thumb|200px|Martin Seligman szerint a pszichológia (különösen annak pozitív ága) az egyének és közösségek nagyobb örömét elősegítő valós lehetőségeket vizsgálhat és támogathat.
A pozitív pszichológia, a jól-lét tudománya a pszichológia egy újabb ága, melynek célját 2000-ben fogalmazta meg Martin Seligman és Csíkszentmihályi Mihály: "Úgy véljük, hogy a pozitív emberi tevékenység pszichológiája fejlődése során tudományos megértésre talál, és hatásos beavatkozást fog jelenteni az egyének, családok és közösségek gyarapításához." A pozitív pszichológusok az ún. virulás, szárnyalás állapotát kutatják, hogy "hogyan tehetik a normális életet még teljesebbé", nem csak a mentális betegségek kezelésével. A pozitív pszichológia térnyerésének célja ugyanakkor nem a hagyományos pszichológia leváltása, hanem annak kiegészítése.
A pozitív pszichológia annak tudományos tanulmányozásával, ami sikerült, kerülésével, ami kudarcot vallott mind az egyének, mind a közösségek szintjén, a tudományt újítja meg. Az újfajta megközelítés nagy érdeklődést váltott ki a témában, 2002 körül. Egyetemi órák keretében Martin Seligman, Michael Frish és mások is pozitív pszichológiát kezdtek el tanítani. 2006-ig csupán kevesen érdeklődtek a nagyközönség részéről, amikor is ugyanezen témakörben egy Harvard Egyetemi kurzus különösen népszerűvé vált.Ben-Shahar, Ben (2007) "Happier - Learn the Secrets to Daily Joy and Lasting Fulfillment", First Edition, McGraw-Hill Co.
Több humanista pszichológus – mint például Abraham Maslow, Carl Rogers, és Erich Fromm – dolgozott ki elméletet és gyakorlatot az emberi boldogságra. Ezen elméletek, az emberek kivirágzásáról, szárnyalásáról támogatásra leltek a pozitív pszichológusoknál. Közben a pozitív pszichológia több irányba is elmozdult.
A pozitív pszichológia jelenlegi kutatói például Martin Seligman, Ed Diener, Csíkszentmihályi Mihály, Christopher Peterson, Carol Dweck, Barbara Fredrickson, Sonja Lyubomirsky,http://www.authentichappiness.sas.upenn.edu/newsletter.aspx?id=70 Kennon Sheldon, Jonathan Haidt, Shelley Taylor, C. R. Snyder, Robert Biswas-Diener, Albert Bandura, Charles S. Carver, Robert Emmons, Michael McCullough, és Phil Zimbardo. Ezek a tudósok mindannyian befolyásos és széles körben hivatkozott cikkeket közölnek. A pozitív pszichológia keretein kívül ezek a tudósok elismert kutatók, a felső kategóriás pszichológiai folyóiratokban olvashatók. Ez azért lényeg, mert a pozitív pszichológia egy új tudományág a pszichológiatudományon belül.
Háttér A pozitív pszichológia 1998-ban vált a pszichológia egyik új ágává, amikor is Martin Seligman, akit a modern pozitív pszichológiai elmozdulás atyjának tartanak,Goldberg, Carey. "Harvard's crowded course to happiness." The Boston Globe. March 10, 2006. az American Psychological Association elnökeként, irányítása alatti témául ezt választotta. Habár a kifejezés Maslow-tól származik, 1954-es könyvéből, Motiváció és személyiség címmel,Note: the last chapter is entitled "Toward a Positive Psychology". és már az 50-es évektől mutatkoztak jelek arra, hogy a pszichológusok egyre inkább a szellemi egészséget támogatják, a betegség puszta gyógyítása helyett. Seligman kifejtette, hogy a klinikai pszichológia fél évszázada "egy témára összpontosított csupán – a mentális betegségekre",Seligman, Martin E.P. (2002). Authentic Happiness: Using the New Positive Psychology to Realize Your Potential for Lasting Fulfillment. New York: Simon and Schuster. p. xi. . visszhangozva ezzel Maslow megjegyzéseit."The science of psychology has been far more successful on the negative than on the positive side. It has revealed to us much about man’s shortcomings, his illness, his sins, but little about his potentialities, his virtues, his achievable aspirations, or his full psychological height. It is as if psychology has voluntarily restricted itself to only half its rightful jurisdiction, than the darker, meaner half." (Maslow, Motivation and Psychology, p. 354). A pszichológusokat arra ösztökélte, hogy folytassák a pszichológia korábbi küldetését, a tehetség táplálását, a működőre történő fókuszálást és a normális élet fejlesztését, a jól-lét elérését.
Az első pozitív pszichológiai csúcstalálkozót 1999-ben tartották. Az első nemzetközi konferencia a pozitív pszichológiáról 2002-ben volt. 2009 júniusában tartották az első világkonferenciát a témában.Reuters, Jun 18, 2009: First World Congress on Positive Psychology Kicks Off Today With Talks by Two of the World's Most Renowned Psychologists
Történelmi gyökerek
A pozitív pszichológia a 20. századi humanisztikus pszichológiából ered, mely erőteljesen koncentrált a boldogságra és beteljesülésre. Még korábbról elsősorban a filozofikus és vallási források hatása érezhető, hiszen a tudományos pszichológia egészen a 19. század végéig nem érte el modern formáját (lásd: A pszichológia története)Pléh Csaba: A lélektan története, 2010./ Útban a mai pszichológia felé.
A Júdaizmus a boldogságról alkotott Isteni parancs elméletét támogatja: a boldogság és a jutalom az Isteni parancs követéséből ered.
Az ókori görögöknél többféle tan is létezett. Szókratész az önismeretet tartotta a boldogsághoz vezető útnak. Platón barlanghasonlata a nyugati gondolkodókra volt hatással, akik szerint a boldogság a mélyebb értelemben található. Arisztotelész szerint a boldogság, vagy eudaimonia a teljes életen át végzett, erénnyel összeegyeztethető józan tevékenységekből áll össze. Az epikureánusok az egyszerű örömök élvezetén át vélték elérni a boldogságot. A sztoicisták szerint természetes és észszerű viselkedéssel maradhatunk boldogok.
A kereszténység a megváltás Isteni parancs elméletét követte. A középkorban, a kereszténység tanai szerint, igazi üdvöt csak a halál után lelhetünk. A hét főbűn a földi önös élvezetekről és a nárcizmusról szól. Másrészt, a négy legfőbb erény és három teológikus erény hivatott megvédeni a bűnöktől.
A reneszánsz és felvilágosodás korában az individualizmus vált értékké. Ezzel egy időben, a kreatív embereknek megnőtt a tekintélye, mivel ők most már művészek voltak, nem csak iparosok. Az utilitáriánus filozófusok, mint John Stuart Mill szerint az erkölcsös tevékenységek a legtöbb ember számára maximalizálják a boldogságot. Ezért a boldogság empirikus tudományát kell használni annak megállapításához, hogy mely cselekvés erkölcsös. Thomas Jefferson és a demokrácia más támogatói szerint az "élet, szabadság és boldogság keresése" elidegeníthetetlen jogok, és ez szentesíti a kormány megdöntését.
A romantikusok az egyén érzelmeinek kifejezését hangsúlyozták, és saját lelki "igazi énjüket" keresték, melyet nem akadályoznak társadalmi szokások. Ugyanebben az időben, a szerelem és intimitás/ bensőség vált a legfőbb motivációs tényezővé a házasodásnál.
Módszerek A "boldogság" és a "szárnyalás" több különböző érzelmi és szellemi jelenséget foglal magában (lásd lejjebb). Az értékelés egyik formája Ed Diener élettel való elégedettségi skálája. Az öt kérdéses felmérés egész jól tükrözi a barátoktól és családtól származó benyomásokat, és a szorongás alacsony elterjedtségét.
thumb|upright|Az "emlékező én" nem a legjobb információforrás a "tapasztalati én" örömszerzéséhez A hosszú távú, átfogó értékelések helyett néhány módszer egy tevékenységnek a kedvező hatását próbálja meg azonosítani. Néhány kutató csipogót használ az önkéntesek jelen vonatkozó észlelés-figyelmeztetéséhez. Hasonlóképp más önkéntesek minden reggel az előző napjukról részletes naplót vezetnek. A kutatók a rövid távú "élmény minta" módszerek hosszútávú értékelésekkel összehasonlítva érdekes ellentmondást fedeztek fel. Az utóbbiak nem teljesen pontosak; az emberek nem feltétlen értik, hogy egyik pillanatról a másikra mi válik élvezetessé. A szülők például a gyermeket nevezik az öröm forrásának, míg a 'tapasztalat minta' szerint a gyerekfelügyelet nem élvezetes.
Ezt ellentmondást Daniel Kahneman pszichológus a 'tapasztalati én' és az 'emlékező én' által észlelt boldogság megkülönböztetésével magyarázza. Kahneman szerint amikor a tapasztalatainkra válaszolunk, csúcs-vég hatás (például hogy a nyaralás drámai részeire, valamint hogy mi történt a végén, emlékszünk a leginkább) szerű memóriatorzítások nagy szerepet játszanak. Egyik tanulmánya a vastagbéltükrözéses betegeknél még meglepőbb eredményt ír le. A beavatkozással járó eljárás 60 másodperces megtoldásával Kahneman lényegében elérte, hogy a betegek a vastagbéltükrözést élvezetesebbnek találják. Ezt azzal érte el, hogy a plusz 60 másodperc alatt a vastagbéltükröző készüléket nem mozgatták, mert a mozgatás a kellemetlen. Ezért Kahneman az emlékező én eljárás végére figyelő hajlamához szólt. Az ilyen eredmények segítenek magyarázatot adni az érzelmi előrejelzésben – az emberek jövőbeni érzelmi előrejelző hibáira.
Michael Argyle a pszichológiai jólét tágabb mérési eszközeként az Oxfordi boldogság kérdőívetOxford Happiness Questionnaire by Michael Argyle and Peter Hills, a survey of current level of happiness. See also discussion in Hills, P., & Argyle, M. (2002). The Oxford Happiness Questionnaire: a compact scale for the measurement of psychological well-being. Personality and Individual Differences, 33, 1073–1082. fejlesztette ki. A megközelítést a boldogság elméleti modelljének hiánya, és az önbizalom, célérzék, társas érdeklődés, kedvesség, humorérzék és látványos elismerés elképzelésekkel való túlságosan sok átfedése miatt bírálják.
Idegtudományi megközelítés
Az idegtudomány valamint az agyról készült képek a boldogság és boldogtalanság tudományos megértéséhez növekvő lehetőséget mutatnak. Habár a boldogság bármely kielégítő objektív mérésének elérése lehetetlennek tűnik, néhány fiziológiai folyamat mérhető. Stefan Klein A boldogság tudománya című könyvében a idegbiológiai rendszerek (például dopaminergikus, ópiátok) dinamikáját a pozitív pszichológia és társas pszichológia elképzeléseivel és eredményeivel köti össze.
A Nobel-díjas Eric Kandel és a kutató Cynthia Fu eredményei alapján a szorongás pontosan megállapítható csupán az FMRI agyvizsgálat alapján. Az érzelmekért felelős idegi kapcsolatok feltérképezésének segítségével az elképzelés szerint a tudósok a agypásztázáshoz hasonló módszerek használatával képesek lesznek a "boldogság" különböző módon történő eléréséről többet is mondani.
Evolúciós megközelítés
A fejlődés-megközelítés egy másfajta vizsgálat a boldogság vagy életminőség mikéntjének megértéséhez. A következő kérdésekre összpontosít: Mely részei az agynak segítik a pozitív és negatív tudatállapotot észlelni, és ezek hogyan fejlesztik a túlélési vagy szaporodási képességet? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása a boldogság megértése felé és az agyi képességek legjobb kihasználása felé mutat. Ez hivatalosan és részleteiben Bjorn Grinde fejlődéstani biológus Darvini boldogság című könyvében található.
Általános tapasztalatok téma szerint A populáris kultúrában a boldogság népszerű téma. A boldogság hiedelmek eloszlatására több vizsgálatot is végeztek. Habár a szó: "boldogság" sok mindenre vonatkozhat, a következők azokat a kutatásokat részletezik, melyek általában ehhez kapcsolhatók.
Kor A változó kori krízis az emberi élet során első komolyabb csökkenés a boldogságban. Tapasztalatok szerint a 40-50 év közötti időszakot kivéve, a legtöbb ember egyre boldogabbá válik öregkorára. A kutatók meghatározták, hogy az emberek mind a 20-as mind a 70-es éveikben boldogabbak, mint a középkorúak, (a szorongás vagy a düh 20 év fölött általában csökken, az aggodalom 50 év felett fogy, az élvezet nagyon lassan csökken, végül 50 év felett kezd növekedni, stb.).