Mihail "Míkisz" Theodorákisz, görögül: Μιχαήλ "Μίκης" Θεοδωράκης (Híosz, 1925. július 29. – Athén, 2021. szeptember 2.) BAFTA-díjas görög zeneszerző, kommunista politikus.
Élete és munkássága Míkisz Theodorákisz 1925. július 29-én született Jeórjiosz Mihaíl Theodorákisz és Aszpaszía Pulákisz gyermekeként. Gyermekkorától vonzotta a népzene és az egyházi zene, dalokat írt, 17 éves korában már koncertet is adott.
1943-ban költözött Athénba, ahol bekapcsolódott a görög kommunisták német- és olaszellenes fegyveres ellenállási szervezetébe, az ELASZ-ba. A kommunisták oldalán harcolt az 1944 és 1948 közötti görög polgárháborúban is. Többször letartóztatták, bebörtönözték, megkínozták, de 1950-ben befejezhette az athéni konzervatóriumot. Krétára utazott, ahol a Chania Music School vezetője lett és megalapította első zenekarát. 1953-ban megnősült, 1954-től pedig Párizsban folytatta zenei tanulmányait, Olivier Messiaen, Eugene Bigot és René Leibowitz tanítványa volt.
Gazdag zeneszerzői munkásságot folytatott, a legnagyobb sikereket balettzenéivel aratta. I. szvit című munkája 1957-ben a moszkvai Sosztakovics-fesztiválon kapott aranyérmet. Antigoné című darabját 1959-ben a londoni Covent Gardenben mutatták be. 1959-ben a brit Michael Powell a Teruel szerelmesei című balettjéből megrendezte a Honeymoon című filmet, ami díjat nyert Cannes-ban, és főcímdalát a Beatles is műsorára tűzte.
1961-ben visszatért Görögországba. A Grigorisz Lambrakisz baloldali politikus ellen elkövetett merénylet után részt vett a Lambrákisz Demokrata Ifjúsági Szövetség megalapításában. Az 1964-ben bemutatott, három Oscar-díjat elnyert Zorba, a görög című film zeneszerzőjeként világhírű lett. A film betétdala, a Zorba tánca című szirtaki a filmtől függetlenül is világsláger lett, az önálló album 11. helyen szerepelt a Billboard slágerlistáján, a filmzene maga pedig 6. lett a brit slágerlistán. A Zorba azóta is a görög zene megtestesítője a világon, Görögországban pedig Teodorákisz nemzeti hős, élő legenda lett, dalai népzenévé váltak.
Az 1967-es görögországi jobboldali katonai puccs után a junta Teodorákiszt elhallgattatta, zenéjét betiltották. Az 1969-ben Costa-Gavras által Franciaországban rendezett Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című francia-algériai film zenéjét is ő szerezte. 1970-ben a nemzetközi kulturális nyomás eredményeképpen (többek között Leonard Bernstein, Sosztakovics, Arthur Miller lépett fel az érdekében) elhagyhatta Görögországot. Ezután a katonai junta elszánt kritikusaként járta a világot, majd a diktatúra bukása után, 1974-ben nagy ünneplés közepette térhetett haza.
1981–1986 között Görögország Kommunista Pártja, 1989–1993 között pedig a konzervatív Új Demokrácia párt parlamenti képviselője volt. Utóbbi minőségében segédkezett egy nagykoalíció létrehozásában, aminek a polgárháború óta először a Görög Kommunista Párt is részese lett. 1990–1992 között tárca nélküli miniszter volt. A 2010-es években a radikális baloldali görög párt, a Sziriza tagja volt.
1992-től a Görög Állami Rádió (ERT) kórusának és két zenekarának általános zenei igazgatója volt.
Művei Assia-Gonia (zenekar, 1945-1950) Oedipus Tyrannus (vonósok, 1946) Szonatina no. 1, 2 (1957, 1958) Epiphania (dalciklus, 1959) Elektra, Phaedra, Zorba, a görög, Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája(filmzenék, 1962, 1965) Arkadiasz no. 1–10 (dalciklus, 1968-1969) Canto General (poporatórium, 1972) Bizánci mise (1982) Requiem (1985) Kosztasz Kariotakisz (opera, 1985) Medea (opera, 1990) Elektra (opera, 1993) balettek, szimfóniák, oratóriumok, dalok, filmzenék, olimpiai kantáta (1991) Az utolsó balkáni nagyúr (filmzene, 2005) Mauthauseni oratórium
Könyvei Önéletrajza négy kötetben (1986–1992)
Fontosabb díjai, kitüntetései A moszkvai Sosztakovics Fesztivál Aranyérme (1957) Copley-díj (1957) az Athéni Dalfesztivál 1. díja (1961) Sibelius Érem (1963) BAFTA-díj a legjobb filmzenének (1969) francia Becsületrend (2007) Nemzetközi Lenin-békedíj (1983) az Onasszisz-alapítvány díja (2000)
Jegyzetek
Források Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó
További információk Jacques Coubard: Theodorakisz. Görögország – álom és lázálom; ford. Tarisznyás Györgyi; Gondolat, Bp., 1971 STOP.hu
Kategória:1925-ben született személyek Kategória:2021-ben elhunyt személyek Kategória:Görög zeneszerzők Kategória:Görögországi politikusok Kategória:Bebörtönzött művészek Kategória:Bebörtönzött politikusok Kategória:Antifasiszta ellenállók Kategória:Kommunisták Kategória:BAFTA-díjasok