A Baits-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Gerecsei Tájvédelmi Körzetben, Bajóton található egyik barlang. Régészeti és őslénytani szempontból jelentős. Denevérek is előfordulnak benne. Turista útikalauzokban is ismertetve van a turisták által gyakran látogatott barlang.
Leírás
Bajót külterületén, az Öreg-kő sziklás, meredek, sziklafalakkal tagolt K-i oldalában, 347 m tszf. magasságban van a barlang tág, boltíves, 5,5 m széles és 4 m magas bejárata. Az Országos Kéktúra által érintett, Öreg-kő alatti turistapihenőtől a kék Ω (kék barlang) jellel jelzett turistaúton lehet eljutni a barlang közvetlenül a turistaút mellett nyíló bejáratához. A kék barlang jelzésű, korláttal szegélyezett, betonlépcsővel jól járhatóvá tett ösvényen felfelé haladva, a Jankovich-barlang előtt, annak közelében található a Baits-barlang. A Baits-barlang előtt, a jobb oldalon lévő, gömbüstökkel tagolt mohás sziklafalon látszik egy emléktábla helye. A bivakolásra is alkalmas, avarral és fatörmelékkel borított, sima aljzatú előtérben tüzelőhely van kialakítva, melyet (a nyomokból ítélve) valószínűleg gyakran használnak turisták. A jobb oldali sziklafal mellett is van egy kis tűzrakás, mely felett kormos a sziklafal. Itt mindenfelé látni (szétszórtan) szemetet. Engedély nélkül látogatható az üreg.
Felső triász, vastagpados dachsteini mészkő ÉK–DNy-i irányú törésvonala mentén jött létre. A barlang gömbüstös-gömbfülkés formakincse alapján azt lehet megállapítani, hogy karsztvízszint alatti oldódás miatt (termálkarsztos hatásra) keletkezett a barlang. Két vízszintes, egymás alatt futó folyosóból, az azokat összekapcsoló kis aknából és néhány mellékfülkéből áll. Jól bevilágítja a barlang előterét a napfény, ezért viszonylag hosszú részen algásak, mohásak a nagy gömbfülkékkel tagolt falak, amit csak a feliratok, kormozások rondítanak el. Több helyen megfigyelhető kis méretű, ép (kondenz) borsókő.
A barlangbejárattól 8 m-re van egy akna, ahol elágazik a járat. A 3 m mély aknában, egyszerű sziklamászással le lehet jutni a barlang alsó szintjére. Sok fatörmelék és szemét van az akna alján. A kb. 12 m hosszú, kőtörmelékes aljzatú, alacsony alsó járat végén megfigyelhető egy agyagos bontóhely. Néhány kondenz borsókő, poros, érintetlen cseppkőbekérgezés (kis felületen) és szép gömbüstök díszítik ennek a résznek a falait (a sok szemét, fatörmelék és feliratok mellett). Az akna mellett átmászva (a falak nedvesek, algásak) lehet elérni a barlang felső folytatását. Jobbra található egy néhány méteres, agyagos kitöltésű oldalág, amelynek van egy 3 m-es kis kürtője. Az agyagos aljzatú járatban, egyenesen tovább haladva, láthatók egy régi vaskeret nyomai, majd egy szűk átbújó után egy gömbfülkés terem helyezkedik el, amely a barlang felső végpontja. A falak még itt is kormosak. A terem végéből kezdődő, agyagos bontóhely minden bizonnyal a Jankovich-barlangba vezet.
Az észlelési adatok és a néha fellelhető friss ürülék alapján kijelenthető, hogy kis faj- és egyedszámú, alkalmi téli és nyári denevérszálláshelynek, egyben kis egyedszámú, de helyi viszonylatban fajgazdag párzóhelynek tekinthető a barlang. A barlangban végzett denevér-megfigyelések során, a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület megállapította, hogy a barlangban 4 denevérfaj; kis patkósdenevér (R. hipposideros), kereknyergű patkósdenevér (R. euryale), közönséges denevér (M. myotis) és szürke hosszúfülű-denevér (P. austriacus) fordul elő.
1925-ben volt először Baits-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Baits Györgyről, aki Bajóton volt főjegyző, lett elnevezve. Előfordul a barlang az irodalmában Baits barlang (Vértes 1965), Baits Gy. barlang (Leél-Őssy 1954), Baits György barlang (Vigh 1937), Baits György-üreg (Székely 1994), Baits György ürege (Székely 1994), Bajóti I.sz. barlang (Leél-Őssy 1954) és Gaál-barlang (Horváth, H. Kelemen, Torma 1979) neveken is.
Kutatástörténet 1908–1956
Az 1908-ban kiadott, Esztergom vármegyét ismertető könyv szerint Esztergom vármegyében barlanglakók nyomait nem találták meg, mert nincsenek olyan barlangok, melyekben arra utaló nyomok lennének, hogy bennük régen ősemberek laktak. Erre a vidékre már fejlettebb igényekkel jöttek az első letelepedők, akik állatcsontokból, szarvasagancsból készített szerszámaik mellett már kőszerszámokat is használtak. Ezért nem voltak rászorulva arra, hogy barlangokban, vagy földbe vájt üregekben lakjanak, hanem készíthettek sátrakat, valamint kunyhókat. Azokat a barlangokat, vagy földbe vájt üregeket, amelyekből erdőkben, vagy félreeső, nehezen hozzáférhető vidékeken most is sok van és emberi kultúra nyomai vannak bennük, nem lehettek ősemberek lakhelyei. Azok főleg a tatárjárás és törökpusztítás idejéből való búvólyukak voltak, mert nem vezethetők vissza az ősidőkre az azokban talált tárgyak.
bélyegkép|262px|balra|Öreg-kő, a Baits-barlang környéke távolról
Az 1913. évi Barlangkutatásban lévő, Bekey Imre Gábor által írt tanulmányban az van írva, hogy az Öreg-kő K-i sziklás oldalán a Jankovich-barlang mellett van egy teremszerű barlang és két zsomboly. A Jankovich-barlangtól néhány lépésre É-ra és azonos magasságban törmelékkövek között szűk nyílást talált Bekey Imre Gábor. A nyílást a kövek egy részének elhordásával kibővítette úgy, hogy azon be tudott bújni. A bejárat után néhány m-rel az üreg vízszintes talpszintű, 6 m hosszú és embermagasságú teremmé bővült. A bejárat a meredek lejtőről leomlott összes törmelékkő eltávolítása után valószínűleg olyan széles lesz, hogy próbaásatást lehetne benne végezni, mert feltehetően ezen a védett helyen az ősember tartózkodásának nyomai megtalálhatók lesznek.
A Magyarság 1925. június 6-án megjelent számában lévő, a Magyarság tudósítója által írt, A kőkorszakbeli ősember kultúrájának újabb emlékeit találták meg Bajóton című cikkben az van írva, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának két tisztviselője, Tompa Ferenc és Hillebrand Jenő (egyetemi magántanár) a Bajóton fekvő Jankovich-barlangban, 1925. május végén végeztek ásatásokat. A kutatások megkezdését Baits György (bajóti jegyző) kezdeményezte, aki annak idején felfedezte a Jankovich-barlangot. Az új ásatások egy hétig tartottak és sok értékes, őskori anyagot szolgáltattak. A kutatás legnagyobb eredménye azonban az volt, hogy a nyitott Jankovich-barlang alatt felfedeztek egy zárt, csak hasoncsúszva megközelíthető, addig ismeretlen barlangot, amelynek feltárása sok reménnyel kecsegtet.
Az ásatások vezetője, Tompa Ferenc a következőket mondta a napilap munkatársának: Az ásatások legnagyobb eredménye az, hogy felfedeztünk egy új barlangot, amelyet szeretnénk a Jankovich-barlang felfedezőjéről, Baits Györgyről elnevezni. A Magyar Nemzeti Múzeum mindent megtesz azért, hogy a rendelkezésére álló csekély anyagi eszközökkel is lehetővé tegye az új barlang mielőbbi megnyitását és feltárását. Számíthatunk arra, hogy itt még az eddiginél is gazdagabb és értékesebb anyagot fogunk találni. Az ősember inkább az ilyen zárt barlangokban húzta meg magát, ezért a magyarországi ősember primitív kultúrájának ismerete valószínűleg nagy lépést tesz majd előre az új barlang (Baits-barlang) feltárásával. Tompa Ferenc ma délelőtt hivatalos jelentést tett a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának. Értesülésünk szerint az eddig előkerült leleteket bemutatják a Régészeti Társulat legközelebbi ülésén, az ásatásokat pedig még a nyáron folytatni fogják.
bélyegkép|262px|Kilátás az Öreg-kőről É felé
Az 1926. évi Esztergom Évlapjaiban megjelent, Hillebrand Jenő által írt tanulmányban az van írva, hogy az Öreg-kő legutóbbi, 1925 nyarán végzett kutatásakor sikerült egy, a Jankovich-barlang alatt közvetlenül elhelyezkedő, addig teljesen ismeretlen és évezredek óta eltemetett barlangot felfedezni. Sok érdekes eredmény várható az új barlang további kutatásától.
Az 1928. évi Állattani Közleményekben kiadott, Gaál István által írt tanulmányban szó van arról, hogy három évvel ezelőtt Hillebrand Jenő a Jankovich-barlang alatt új barlangot tárt fel. Az új barlang feltűnően gazdag emlősfaunáját Gaál István dolgozta fel (Diluviális emlősmaradványok Bajót eddig ismeretlen barlangjából). A Kiskő-oldali-barlang felső diluviális rétegéből csak 6 faj látott napvilágot. Emiatt a Kiskő-oldali-barlang fosszilis faunája a Jankovich-barlangból előkerült 22 fajból, és leginkább az alatta lévő kisebb barlangokból meghatározott 30 fajból álló emlőssorozattal szemben szegényesnek tekinthető ugyan, de jelentéktelennek nem. A Jankovich-barlangban a gyapjas orrszarvúnak csak egy feltört humerus töredékét találták, míg az alatta elhelyezkedő barlangból nem került elő orrszarvúcsont.
A Kiskő-oldali-barlangban főleg az óriásgím jelenléte szembetűnő, amely eddig egyetlen bajóti barlangból sem került elő. A Kiskő-oldali-barlangban találtak őstulok maradványt, de a gazdag faunájú másik két bajóti barlangban eddig egyetlen őstulok csont sem került elő. A Kiskő-oldali-barlang faunája főleg azért érdekes, mert 8 faja közül 2, sőt esetleg 3 (az óriásgímen és az őstulkon kívül a kistermetű ősló az esetleges harmadik faj) eddig nem volt kimutatható a másik két bajóti barlang feltűnően gazdag faunájában. Nehéz magyarázatot találni az apróbb emlős- és madárcsontok hiányára a Kiskő-oldali-barlangban, mert ezekkel szinte tele vannak a Jankovich-barlang, de még jobban a második barlang egykorú rétegei.
A Gaál István által írt, 1930-ban megjelent, A harmadik bajóti barlang diluviális faunája című tanulmányban az van írva, hogy a Kiskő-oldali-barlang sem méreteiben, sem faunagazdagságában nem vetekszik a bajóti Jankovich-barlanggal, és még kevésbé a Jankovich-barlang alatt elhelyezkedő, rendkívül gazdag fosszilis faunájú Baits-barlanggal. A Kiskő-oldali-barlang felsőbb, világossárga diluviális agyagrétegből előkerült kis fauna semmiképp sem vetekszik a bajóti Baits-barlang gazdag faunájával, amelyet Gaál István az 1927. évi Természettudományi Közlönyben ismertetett. Az egymás tőszomszédságában lévő barlangok fosszilis faunáinak párhuzamba állítása sok érdekes problémát felszínre hozhat. Ebben az esetben ilyen kérdés az is, hogy miért hiányzanak a Kiskő-oldali-barlangból az apró emlősök és a madarak csontjai, pedig ezek tömegesen előfordulnak a másik két barlangban. Az ilyen kérdések részletes vizsgálata sok esetben fontos vonásokkal egészíti ki az ősember életére vonatkozó nagyon hézagos ismereteinket.
bélyegkép|262px|balra|A Baits-barlang bejárata 2021-ben
Az 1933. évi Földrajzi Közleményekben publikálva lett, hogy a bajóti Öreg-kő rögének ÉNy-i oldalán nagyon szépen kifejlődött barlangrendszer van. A barlang nagy, itt kb. 5 különböző barlangbejárat látható, amelyek közel helyezkednek el egymáshoz. Ezek biztosan egy összefüggő barlangrendszerhez tartoznak, de még nincs megfelelően feltárva. Az 1934. évi Barlangvilágban napvilágot látott egy közlemény, amely szerint a Magyar Barlangkutató Társulat 1934. január 23-án szakülést tartott. A szakülés első tárgya a Gaál István által előadott, A bajóti barlangok diluviális faunájának néhány érdekes vonása című előadás volt. Az előadó ismertette a bajóti Öreg-kő üregeinek fosszilis emlősmaradványait és a Baits-barlang csontanyagát. Hillebrand Jenő végezte el a Jankovich-barlang és a Kiskő-oldali-barlang ásatását. Az előkerült fosszilis faunát Kormos Tivadar dolgozta fel. Érdekes ellentétek vannak az egymáshoz közeli barlangok faunájában. Kormos Tivadar véleménye szerint az egymáshoz közeli barlangok faunája aszerint változik, hogy milyen zsákmányállatok lakták.