Palocsay Rudolf (Kolozsvár, 1900. március 12. – Kolozsvár, 1978. május 27.)Tóthfalussy-Veress Éva: Palocsay Rudolf, a békási varázsló, Művelődés, 2019. augusztus. Online hozzáférés erdélyi magyar kertészeti szakíró, biológus. Palocsay Zsigmond apja.
Életútja A Kétvízközben nőtt fel öt kisebb testvérével együtt egy szobafestő fiaként. Négy elemi osztályt végzett, majd három „gazdasági ismétlő”-t, később apja tanoncaként még három inasiskolai osztályt. Korán megnyilvánult vonzódása a virágok iránt, s amikor szobafestőként a városi virágkertészetbe került, ott a főkertésztől már szakszerű virágkeresztezési ismereteket szerzett. Hozzájutott H. Emery A növények élete című tudománynépszerűsítő könyvéhez, ebből bővítette és rendszeresítette az addig szerzett ismereteket. Életrajzírója, Katona Szabó István írja: „Ez a könyv volt a csíra, melyből kinőtt az önmagába mélyedő fiú világnézete. Ez volt gimnáziuma és egyeteme.” Az első világháború kitörésekor apja hivatásos tűzoltó lett, ő pedig egy ideig molnár, majd sörgyári munkás.
1918 decemberében besorozták a Székely Hadosztályba, ahonnan csak másfél év múlva került haza. Maga is beállt tűzoltónak, ott lehetősége adódott virágnemesítési szenvedélyét és önképzését továbbfejlesztenie: a tűzoltólaktanya kertjében egyre pompázatosabb virágkertészetet hozott létre, s 1926-ban kertészsegédi oklevelet is szerzett. Ekkortól számíthatók első szakszerű keresztezési kísérletei: rózsa- és violahibrideket, oroszlánszájakat sikerült kialakítania, 1927-től már saját kis kertjében, később hivatásszerűen foglalkozott gyümölcsnemesítéssel is. Következtek a kardvirágokkal végzett próbák. 1938-ig kidolgozta saját mentormódszerét, mellyel különleges és hivatalosan is bejegyzett új fajtákat hozott létre. Csábították is a bukaresti királyi kertészetbe, de nem ment, Kolozsvárt maradt, ahol Emil Pop és Péterfi István botanikaprofesszorok is felfigyeltek munkásságára, s 1948-tól Lazányi Endre növénygenetikus, a Mezőgazdasági Akadémia magyar tagozatának akkori megszervezője révén megismerkedett Micsurin eredményeivel, tekintettel almafajta-keresztezési kísérleteire.
1949-től már felkérték egyetemi bemutató előadások megtartására, 1950-től pedig genetikai gyakorlatok vezetésére a Bolyai Tudományegyetemen. Ugyanakkor egy vegetatív hibridizációról szóló pályamunkájával elnyerte a Román Akadémia díját, s megválasztották a bukaresti Micsurin Tudományos Társaság alelnökévé. Következett kinevezése a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola adjunktusává. Ezután már a legkorszerűbb tudományos gépezet segítségével végezhette kísérleteit. Állami Díjban részesítették, többször is beválasztották a bukaresti parlamentbe. 1953-ban kinevezték a saját kertje mellett létesített Gyümölcskutató és Nemesítő Állomás igazgatójává; ezt az állását nyugdíjazásáig (1974) töltötte be.
Művei
Gyümölcsfák és bokrok metszése (1952, románul 1957) Az almatermésűek és csonthéjasok termesztése és nemesítése (Veress István, Antal Dániel, Mózes Pál társszerzőkkel, 1954) Zöldség- és gyümölcsnemesítési kísérleteim (1954) Kísérleteim. A micsurinizmus alkalmazásának gyakorlati eredményei; Mezőgazdasági és Erdészeti Kiadó, Bukarest, 1954 (románul 1955) Palocsay Rudolf–Veress István–Antal Dániel: Gyümölcsfák és bokrok metszése; közrem. Keszi-Harmath Erzsébet; 2. bőv. átdolg. kiad.; Mezőgazdasági és Erdészeti Kiadó, Bukarest, 1955 Héjasok és bogyósgyümölcsűek termesztése és nemesítése; szerk. Palocsay Rudolf; Mezőgazdasági és Erdészeti Kiadó, Bukarest, 1957 (románul 1961) Zöldség- és gyümölcsnemesítési kísérleteim; 2. bőv. kiad.; Mezőgazdasági és Erdészeti Kiadó, Bukarest, 1961
Jegyzetek
Források
Szabó István: Virágzó élet. Palocsay Rudolf életrajza; Irodalmi és Művészeti, Bukarest, 1955
Kategória:Magyar kertészek Kategória:Magyar botanikusok Kategória:Romániai magyar biológusok Kategória:Kolozsváriak Kategória:1900-ban született személyek Kategória:1978-ban elhunyt személyek Kategória:A Házsongárdi temetőben eltemetett személyek Kategória:Romániai magyar szakírók