Sipos Gyula (Tüskepuszta, 1921. február 18. – Budapest, 1976. augusztus 30.) újságíró, költő.
Életrajza
Az akkor közigazgatásilag Újdombóvárhoz tartozó Tüskepusztán született. Kaposváron érettségizett a Táncsics Mihály Gimnáziumban 1939-ben, az egyetemet Budapesten végezte. A Györffy Kollégiumnak lakója (1940-41), majd 1943-tól annak igazgatója volt. 1945-ben képviselőként részt vett az Ideiglenes Nemzetgyűlés munkájában, s 1945-től a Nemzeti Parasztpárt Intéző Bizottságának, 1946. márciustól Politikai Bizottságának tagja. Tevékenyen részt vett a földreform végrehajtásában.
A második világháború éveiben a Kis Újság és a Szabad Szó riportere, a koalíciós években a Szabad Szó és a Március Tizenötödike című lapok szerkesztője, 1949-től a Szabad Föld, 1953-tól az Új Hang, 1955-től az Irodalmi Újság belső munkatársaként dolgozott. 1957 végétől a Falusi Vasárnap, a Képes Újság, 1972-től a Szabad Föld országjáró riportere volt.
Munkássága
Az újságírás mellett is jelentős költészetének meghatározó élménye a pusztai sors. Első verseskötete 1939-ben jelent meg a Berzsenyi Társaság kiadásában "Lámpák a ködben" címmel. Összesen tizenegy verseskötete, két regénye és egy szociográfiai riportkötete jelent meg, ez utóbbi halála után, 1977-ben „Pusztaiak” címmel.
Ez a mű a Dombóvár környéki pusztákon élő emberek sorsát mutatja be, saját családja életének bemutatásán keresztül is. A műben a szerző sok helyen összeveti a múltat a jelennel (az 1970-es évekkel), s emlékein és érzelmein szűri át a valóságot: "Nem választhattam születésem helyét, mert Tüskét a fejlődés letörölte a térképről. Sőt nemcsak a térképről, hanem hosszú cselédházaival, istállóival, ólaival, mindenestül arról a domboldalról is, amelyen állt. Már a két világháború között is csak a téglagyári agyagfal meg a kis patak medre választotta el Ódombóvártól, az újdombóvári, talpfatelepi házsoroktól pedig csak néhány tábla föld. Az 1956-os helységnévtárban még szerepel –u.p.Dombóvár-, azóta minden cselédházat, szülőházamat is lebontották, a Dőry-kastély maradt meg elárvult művelődési otthon szerepben és egy régi istálló gépszínként. ... Azt mondhatom, hogy Tüske a maga rendje-módja szerint szűnt meg, úgy, ahogy a szívük szerint a régi cselédek is megszüntették volna."
1996-ban a volt kastély falán emléktáblát helyeztek el a következő felirattal: "Tüskében született Sipos Gyula költő, a kétkezi emberek világának hűséges krónikása. Emlékét kegyelettel őrzi Dombóvár város lakossága:
Díjai, elismerései József Attila-díj (1954 és 1971)
Főbb művei Lámpák a ködben (Kaposvár, 1939) A három lépés (Kaposvár, 1941) Szóljatok bátran (1954) Vadludak (versek, Budapest, 1956) Férfikor (versek, 1962) A nagy éjszaka (kisregény, 1963) Gyümölcs és virág (versek, Budapest, 1964) Erdőtűz (versek, Budapest, 1967) Könnyű részegség (versek, Budapest, 1969) A senkiföldjén (regény, 1970) Szomjúság (1975)
Posztumusz művei Pusztaiak (szociográfiai riportok, Budapest, 1977) Hétvége (válogatott versek Budapest, 1978) Akkor voltunk fiatalok. Emlékezés Győrffy-kollégistákra; összeáll. Sipos Gyuláné Kováts Zsuzsa; Kossuth, Bp., 1981 Védőbeszéd. Válogatott versek, 1939-1976; vál., szöveggond. Tamási Lajos; Szépirodalmi, Bp., 1984 Hogyan is szeretnék élni? Tanulmányok, riportok, jegyzetek; Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, Kaposvár, 1987
Források Dombóvár kistérség Magyar életrajzi lexikon III. Takács Istvánné: Arcok Dombóvárról 2000 Bibliográfia Sipos Gyula életművéről; összeáll. Szijártó István; Dombóvár Városi Művelődési Központ és Könyvtár, Dombóvár, 1983 Szíjártó István: Sipos Gyula; Akadémiai, Bp., 1983 (Kortársaink) Pusztaiak. Emlékezés Sipos Gyula ... kétszeres József Attila-díjas költőre; összeáll. Szijártó István; Városi Művelődési Központ és Könyvtár, Dombóvár, 1983 (Dombóvári krónika)
Kategória:Magyar költők Kategória:József Attila-díjasok Kategória:1921-ben született személyek Kategória:1976-ban elhunyt személyek Kategória:Dombóváriak Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek Kategória:A Szabad Föld vezetői, újságírói