A Teenage Dream Katy Perry amerikai énekesnő harmadik stúdióalbuma, amely 2010. augusztus 24-én jelent meg a Capitol Records gondozásában. A Teenage Dream elsősorban poplemez, de tartalmaz diszkó, elektronikus, rock, funk, house, Hi-NRG és hiphop elemeket is; témái a fiatalkori szerelem, a partizás, az önbizalom erősítése és a személyes fejlődés köré szerveződnek. Perry társszerzőként vett részt az album elkészítésében és számos producerrel dolgozott együtt, mint például Max Martin, Dr. Luke, Benny Blanco, Stargate és Greg Wells.
A California Gurls (Snoop Dogg közreműködésével), a Teenage Dream, a Firework, az E.T. és a Last Friday Night (T.G.I.F.) című dalokkal a Teenage Dream a második olyan album a történelemben (Michael Jackson 1987-es Bad című albuma után), amelynek öt kislemeze is első helyezést ért el az amerikai Billboard Hot 100-as listán; női előadók albumai között az első. Hatodik kislemeze, a The One That Got Away a harmadik helyen végzett a listán, ezzel Janet Jackson Rhythm Nation 1814 és George Michael Faith című albumai után a harmadik lett, amelynek hat dala is bekerült az Egyesült Államok Top 5-ös listájába. A Teenage Dream az albumlisták élén végzett Ausztráliában, Ausztriában, Kanadában, Írországban, Új-Zélandon, Skóciában, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban. Világszerte több mint 12 millió példányban kelt el, és gyémánt minősítést kapott Brazíliában, Kanadában és az Egyesült Államokban, míg Ausztráliában, Dániában, Finnországban, Franciaországban, Németországban, Indiában, Írországban, Olaszországban, Új-Zélandon, Norvégiában és az Egyesült Királyságban többszörös platina minősítést kapott.
Megjelenésekor a Teenage Dream vegyes fogadtatásban részesült a zenekritikusok körében: elismerően szóltak a lemez kifinomult hangzásáról, tematikai egységéről és Perry énekesi teljesítményéről, azonban hiányolták az egységes művészi irányt és a személyesebb hangvételt. A visszatekintő kritikák ezzel szemben újraértékelték az album jelentőségét, és több évtizedvégi listán is a 2010-es évek legfontosabb poplemezei közé sorolták. A Billboard szerint a Teenage Dream „a mega-pop új aranykorának egyik meghatározó albuma”, míg a The A.V. Club „a popzenei tökély” példájaként jellemezte. A Rolling Stone és a Paste magazinok 2025-ben a „A 21. század eddigi 250 legjobb albuma” listáján a 134. és 179. helyre rangsorolták. Az album és a kislemezként megjelent dalok Perrynek hét Grammy-jelölést hoztak, többek között Az év albuma, A legjobb popalbum és Az év felvétele kategóriákban. A 2011-es Juno Awards-on elnyerte Az év nemzetközi albumának járó díjat.
A fent említett hat kislemez, valamint a 2012-es újrakiadás, a Teenage Dream: The Complete Confection két dala (Part of Me és Wide Awake) egyaránt meghaladta az ötmillió digitális letöltést az Egyesült Államokban, ami a digitális korszakban rekordot jelent az egy albumról származó legtöbb multi-platina kislemezek számát illetően, megdöntve Fergie debütáló albumának, a The Dutchess (2006) korábbi rekordját, amely öt multi-platina dalt tartalmazott. Amikor az E.T. és a Teenage Dream dalok megkapták az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetségének (RIAA) gyémánt minősítését, Perry lett az első előadó, akinek négy gyémánt minősítésű kislemeze volt ugyanarról az albumról az országban, a másik kettő a Firework és a California Gurls volt.
Az album népszerűsítése érdekében Perry 2011 és 2012 között a California Dreams Tour keretében turnézott, amely nemzetközi sikert aratott. A turnén vendégelőadóként többek között Rebecca Black is megjelent, a nyitóelőadók között pedig olyan művészek szerepeltek, mint Ellie Goulding, Janelle Monáe, Robyn és Marina and the Diamonds. A Teenage Dream-korszak hivatalosan a Katy Perry: Part of Me című önéletrajzi dokumentumfilmmel zárult, amelyben számos ismert zenész tűnt fel, valamint a California Dreams Tour koncertjeiből is bőségesen tartalmazott felvételeket.
Háttér és kidolgozás
Első nagylemeze, a 2008-ban megjelent One of the Boys áttörő sikere után Perry törekedett arra, hogy következő albumával ne idegenítse el rajongótáborát. Mint fogalmazott, célja az volt, hogy „mindenképp megőrizze a pophangzást”, és ne változtasson túlságosan a stílusán, mert úgy vélte, ez mutatja majd meg, hogy „valóban erre születtem, vagy egyszerűen csak szerencsém volt”. A Rolling Stone-nak 2009-ben adott interjújában elmondta, hogy az album „élete forgószélként kavargó elmúlt évére” épül, és újdonsült hírnevével, barátságaival, kapcsolataival foglalkozik. Hozzátette: „Nem csak az ütemről és a táncról akarok beszélni, szeretem, ha a daloknak jelentése is van.” Ebben az időszakban az énekesnő a készülő szövegeket „nagyon őszintének, sőt még őszintébbnek” írta le, mint korábbi felvételeit, ugyanakkor „érettebbnek” is nevezte őket, megjegyezve: „Most már tudom, hogyan kezeljem a fiúkat.” Perry azt is célul tűzte ki, hogy az új album tempósabb legyen, mint a One of the Boys, hogy élő fellépései energikusabbá váljanak. Így fogalmazott: „Imádok olyan koncerteken lenni, ahol egymáshoz préselődünk, és már nem tudni, a rajtad lévő izzadság a tiéd-e vagy a melletted állóé. Ezt az érzést imádom, és a turnén rájöttem, hogy ez egy kicsit hiányzott.”
A Teenage Dream felvételei 2009 őszén kezdődtek és az Egyesült Államok több különböző hangstúdiójában zajlottak. Az album munkálatai során Perry számos zenésszel és producerrel működött együtt, köztük Dr. Luke-kal, Greg Wells-szel, Guy Sigsworth-szel, Max Martinnal, Ryan Tedderrel, Rivers Cuomóval, Kuk Harrell-lel, Greg Kurstinnel, Benny Blancóval, Darkchilldel, Cathy Dennisszel, Esther Deannel és Tricky Stewarttal. Utóbbi a Rap-Up magazinnak 2009 decemberében elmondta, hogy az album hangzása a One of the Boys-hoz hasonlóan pop és rock elemeket egyaránt tartalmaz, ám saját bevallása szerint „számára ez már egy másik fokozat” volt. Perry eredetileg Calvin Harrisszel is szeretett volna együtt dolgozni, ám mint később tréfásan megjegyezte, „időközben túlságosan híres lett, így végül nem jött össze”. Dr. Luke elmondása szerint az énekesnő egy mixtape-et adott neki olyan dalokkal, amelyek inspirálták, és ezzel kívánta megmutatni, milyen irányba szeretné vinni az új lemez hangzását. Perry a Max Martinnal és Luke-kal folytatott közös munkát „remek együttműködésnek” nevezte. A vizuális koncepciót illetően Perry úgy jellemezte az album világát, mint egy fejlődést „Shirley Temple és Betty Boop aranyos, ártatlan karakterétől egy Bettie Page-szerű, pop-art, ironikus és játékos Lichtenstein-stílusú képi világig: továbbra is élénk, de színei mélyebbek, inkább fémes fukszia vagy lila árnyalatú, mint rágógumi rózsaszín.”
Zene és dalszöveg Perry az albummal kapcsolatban úgy fogalmazott: „Ez egyaránt tartalmazza a cukrosan édes pillanatokat, de ugyanakkor azt is, amikor az embernek le kell ülnie egy percre, hogy kiadja magából, ami a szívét nyomja.” A Teenage Dream zenei világa a pop különböző irányzataiból merít, miközben jelentős mértékben épít olyan stíluselemekre – mint a diszkó és az elektronikus zene –, amelyek korábbi felvételein nem voltak jellemzőek. Zeneileg a Teenage Dream markáns elmozdulást jelentett a 2008-as One of the Boys pop-rock és soft rock alapjaitól. Az album hangzása számos rock alstílust vonultat fel, köztük a diszkó-rockot, a glam metalt, az indie rockot, a pop-rockot, a hard rockot, az elektronikus rockot, és a gothic rockot.
Dalok
Az album a címadó dallal, a Teenage Dream-mel nyílik, amely Perry tinédzser éveinek hangulatát idézi vissza. A szám a power pop és az elektropop stílusjegyeit ötvözi, „jellegzetesen retró hangzásvilággal”, valamint diszkó-, pop-rock- és indusztriális zenei hatásokkal. Kritikusok többek között Madonna és a The Cardigans diszkókorszakbeli munkáival vontak párhuzamot. A második dal, a Last Friday Night (T.G.I.F.) egy Santa Barbarában átélt, valós eseményeket mesél el, amikor Perry barátaival bulizott, a parkban meztelenül futott, asztalokon táncolt és éjszakai klubokban szórakozott. Zeneileg a dal a diszkó, az indie rock és a Hi-NRG műfaji elemeit ötvözi, miközben erősen merít a dance-pop világából is. A harmadik felvétel, a California Gurls folytatja a „retró hangzás” tematikáját, amelyet a Teenage Dream megteremtett. A dal válaszként íródott Jay-Z és Alicia Keys Empire State of Mind című számára, és tiszteletadás a kaliforniai tengerparti életstílus előtt. A kompozíció a diszkó, a funk-pop és az elektropop elemeit egyesíti, miközben újhullámos zenei hatások is felismerhetők benne.
A Teenage Dream negyedik felvétele a Firework, amely az önkifejezés és önbizalom témáját dolgozza fel. A diszkó-rock stílusban írt dal klasszikus vonósokat és house-elemeket vegyít, dinamikus hangsávra építve. Kritikusok gyakran hasonlították olyan előadók munkáihoz, mint a Coldplay vagy Leona Lewis. Perry elmondása szerint a Firework inspirációját Jack Kerouac On the Road című regénye adta, és többször is kijelentette, hogy ez a kedvenc dala az albumról. Az ezt követő Peacock egy lendületes dance-pop szám gyors ütemű house alapra építve. Szövegében kétértelmű, szexuális utalásokat tartalmazó szófordulatok szerepelnek. A New York Magazine kritikusa, Willa Paskin megjegyezte, hogy Perry „a nyilvánvalót tette meg: egy közismert kifejezést használt, és meg is adta neki annak konkrét jelentését”. Rob Sheffield, a Rolling Stone írója a dalt Gwen Stefani 2005-ös Hollaback Girl című slágere folytatásának nevezte, mivel mindkettő hasonló dobritmusra épül. A Circle the Drain című szám szintén diszkó-rock hangzású, és szövegében Perry egy önpusztító, drogfüggő volt partnerét szólítja meg. Az őszinte dalszöveg a kapcsolatukra gyakorolt destruktív hatásokat is bemutatja: a refrénben az énekesnő arról énekel, hogy szeretője szeretne lenni, nem pedig a férfi gondviselője vagy anyapótléka. A dal azt is kifejezi, hogy a férfi végül nagy lehetőségeket szalasztott el függősége miatt. A Circle the Drain hangzásvilágát a diszkó-rock, és a gothic rock elemei jellemzik. A sort a The One That Got Away folytatja, amely egy rock és pop ballada. Perry elmondása szerint a szám „arról szól, amikor örökkévalóságot ígérünk valakinek, de végül nem tudjuk megtartani – ez egy keserédes történet. Remélhetőleg a hallgató tanul belőle, és nem kell egyszer majd azt mondania, hogy elveszítette azt az egyet”.
A nyolcadik dal, az E.T. arról szól, milyen „szerelembe esni egy idegennel”. A dal remixváltozatában Kanye West is közreműködik. Zeneileg az E.T. egy elektronikus és hiphop ballada, amelyet a drum and bass, a rave és a techno hangzásvilága inspirált. A tizenegyedik szám, a Hummingbird Heartbeat Perry akkori párkapcsolatából, Russell Branddel való viszonyából merített ihletet. A dal zeneileg a nyolcvanas évek stílusát idéző hard rock szerzemény, amely a rock és az elektronikus zene elemeit vegyíti. Szövegében a szerelem érzését a kolibri szívverésének sebességéhez hasonlítja. Az album záródala, a Not Like the Movies egy erőt sugárzó ballada, amely egy olyan szerelmi kapcsolatról szól, ahol a nő nem érzi az igazi szerelmet, és továbbra is várja álmai férfiját – vagy, ahogy a Terra kritikusa fogalmazott, a „mesés herceget”. A dal dallamvilágát Britney Spears 2003-as Everytime és az Evanescence My Immortal című számával hozták párhuzamba.
Kiadás és borító