as években rehabilitálták teljesen.
Élete Felemelkedése bélyegkép|bal|160px|Jün fiatalkorában 1911-ben, a vuhani forradalom után csatlakozott az egyik helyi hadúr seregeihez, és Szecsuanba vezényelték. A következő évben katonai iskolába került, amit 1914-ben végzett el. Egy bizonyos Tang Csi-jao tábornok alá osztották be, és fokozatosan lépett elő a ranglétrán, amíg végül az őrségének parancsnoka lett. 1925-ben, Szun Jat-szen halála után Tang magát nevezte ki a Kuomintang új vezetőjének, és harcba kezdett azokkal, akik nem ismerték el új pozíciójában. Hogy ezt az állapotot megszüntessék, 1927 februárjában Lung és Hu Zso-jü puccsot hajtottak végre addigi vezetőjük ellen, és Lung Jünnan hadurává vált.
Ezután nem sokkal a Nemzeti Forradalmi Hadsereg 38. Hadseregének parancsnoka lett, és hivatalosan is Jünnan kormányzójává vált. Az ezután következő 18 éves regnálása alatt az emberek csak Jünnan Királyaként emlegették, és igen népszerű volt a helyiek között. Emiatt Csang Kaj-sek igen gyanakvóvá vált vele szemben, attól félve, hogy a tartomány kikerül az ellenőrzése alól.
Második világháború 1937-ben, a második kínai–japán háború kitörése után az általa uralt terület nagy fejlődésnek indult, hiszen a nacionalista kormányzat sok gyárat, egyetemet és kormányhivatalt menekített ide a partvonalról, a gyors japán előretörés miatt. Ezzel együtt nagyszámú friss munkaerő, tőke és tudás is áramlott ide, és Nanking eleste után a főváros, Csungking is a közelbe került. Az ipar gyors fejlődésnek indult, és elkezdték a terület ásványkincseit kitermelni.
A terület stratégiai fontosságát emelte, hogy itt kezdődött a burmai út, amely Kína egyetlen kapcsolata volt a szövetségesekkel, a fő kikötők elvesztése után. Jünnan központja, Kunming a környék legnagyobb repülőbázisának adott otthont, amelyet az amerikai önkéntes pilóták, a Repülő Tigrisek használtak. 1944-ben csapatai sikeresen megállították a megszállt Burma felől támadó japán hadsereget.
Bukása A japán csapatok feltétel nélküli megadása után Csang Kaj-sek elérkezettnek látta az időt, hogy a nemzeti egység nevében megszabaduljon Lungtól. Csapatai jelentős része, mintegy katona éppen Indokínában teljesített szolgálatot, és így Lung igen sebezhetővé vált. Csang kiadta a parancsot számára, hogy induljon Csungkingba, egy presztízsmentő feladatot végrehajtani. Amikor ő ezt megtagadta, a nemzeti hadsereg megtámadta központját, Kunmingot. Négynapos harc következett, amely sok halottal járt mindkét oldalon. A negyedik napon Szung Ce-ven miniszterelnök Kunmingba utazott, és a nacionalista erők parancsnokával, valamint Lunggal tárgyalt. Lung beleegyezett abba, hogy megadja magát, és Csungkingba utazik. Lu Han tábornok, Lung szárnysegédje vette át a térség ügyeinek intézését. Nemsokára az összes házra és boltra a a Kínai Köztársaság zászlaja volt kifüggesztve.
Csang elbocsátotta őt a korábbi pozícióiból, és tényleges hatalom nélküli pozíciót kapott a Stratégiai Tanácsadók Bizottságában, mint helyettes igazgató, valamint házi őrizet alá került. 1948 végén Hongkongba menekült, és tagja lett a Kuomintang Forradalmi Bizottságnak, amely a párt megreformálását, és Csang Kaj-sek eltávolítását tűzte ki célul.
1949 augusztusában több társával együtt fellázadt Csang ellen. 1950 januárjában, nem sokkal a kínai polgárháború vége- és a Kínai Köztársaság kiáltása után visszatért Kínába, ahol a Nemzetvédelmi Bizottság alelnöke és a Délnyugat-Kínai Közigazgatási Tanács alelnöke lett. 1957-ben jobboldali elhajlónak bélyegezték, mivel kritizálta a Kína által nyújtott külföldi "testvéri" segélyeket. Mint mondta, a Szovjetunióban sokkalta jobbak az életkörülmények, így nekik kéne viselni a testvéri országok támogatásának terhét. Lung nem volt hajlandó megváltoztatni a véleményét, és sérelmezte az őrt érő támadásokat azért, amiért kimondta az igazságot. 1962. június 27-én halt meg, 78 éves korában. Halála másnapján a kormányzat kijelentette, hogy Lung nem volt jobboldali, így részben rehabilitálták. A teljes rehabilitáció azonban 1980. júliusáig váratott magára, amikor a kormányzat hivatalosan is elismerte, hogy tévedés történt.
Források
Who's Who In Communist China, Union Research Institute Hong Kong, 1966 陈贤庆(Chen Xianqing), 民国军阀派系谈 (The Republic of China warlord cliques discussed), 2007 revised edition
Fordítás
Kategória:Kínai katonák Kategória:Kínai politikusok Kategória:A Kínai Köztársaság hadurai Kategória:1884-ben született személyek Kategória:1962-ben elhunyt személyek