bélyegkép|300px|A párizsi forradalom
A népek tavasza vagy 1848-as forradalmak 1848–1849-ben zajló forradalmi mozgalmak sorozata volt az európai országokban. A kontinens történetében máig ez a legnagyobb forradalmi hullám.
A liberális és demokratikus megmozdulásokat alapvetően a polgári középosztály kezdeményezte és vezette. Céljuk a monarchikus kormányzati rendszerek megdöntése vagy megreformálása, valamint új nemzetállamok létrehozása volt. Az eseményeket a francia februári forradalom indította és hatására a mozgalom rövid időn belül több mint 50 akkori államalakulatra kiterjedt, bár az egyes forradalmak között nem volt rendszeres kapcsolat vagy együttműködés. A kiváltó okok közé tartozott az, hogy a polgárság képviseleti demokrácia útján részt követelt a kormányzásból, a sajtó- és szólásszabadság iránti vágy, a szociális feszültségek, valamint a nemzeti ébredési mozgalmak által kiváltott nacionalista eszmék.R.J.W. Evans and Hartmut Pogge von Strandmann, eds., The Revolutions in Europe 1848–1849 (2000) pp. v, 4
A felkeléseket a közép- és munkásosztálybeli reformerek alkalmi koalíciói vezették, amelyek a vitás kérdések miatt többnyire hamar felbomlottak. A legtöbb forradalmat hamar leverték; az összecsapásoknak több tízezer halálos áldozata volt és sokan száműzetésbe kényszerültek. A forradalmak maradandó eredményei közé tartozott a jobbágyrendszer felszámolása Ausztriában és Magyarországon, az abszolút monarchia alkotmányos reformja Dániában és a képviseleti demokrácia bevezetése Hollandiában. A forradalmi hullám Franciaországot, az Osztrák Császárságot (beleértve a magyar forradalmat és szabadságharcot), a Német Szövetség államait és Itáliát érintette leginkább.
Előzmények
A forradalmi hullámnak számos oka és mozgatórugója volt; annyira, hogy nehéz azt egységes mozgalomként tekinteni. A 19. század első felében az európai országok társadalmaiban jelentős változások mentek végbe és a kormányok is liberális vagy radikális eszmék hatása alá kerültek.
A dolgozó osztályok életét az ipari forradalom alapvetően megváltoztatta. Az egyre elterjedtebb és népszerűbb sajtó olyan új eszmékkel ismertette meg az olvasóit, mint a liberalizmus, nacionalizmus és a szocializmus. A szegény munkások és parasztok elégedetlenségét fokozta, hogy rossz termés esetén (különösen 1846-ban) a gyorsan növekvő lakosság nem jutott elég élelemhez. thumb|A galíciai mészárlás (Jan Lewicki képe a nemesek legyilkolásáról 1846-ban) A társadalom felsőbb rétegeiben, még a nemesek között is, nőtt a politikai reformok iránti igény, egyre elégedetlenebbek voltak az abszolutista monarchiákkal. 1846-ban a lengyel nemesség felkelést indított az Ausztriához tartozó Galíciában, ám nem sikerült bevonniuk a parasztságot, akik ellenségesen léptek fel a nemesekkel szemben.Robert Bideleux and Ian Jeffries, A History of Eastern Europe: Crisis and Change, Routledge, 1998. . pp. 295–96. Ezt követően a poroszországi lengyel területeken is szervezkedés kezdődött, amelyet azonban elárultak és a porosz hatóságok még idejében letartóztatták a hangadókat.
1848 februárjában a főleg emigráns német munkásokat tömörítő, de nemzetközi tagságú Kommunisták Szövetsége kérésére Karl Marx és Friedrich Engels közzétették a Kommunista kiáltványt. Márciusban a berlini felkelést követően Németországban agitáltak és követelték a nemzeti egyesülést, az általános választójogot és a feudális kötelezettségek eltörlését."Demands of the Communist Party in Germany," Marx-Engels Collected Works, vol 7, pp. 3ff (Progress Publishers: 1975–2005)
A középosztály és a dolgozók egyaránt reformokat kívántak és sok esetben konkrét céljaik is megegyeztek. A forradalmakban azonban más módon vettek részt. A kezdeményezők általában középosztálybeliek voltak, míg a harcokban főleg szegények vettek részt. Az első felkelésekre a városokban került sor.
Az ipari munkásság A 19. század első felében Franciaországban a vidék lakossága gyors ütemben nőtt és sokan a városokba költöztek, hogy ott keressenek megélhetést. A képzetlen munkások napi 12–15 órát dolgoztak (ha kaptak egyáltalán munkát) és csak nyomortanyákon találtak szállást. A gazdag polgárság tartott tőlük és igyekezett elkülöníteni magát a szegényektől. A képzett kézművesek jobb körülmények között éltek, de az ő egzisztenciájukat is fenyegette az iparosítás. Hagyományos érdekvédő szervezeteik, a céhek is elvesztették befolyásukat és megszűntek. Az iparűzési szabályok liberalizálása és az üzemek elterjedése szélesítette a szakadékot a mesterek, valamint a segédek és inasok között is; utóbbi két csoport létszáma Németországban aránytalanul, 93%-kal megnőtt 1815 és 1848 között. Jelentős munkástiltakozásokra került sor Lyonban (1831-ben és 1834-ben) és Prágában (1844) is. 1825 után a városi szegények (napszámosok, gyári munkások, kézművesek) vásárlóereje eléggé meredek csökkenésnek indult: Belgiumban, Franciaországban és Németországban a városiak összhúsfogyasztása a gyarapodó népesség ellenére nem változott.Siemann, Wolfram, The German Revolution of 1848–1849 (London, 1998), p. 27; Lèvêque, Pierre in Dowe, p. 93; Pech, Stanley Z. The Czech Revolution of 1848 (London, 1969), p. 14 Az 1847-es gazdasági válság megnövelte a munkanélküliséget; ebben az évben csak Bécsben tízezer gyári munkás maradt munka nélkül, Hamburgban pedig 129 cég jutott csődbe.Siemann (1998); Pech, p. 14 Általában azokban a nyugat-európai országokban tört ki a forradalom a következő évben, amelyeket leginkább érintette a válság (Hollandia kivételével).Berger, Helge, and Mark Spoerer. "Economic Crises and the European Revolutions of 1848." The Journal of Economic History 61.2 (2001), p. 305
Németország keleti felén, Poroszországban is megkezdődött az iparosodás. Az 1840-es években főleg a gépesített textilkészítés fejlődött, amely olcsó termékeivel aláásta a német takácsok tömegeinek megélhetését.Merriman, 1996, p. 724 A kormányzat óvatos reformokkal eltörölte a leggyűlöltebb feudális kötelezettségeket, de az ipari munkások helyzetén ez nem javított.
A munkások jövedelmük felét voltak kénytelenek élelemre fordítani, ami így is csak többnyire kenyérből és burgonyából állt. Rossz termés esetén az árak magasra szöktek és egyúttal csökkent az iparcikkek iránti kereslet is, így megugrott a munkanélküliség.
A parasztság A vidéki népesség növekedése élelmiszerhiányhoz, a földbirtokok elaprózódásához és elvándorláshoz vezetett; utóbbi célpontja lehetett országon belüli, de sokan keltek útra Amerikába is. A parasztok elégedetlensége is fokozódott az 1840-es években, gyakrabban szegtek törvényt és foglalták el a közösségi földeket. A Rajnai Palotagrófságban például az 1829–30-as években százezer embert ítéltek el falopásért, míg 1846–47-ben már 185 ezret.Sperber, Jonathan. The European Revolutions of 1848 (1994)p.90 1845-ben és 1846-ban a burgonyavész élelmiszerválságot idézett elő Észak-Európában. Sziléziában általánossá vált a földesúri burgonyaraktárak fosztogatása. A burgonyavész legsúlyosabb következménye a nagy írországi éhínség volt,Helen Litton, The Irish Famine: An Illustrated. History, Wolfhound Press, 1995, de hasonló körülmények uralkodtak Skóciában és az európai kontinens több régiójában. Csehországban a krumplitermés felére csökkent, de pl. a Rajna-vidéken a rozs hozama esett az ötödére.Sperber, Jonathan, Rhineland Radicals: The Democratic Movement and the Revolution of 1848 (Princeton, 1991), p. 140; Pech, Stanley Z. The Czech Revolution of 1848 (London, 1969), p. 45 A hiány az élelmiszerárak meredek emelkedését hozta magával; a búza ára Franciaországban és Észak-Olaszországban a duplájára nőtt. 1846–47-ben Franciaországban 400 zavargásra került sor az élelmiszerárak miatt, Németországban pedig a rossz életkörülmények miatti tiltakozások az 1830–39 közötti 28-ról 103-ra nőttek 1840 és 1847 között.Siemann, Wolfram, The German Revolution of 1848–1849 (London, 1998), p. 39 A parasztok leggyakoribb panaszai közé tartozott a közösségi földek elvesztése, az erdőhasználat szigorítása és a még megmaradt feudális kötelezettségek (pl. a robot az Osztrák Császárság azon részein, ahol még nem törölték el a jobbágyrendszert).Rath, Reuben J. The Viennese Revolution of 1848 (New York, 1969), p. 12 Sperber, Jonathan. The European Revolutions of 1848 (1994), p. 40
A paraszti elégedetlenség nem mindig találkozott a városi forradalmi mozgalommal. Magyarországon a Pesten népszerű Petőfi Sándor megbukott a vidéki képviselőválasztáson. Bécsben a demokrata Hans Kudlich arról panaszkodott, hogy erőfeszítéseire ellenére nem sikerült áttörnie az osztrák parasztok közönyének falát.Sperber, Jonathan. The European Revolutions of 1848 (1994), pp. 152, 232.
Az eszmék szerepe A kormányok és a reakciós pártok erőteljes – sőt sok esetben erőszakos – intézkedései ellenére egyre népszerűbbé váltak az olyan politikai eszmék, mint a demokrácia, a liberalizmus, a radikalizmus, a nacionalizmus vagy a szocializmus.Charles Breunig, The Age of Revolution and Reaction, 1789–1850 (1977) Az aktivisták általános demokratikus jogokat követeltek: alkotmányt, általános (férfi) választójogot, szólás- és sajtószabadságot; ezenkívül polgári milícia felállítását, a parasztság felszabadítását, a gazdaság liberalizációját, a vámhatárok eltörlését és az uralkodói hatalom korlátozását.
A korabeli szóhasználatban a demokrácia a parlamentek felállítását vagy a meglevők esetében a csak gazdagokra korlátozott választójog kiterjesztését jelentette. Liberalizmus vagy szabadelvűség alatt az állam és egyház hatalmának csökkentését, republikánus kormányzatot, egyéni szabadságjogokat és sajtószabadságot értettek. Az 1840-es években számos radikálisan liberális sajtótermék kezdte meg működését, mint Kossuth Lajos Pesti Hírlapja (1841), a német Rheinische Zeitung (1842), a francia Le National és a La Réforme (1843) az osztrák Grenzboten (1841); Norvégiában és Svédországban pedig megnövelte példányszámát a korábban alapított Morgenbladet és Aftonbladet.Sperber (1994) pp. 99, 113; Ginsborg, p. 44;
A nacionalista mozgalmak a nemzetek egyesítését (pl. a németek és olaszok esetében) vagy önállóságuk elnyerését (magyarok, csehek, horvátok stb.) tűzték ki célul. Az irredenták népszerűsége is növekedett; az 1845-ös würzburgi dalfesztiválon pl. a Schleswig visszaszerzését követelő énekek voltak túlsúlyban.Wolfram Siemann, The German Revolution of 1848–1849 (London, 1998), p. 47
Az 1840-es években a szocializmus még kiforratlan eszme volt és pontos definíciója még hiányzott, de általában azok használták, akik politikai hatalmat kívántak adni a dolgozóknak és az ő tulajdonukba akarták adni a termelőeszközöket (földet, gyárakat).
Azokat, akik a fenti eszméket együttesen képviselték, nevezték radikálisoknak.
Az események általános lefolyása
Bár a forradalmaknak minden országban megvolt a maga időzítése, de általánosságban a legtöbbet hirtelen siker, majd ezt követően gyors bukás jellemezte.John Merriman, A History of Modern Europe (3rd ed. 2010) ch 16 pp 613–48.
1848 tavasza – váratlan siker. 1848 tavaszán a forradalmak elképesztő intenzitással lobbantak fel Európa országaiban és mindenütt úgy tűnt, hogy már közel állnak a sikerhez. A korábban száműzött politikai aktivisták sietve hazatértek, hogy kihasználják a lehetőséget. Franciaországban megbukott a monarchia és köztársaság vette át a helyét. A nagyobb német és olasz államokban, csakúgy mint Ausztriában a régi kormányzat liberális alkotmányt kényszerült elfogadni. Megindult az olaszok és a németek egyesülési folyamata. A bécsi kormány részleges autonómiát adott a magyaroknak és a cseheknek.Melvin Kranzberg, 1848: A Turning Point? (1962) p xi, xvii–xviii. 1848 nyara – a reformerek megosztottsága. Franciaországban véres utcai harcok törtek ki a reformer középosztálybeliek és a radikális munkások között. A német reformerek vég nélküli vitákba bonyolódtak, anélkül hogy addigi eredményeiket véglegesítették volna.Kranzberg, 1848: A Turning Point? (1962) p xii, xvii–xviii.