Ez a szócikk a térhatású filmeket sorolja fel. Ezek között vannak nem valódi 3-D filmek. Ezek vagy 2-D filmek konvertálásával készültek, vagy filmtrükk segítségével adták hozzá a térhatás élményét. Ezt a táblázatban a következőképpen jelezzük: 2-D-ben forgatva.
A 3-D technika korszakai 1900–1950 anaglif (vörös és zöld, illetve piros és ciánkék) Korlátozott minőségben színes képvisszaadásra is alkalmassá tették 1950–1970 lentikuláris és Pulfrich 3D Eltakarásos technika A lentikuláris technika eredetileg félhenger formájú üveglencse volt. De ugyanezt a nevet használták ahhoz a megoldáshoz is, amelynél függőleges dróthálót helyeznek a vetítővászon elé. 1970–1995 a 70 mm-es filmek korszaka Ezek a filmek 65 mm-es negatívra készülnek. Vetítéskor a hangsávval együtt 70 mm-es kópiát használnak. 1995 után: digitális IMAX változatok kora. A klasszikus IMAX széles filmszalagra készült; a mai mozikban digitális adathordozóról vetítik az ugyancsak IMAX nevet viselő filmeket. 2010 után: megjelenik a háromdimenziós televíziózás és hozzá a képtovábbítási technika. Lényegét tekintve a lentikuláris technikához hasonló, illetve ahhoz a megoldáshoz, ahogyan térhatású bélyegeket készítettek.
Bemutatott 3-D filmek