A kertek gyümölcsfáinak és zöldségféléinek növekedését, gyümölcsérlelését sokféle kártevő veszélyeztetheti. Közülük a legtöbb kárt a gombák és a rovarok okozzák. Általában közvetlenül a termést támadják meg, de károsíthatják a növény más részeit is. Ezzel terméscsökkenést okoznak. Az ellenük való védekezés nagy szaktudást igényel.

Vírusos betegségek A klorotikus, klorotikus-nekrotikus gyümölcsfoltosság-vírus a csonthéjasokat, míg a himlővírus a kajszit, őszibarackot és a szilvát támadja meg.

A leggyakoribb azonban a sárga mozaikvírus és a fertőző leromlásvírus, amelyek a szőlőt támadjak meg. A fertőzött növényeket nem lehet növényvédő szerekkel meggyógyítani, ezért a megelőzésre, a fertőzött részek, vagy növények azonnali eltávolítására és megsemmisítésére (elégetés) kell nagy gondot fordítani.

Tünetei A fertőzött növény fajtájától, fajától függően, egy részüknél jól látható tüneteket lehet megfigyelni: gyűrűs foltosság, gyümölcsfoltosság, kitöredezés, levélrész barnulás, mozaikfoltosság, szalagosodás, rövid szártagúság. Más részüknél viszont tünetmentes, lappangó állapotban, vagy csak időnként észlelhető tüneteket mutatva él a növényben. Közös tulajdonságuk, hogy a növény fejlődése lelassul, vagy leáll, terméspusztulás, vagy a növény teljes pusztulása is bekövetkezhet.

Védekezés Vírusmentes szaporítóanyag előállítás, beszerzése, és ültetése, a vírus terjesztő rovarok levéltetvek, kabócák, és az atkák elleni védekezés. Valamint a felfedezett fertőző gócok (beteg növények), megsemmisítése.

Dinnyeelhalásosfoltosodás-vírus A dinnyeelhalásosfoltosodás-vírust világszerte az üvegházakban termelt dinnye és uborka terjeszti. A betegség jelentősége abból áll, hogy a levelek elszíntelenednek, a termés deformálódik és a terméshozam minősége romlik. A dinnyeelhalásosfoltosodás-vírust a talaj hordozza. Vektorok terjesztik (Olpidium fajok), de mechanikusan is terjedhet a metszőszerszámokkal, a növények érintkezésével, vagy maggal.

Baktériumos betegségek

Elhalást okozó baktériumok

Golyvásodást okozó baktériumok A málna és szőlő agrobaktériumos gyökérgolyvája (Agrobacterium tumefaciens) A szőlő gyökerén, majd a tőke többéves részein karfiolszerű daganatok keletkeznek. A tőke egyes részei – akár az egész tőke is – fokozatosan leromlik, majd elpusztul. A málnán a gyökérnyakon vagy a gyökereken fordulhat elő. A talajból fertőző kórokozó a telepítésre kerülő szaporítóanyagon észlelhető vagy a kitermeléskor látható. A málna agrobaktériumos vesszőgolyvája (Agrobacterium rubi) A málnaültetvényekben elvétve fordul elő.

Védekezés A telepítésre csak ellenőrzött, vírusmentes szaporítóanyagot szabad felhasználni, ügyeljünk arra, hogy agrobaktériumos gyökér- vagy vesszőgolyva tüneteit mutató növényeket ne használjunk fel. Átmeneti tüneti kezelést jelent a beteg részek eltávolítása, majd Cerezán 0,5%-os ecsetelése.

Foltosodást okozó baktériumok Gombán a Pseudomonas tolaasii a gombafejek foltosodását, elszíneződését okozza. Paradicsomon Xanthomonas campestris pv. vesicatoria és a Pseudomonas syringae pv. tomato hasonló tüneteket okoz.

Tünetei Kis méretű 1-3 mm nagyságú foltok jelennek meg a leveleken. A foltok elhaltak (nekrotikusak), közepüket sárga gyűrű veszi körül. A leveleken nagy, elhalt területek jönnek létre a foltok összeolvadása révén. A foltok megjelenhetnek a száron és a levélnyeleken szabálytalan alakot öltve.

Védekezés A védekezést a megelőzésre és az agrotechnikai védekezésre kell koncentrálni: magok csávázása (Kasumin 2 L) negatív szelekció (a fertőzött egyedek eltávolítása, kigyomlálása) vetésforgó a baktérium terjedését elősegítő műveletek mellőzése (ne érintsük, metsszük stb a növényeket ha azok nedvesek) a fertőzött növényi részek eltávolítása, megsemmisítése kiültetés után réztartalmú szerekkel történő permetezés fontos a talaj fertőtlenítése és a mechanikus terjedés megakadályozása. a talajfertőtlenítő szerek (Basamid) használata után ellenőrizni kell a talaj szermaradvány-mentességét.

Gombás betegségek A legtöbb gombafaj beltéri termesztése sterilizált vagy pasztörizált táptalajt igényel, mivel benti körülmények között könnyen elszaporodhatnak a nem kívánt gombafajok is, például a különböző penészfajták. Ha egy idegen faj is bekerül valahogy a táptalajba (süteménybe), ott optimális körülményeket találva, és versenytársak hiányában, könnyen elhatalmasodhat a termeszteni kívánt gombafajtán.

Lisztharmat Lisztharmat az a fehér, lisztszerű bevonat, melyet az Erysiphe-családba tartozó gombák okoznak a növények főleg zöld levelein, hajtásvégeken. A levelek besodródnak, görbülnek, elszáradnak, lehullanak.

A lisztharmatgombák valamennyien külső paraziták, azaz miceliumuk csupán a megtámadott növények bőrén terjed és szaporodik el, nem szövi át sohasem azok belsejét, csupán a felhősejtekbe bocsát egyes szívókákat (haustoriumokat) a gazdanövény nedveinek szívására. A lisztharmatgombáknak két fejlődési alakja van, a conidium és perithecium alakja.

A conidiumok rendesen színtelen, tojás alakú sejtek, amelyek nagy számban fűződnek le tavasszal és nyáron a gazdanövény felületét belepő micéliumszálakból kiemelkedő tartókról, amelyek elválásuk után, ha az időjárás meleg és nedves, azonnal képesek csirázni s így a betegséget terjeszteni. A peritheciumok rendesen csak ősszel jelennek meg a lisztes bevonaton, mint apró, szabad szemmel éppen csak hogy kivehető fekete tokok, melyek a isztharmatgombák áttelelésére szolgálnak.

A peritheciumok belsejében különböző számú tömlőket, ezekben különböző számú tömlőspórákat találni, amelyek a következő tavasszal megérnek, felrepesztik a perithecium tokját s így kiszabadulva, szintén csiráznak s megindítják újabb betegség fejlődését.

A lisztharmatgombáknak kb. 30 faja ismeretes Európában, amelyek főleg a peritheciumokon található különböző alakú micelium-függelékek (appendiculák vagy suffulcrák) alakjai szerint, majd a peritheciumokban található tömlők és az ezekbe zárt tömlőspórák száma szerint vannak nemekbe foglalva. Az Oidium nem alá pedig oly Lisztharmat-gombák tartoznak, amelyek fejlődésében csupán a conidium alak ismert.

A lisztharmatgombák mind a termesztett, mind a vadon élő növényeken nagyon gyakoriak és többször igen nagy károkat okoznak. Némelyik faj (például a szőlőlisztharmat, Uncinula spiralis), csak egy-egy gazdanövényre, másik pedig (például a lóherelisztharmat, (Erysiphe Martii) több különböző nemzetségű, sőt családú növényen is károsít.

Példák lisztharmatgombákra Almafa – (Podosphaera leucotricha) Árvácska – (Oidium violae) Fészkes- és keresztesvirágzatúak – (Erysiphe orontii) Gabonafélék (perjefélék) – (Erysiphe graminis) Gyertyán – (Oidium carpini) Juhar – (Uncinula bicornis) Kajszibarack és Szilva – (Podosphaera tridactyla var.tridactyla) Körte – (Phyllactinia suffulta), Köszméte, egres, Ribiszke, – (Sphaerotheca mors uvae) Krizantém – (Oidium chrysanthemi) Lóhere – (Erysiphe Martii) Málna és szeder – (Microsphaera rubi) Mogyoró – (Phyllactinia guttata) Napraforgó és dohány – (Golovinomyces cichoracearum) Naspolya – (Phyllactinia mali) Nyárfa és Fűzfa – (Uncinula adunca var.adunca) Orgona – (Microsphaera syringae) Ördögcérna – (Microsphaera Lycii) Őszibarack – (Sphaerotheca pannosa var.persicae) Paprika és paradicsom – (Leveillula taurica) Paradicsom – (Oidium neolycopersici) Pillangósok – (Erysiphe pisi var.pisi), (Microsphaera trifolii var.trifolii) Répa – (Erysiphe betae) Rózsa – (Sphaerotheca pannosa) Szőlő – (Uncinula spiralis) Tölgy – (Erysiphe alphitoides) Uborka – (Sphaerotheca fuliginea) A lista nem teljes.

Védekezés Amennyiben a fertőzési veszély indokolttá teszi, kén illetve szerves hatóanyagú lisztharmatölő szerekkel eredményesen megoldható. A készítményeket célszerű a terméskártevők ellen alkalmazott kezelésekkel kombinálva kijuttatni. A permetezési fordulók általában 10–14 naposak. Ha nagy a fertőzés, akkor a fordulókat sűríteni kell. Felszívódó szerrel csak erős fertőzés, vagy fertőzésveszély esetén permetezzünk. Normál időjárási körülmények között egy kontakt szereket túlsúlyba helyező technológia is megfelelő védelmet nyújthat. Két felszívódó permetezéssel történő forduló után iktassunk be egy kontakt kört, ha az idő és a szőlő állapota engedi.

Oomycetes (Petespórás gombák) okozta betegségek Peronoszpórafélék Nemzetközi szó az újkori latin Peronospora nyomán, a görög peroné (tű, csat, kapocs) és szpora (mag, sarj) elemekből, a névadás indoka tisztázatlan. A kertek gombakártevői közül a Plasmopara viticola a legveszedelmesebb. kultúrnövényeken, főleg a szőlőn élősködik. Más fajok komoly károkat okoz azonban a paradicsom, a dohány és az uborka növényeken is.

A peronoszpóra szabad szemmel a gazdanövény felületén alig látható Oomycetes okozta betegség. Úgy károsítja meg a növényeket, hogy kis hifái behatolnak a levelek, a zöld bogyók belsejébe, és ott élősködnek. A megtámadott növényi rész menthetetlen. A levelek elszíneződnek, vagy elszáradnak. A fürtök bogyói leperegnek, vagy összeszáradva a fürtön maradnak.Eső után támad a szőlőben a peronoszpóra

Védekezés Szőlősorok szélirányba telepítése, hogy a szél csökkentse a páratartalmat Kerülni a ködös, mély fekvésű területeken történő szőlőtermesztést Növényi maradványok megsemmisítése, hogy ne tudjon a gomba áttelelni Az ültetvény gyommentesen tartása, mert ez is párás mikroklímát okozhat. A védekezés legeredményesebb módja a megelőző permetezés.

Vegyszeres védekezés nélkül a termesztés lehetetlen. Az első kezelést 4–6 leveles állapotban kell elvégezni. Kritikus időpont a virágzás és a fürtzáródás között van. Csapadékos időszakban 8–10 kezelés (1 hetes permetezési forduló), szárazabb időben 4–6 kezelés (10–14 napos permetezési forduló) elegendő. Az első két kezelésre elegendő a kontaktKontakt = érintkezés, érintés, vagy erre utaló dolgot jelöl előtagként hatóanyagú készítmény, a virágzástól a fürtzáródásig tartó időszakban 3–4 alkalommal felszívódó készítményt kell alkalmazni, míg az utolsó 2–3 alkalommal szintén kontakt készítménnyel kell védekezni. Nagy permetlémennyiség a jó fedettség végett, mert a kontakt szerek csak ott hatnak, ahol beborítják a növényt Azért, hogy elkerüljük a kórokozók gombaölő szerekkel szembeni ellenállóságának kialakulását a készítményeket váltva alkalmazzuk. Jég után azonnal permetezzünk 25 °C felett ne permetezzünk, mert perzselhet Fontos, hogy a szőlő jó kondícióban legyen, ehhez pedig jó tápanyag-ellátottság szükséges. A nitrogén és foszfor mellett nagyon fontos a kálium, mert a szőlő káliumigényes. Valamint a mikroelemekről se feledkezzünk meg. Legjobb, ha megvizsgáltatjuk a talajunkat, hogy azokban milyen tápelemek elérhetőek a szőlő számára.

Levélfoltosodás Mikoszferállás és szeptóriás levélfoltosság Gnomóniás levélfoltosság Fabreás levélfoltosság Pszeudopezizás levélfoltosság Cilindrospóriumos levélfoltosság Polisztigmás levélfoltosság Klaszterospóriumos levélfoltosság

Egyéb levélfoltosságok Varasodás Vesszőfoltosságot okozó gombák Rozsdagombák Ágelhalást okozó gombák Gyümölcsrothadást okozó gombák Moníliás betegségek Cseresznye és meggy glomerellás gyümölcsrothadás Fakórothadás Szürkepenész Monília A monília virágfertőző (illetve sebfertőző) kórokozó, ezért rügyfakadás illetve virágzás időszaka között kell védekezni ellene vegyszeresen. Amikor érik a gyümölcs, akkor egészségügyi okokból sem szabad permetezni.

Atkák, rovarok okozta károsodások A kertek gyakori kártevői az atkák, rovarok.

Levélatkaformák