thumb|Batthyány Lajos kiejtése Németújvári gróf Batthyány Lajos Ferenc JózsefA pozsonyi Szent Márton dóm latin nyelvű keresztelési anyakönyvi bejegyzése, „75/1807. február 11., Ludovicus Franciscus Josephus Bathán”. FamilySearch.com (avagy Batthyánÿ Lajos. Pozsony, 1807. február 10. – Pest, 1849. október 6.gróf Batthyány Lajos halotti bejegyzése a Budapest, Szent Rókus egyházközség anyakönyvébe. Megtekintve: 2023-02-14) államférfi, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke, vértanú.
Családja és származása Az ősrégi főnemesi származású németújvári gróf Batthyány család sarja. Gróf Batthyány József Sándor (1777–1812) és a lomnicai Skerlecz család sarja, lomnicai Skerlecz Borbála (1779–1834) második gyermekeként látta meg a napvilágot, akik 1801. szeptember 7-én kötöttek házasságot, Szombathelyen. Batthyány Lajos grófnak egyetlen testvére volt, gróf Batthyány Amália (1805–1866), aki először gróf Karl Theodor von Westerholt (†1863), majd gróf Franz Jenison von Walworth (1787–1869) felesége lett.
Batthyány Lajos gróf anyai nagyszülei lomnicai Skerlecz Ferenc (1731–1802) helytartó tanácsos, békési főispán, udvari tanácsos, a Szent István-rend lovagja, és a nemeskéri Kiss család sarja, nemeskéri Kiss Rozália (1739–1842) voltak. Anyai dédanyja pedig a barkóci Rosty család sarja, lomnicai Skerlecz Sándorné barkóci Rosty Anna Mária (1710–1763) volt, akinek a szülei barkóci Rosty István (†1744), királyi tanácsos, Vas vármegye első alispánja, országgyűlési követe, huszárkapitány, és szarvaskendi és óvári Sibrik Terézia (1692–1755) voltak. Anyja révén nagybátyja Skerlecz József (1766–1835), császári és királyi kamarás, Vas vármegye követe, insurgens ezredes, földbirtokos; az egyik nagynénje Skerlecz Antónia (1770–1820), akinek az első férje jeszeniczei Jankovich János (1762-1806), Nógrád vármegyei táblabíró, inszurgens ezredes, földbirtokos, a második férje ghymesi és gácsi gróf Forgách Antal (1692–1755), császári és királyi kamarás, földbirtokos, valamint a másik anyai nagynénje Skerlecz Mária (1777–1828), akinek a férje nedeczei Nedeczky Ferenc (1769–1835), Zala vármegyei másodaljegyzője, táblabíró, árvaszéki elnök, földbirtokos. Életpályája Apja Ikervár, Szalónak, Tót-Morácz és Dobra vasvármegyei és egyéb birtokoknak ura volt.Gróf Batthyány Lajos ifjúsága, Vasárnapi Ujság 34. évfolyam 36. szám, epa.oszk.hu - 1887. szeptember 4.
Batthyány Lajos gróf keresztszülei nemes Pesty Pál és Klicsky Terézia, egy lovas kapitány özvegye voltak. A keresztelési szertartást Keller György pozsonyi plébános végezte.
A szülők házassága az apa igen szenvedélyes természete és az anya pazarló hajlama miatt nem volt harmonikus, ezért 1807-ben elváltak. Amikor Skerlecz Borbála, különvált Lajos apjától, Bécsbe költözött a két gyermekével. A már évek óta betegeskedő gróf Batthyány József 1811. április 7-én, a Vas vármegyei Ikerváron kelt végrendeletében minden ősi és szerzett javait egyetlen fiára, Lajosra hagyta olyan formán, hogy a vagyont nagykorúságáig a vármegye első alispánja vagy árvaválasztmánya felügyelete alatt kezeljék. Rendelkezett, hogy fia (és a lánya is) kapjanak évente igen jelentős pénzösszeget, amíg el nem érnek a nagykorúságig. A végrendelet végrehajtójának Vas vármegye első alispánját, kisgeszényi Szabó Ignácot (1770–1828) jelölte ki, aki azonban nem szerzett érvényt jogainak, hanem megelégedett az özvegynek azzal a kijelentésével, hogy egyetért a végrendelettel, és végrehajtásáról ő gondoskodik. Ilyen módon, Skerlecz Borbála a javak feletti rendelkezési jogát megszerezte, miután az apa meghalt, s 1812-ben megkaparintotta az akkor ötéves Lajos hatalmas örökségét, és fényűző életet élt a birtokon. Lajost eleinte házitanító oktatta, majd anyja visszaküldte Bécsbe, a Klinkowström-féle nevelőintézetbe, így sokáig szinte árvaként nőtt fel, dacos, nehezen kezelhető gyerekként.
Fiatalsága 16 évesen fejezte be intézeti tanulmányait. Ezután a zágrábi jogi akadémián tanult. 1826-ban katonatisztnek állt, és kadétként négy évre Itáliába ment, ahol a Miklós-huszároknál hamarosan hadnagyi rangot ért el. Eközben (itt a források ellentmondóak) valószínűleg 1827-ben diplomázott. Katonaként meglehetősen könnyelmű életet élt, és örökségére várva, nagy adósságot halmozott fel. Anyjával hosszas perbe bonyolódott a jussáért, amit végül 24 évesen, nagykorúvá válva sikerült megszereznie. Ekkor elhagyta a katonaságot, és hazaköltözött Vas megyébe. Birtokait korszerűsítette, és elkezdett ismerkedni Magyarországgal és a magyar nyelvvel.
1830-ban a főrendi ház tagja lett, e minőségében jelen volt a koronázó országgyűlésen, de eleinte semmilyen politikai szerepet nem vállalt.
Házassága és leszármazottjai 1834. december 4-én, Pozsonyban a Szent Márton-dómban feleségül vette zicsi és vásonkeői gróf Zichy Antónia Erzsébet Valburga (Cífer, 1816. július 14. – Dáka, 1888. szeptember 28.) kisasszonyt, akinek a szülei Zichy Károly (1785–1876) gróf, császári és királyi kamarás és németújvári Batthyány Antónia (1789–1825) grófnő voltak. A házasságkötéskor a tanúk gróf Batthyány Imre szabolcsi főispán, valamint a menyasszony nagybátyja, gróf Zichy Ferenc főispán, valóságos belső titkos tanácsos voltak. A kortársak szerint felesége ösztönözte az aktívabb, reformpárti szerepvállalásra. Hasonló nézeteket vallott sógornője, Zichy Karolina grófnő, gróf Károlyi György felesége is; e két család szalonjai Pesten, Pozsonyban és Ikervárott a társasági és közélet valóságos központjaivá váltak. Batthyány 1839-ben birtokán cukorgyárat alapított.
Öt gyermekük született: gróf Batthyány Antónia Mária Ludovika Karolina (Ikervár, 1835. augusztus 25. – Bergamo, Lombard–Velencei Királyság, 1837. augusztus 28.) gróf Batthyány Emmanuela Anna Karolina (Pozsony, 1837. december 24. – Budapest, 1922. március 3.). Férje: németújvári gróf Batthyány Géza Viktor (1838–1900), gyermekeik Batthány Lajos (1860–1951) győri főispán és fiumei kormányzó, Viktor (1861–1891) és Béla (1863–1949). gróf Batthyány Ilona Karolina Amália Mária Antónia (Ikervár, 1842. július 1. – Cinkota, 1929. március 21.), akinek első férje buzini gróf Keglevich Béla (1833–1896), második férje: benicei és micsinyei Beniczky Gábor (1852–1891) volt. gróf Batthyány Ákos Boldizsár Károly Örs (Pest, 1845. október 20. – Pest, 1845. december 28.) gróf Batthyány Elemér Boldizsár Kázmér (Pest, 1847. április 8. – Budapest, 1932. január 9.), a magyar lovaregylet elnöke, híres lótenyésztő és versenyző. Nőtlen volt és gyermekek nélkül hunyt el.
Batthyány, a reformpolitikus bélyegkép|jobbra|260px|Barabás Miklós: Batthyány Lajos, 1848 Komolyabb politikai szerepet először az 1839–40-es pozsonyi országgyűlésen töltött be mint a főrendiházi ellenzék vezére. A csoport számára határozott reformprogramot fogalmazott meg. Az ő javaslatára kezdték 1840-ben gyorsírásos naplóban rögzíteni a felsőház eseményeit. Eleinte maradéktalanul osztotta Széchenyi István gróf gazdasági és politikai nézeteit. Már az ezernyolcszázharmincas évek elején azok közt volt, akik kezdeményezték a lónemesítést, majd lóversenyek rendezésével serkentették az állattenyésztést, lerakva ezzel a magyar gazdasági egyesület alapjait. Ugyancsak Széchenyi példájára felkarolta a selyemhernyó-tenyésztést is, és ehhez több mint eperfát ültettetett birtokán. Ez idő tájt alakult meg az ő közreműködésével a Vas vármegyei szombathelyi gazdasági egyesület, 1843-ban pedig az ő elnöksége alatt alakult meg a Cukorgyáregylet.
Eleinte abban is egyetértett Széchenyivel, hogy a reformmozgalmat a főnemeseknek, az arisztokratáknak kell vezetniük, ám programja a köznemesség határozottabb reformelképzeléseihez állt közelebb. A Széchenyi és Kossuth között 1841-től kezdődő vitákban eleinte kerülte a határozott állásfoglalást. Kossuthtal az Iparegyesület elnökeként és más gazdasági egyesületek vezetőjeként 1843-ban került személyes kapcsolatba, és együttműködésük mind szorosabbá vált. Az 1843–44-es országgyűlésen már nemcsak a főrendi, hanem az egész országgyűlési szabadelvű ellenzék aktív vezéralakja is volt; a főrendi naplókban mintegy 200 felszólalását rögzítették. Abszolutista bel- és külpolitikájáért élesen bírálta a bécsi kormányzatot.
Az országgyűlés berekesztése után Pestre költözött, és 1845-ben az ellenzék központi választmányának elnökévé választották. Aktív szerepet vállalt újabb gazdasági egyesületekben (Magyar Kereskedelmi Társaság, Magyar Cukorgyár Egyesület), majd a Védegylet szervezésében (ennek elnöke távoli rokona, Batthyány Kázmér gróf lett). 1846-tól legfőbb törekvése az ellenzék egységesítése, egy párt szervezése, programjának kidolgozása lett. Az Ellenzéki Párt 1847. március 15-én alakult meg, és első elnökévé Batthyány Lajost választották.
Kossuth döntően neki, - az erkölcsi és anyagi támogatásának köszönhette, hogy az 1847-es országgyűlésre Pest megyei követté választották; ezután a főrendi házban Batthyány gróf, az alsóházban pedig Kossuth Lajos lett az ellenzék vezére. A reformokból született első, modern értelemben vett országgyűlési, vagyis az 1848-as választásokon, a sárvári kerületben indult, amit megnyerve, parlamenti mandátumhoz jutott.
A Batthyány-kormány bélyegkép|jobbra|260px|Az első magyar felelős minisztérium kinevezése bélyeg|bal|Batthyány Lajos kormánya bélyegkép|jobbra|260px|Emléktáblája:I. kerület Batthyány utca 2. bélyegkép|jobbra|260px|A gödi emlékpad bélyegkép|jobbra|260px|Batthyány Lajos kivégzése az Újépület udvarán bélyegkép|jobbra|260px|A Batthyány-örökmécses az egykori Újépület udvarának helyén emelt emlékmű, nemzeti kegyhely bélyeg|260px|Batthyány Lajos szobra Budán, a róla elnevezett téren (Stremeny Géza, 2008) bélyegkép|jobbra|260px|Schickedanz Albert tervezte mauzóleuma a budapesti Kerepesi temetőben felújítás után
Tagja volt az országgyűlés reformköveteléseit Bécsbe vivő küldöttségnek. V. Ferdinánd király 1848. március 17-én őt bízta meg az első magyar minisztérium (kormány) megalakításával. Az 1848. március 23-i ülésen terjesztette fel minisztereinek jegyzékét (Batthyány-kormány). Első feladataként kidolgozta, illetve kidolgoztatta az átalakulás törvényeit, és azokat elfogadtatta az utolsó rendi országgyűléssel. Kormánya e törvények hatályba lépése után, április 11-én kezdett működni. A rendkívül nehéz kül- és belpolitikai helyzetben Batthyány kiváló teljesítményt nyújtva, kortársai fölé magasodott: az 1848 márciusában hatalomra került kormánytagok közül ő maradt a legtovább, több mint fél évig volt hivatalában.
Legfontosabb feladatának Magyarország alkotmányos önkormányzatának kiépítését, ezen belül az önálló fegyveres erő megszervezését tekintette. Elérte, hogy a Magyarországon állomásozó császári-királyi csapatokat kormánya alá rendeljék (május 7-én). Megpróbálta hazavezényeltetni a korábban Magyarországon besorozott katonákat. Létrehozta az új törvények által előírt Nemzetőrséget, amelynek feladata hivatalosan a belbiztonság felügyelete volt. Májusban elkezdte szervezni az önálló magyar honvédséget is, és ehhez honvédeket toboroztatott. A nemzetőrség ügyeit az e célra létrehozott Országos Nemzetőrségi Haditanács élén maga intézte, és Mészáros Lázár hazatértéig (április 7. – május 23. között) ő vezette a hadügyminisztériumot is. Sikerült felállítania az első tíz honvédzászlóaljat; később ezek váltak a nemzeti haderő magjává. Az örökváltság és a közteherviselés ügyében Kossuth álláspontját fogadta el; a parasztságot az úrbér eltörlésével szerette volna a liberális nemesek oldalára állítani.