Román Sándor (Ricse, 1965. július 2. –) magyar táncművész, koreográfus, színházi rendező, Érdemes Művész • Harangozó Gyula-díjas • Imre Zoltán-díjas • A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének kitüntetettje • A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, az ExperiDance stílus megalkotója, valamint az ExperiDance alapítója.
Életpályája
Korai évek Román Sándor 1965. július 2-án született Ricsén. Román Miklós és Romanovics Ilona gyermekeként beleszületett az autentikus magyar néptánc világába. Szülei gyöngyösbokrétás hagyományőrző néptáncosok voltak, akik fiukat a magyar népi kultúra, a hagyományok és az értékek tiszteletére nevelték.
Tánctanulmányait hatéves korában Cigándon kezdte, ahol az akkori időszak egyik legkiemelkedőbb amatőr néptáncegyüttesében, a Nagy István vezette Zemplén Gyermek- és Ifjúsági Táncegyüttesben sajátította el a néptánc alapjait. Később több alkalommal úgy nyilatkozott, hogy gyermekkorának legmeghatározóbb és legboldogabb éveit Cigándon töltötte.
Az együttes tagjaként 1978-ban részt vett a XI. Világifjúsági és Diáktalálkozón Havannában, ahol Fidel Castro előtt is fellépett. Ugyanebben az évben a Zemplén Gyermek- és Ifjúsági Táncegyüttessel bejutott a Röpülj, páva! című televíziós népművészeti vetélkedő döntőjébe. Ezek az élmények meghatározó szerepet játszottak pályaválasztásában.
A tánccal való kapcsolatáról egy interjúban így fogalmazott: „Én a tánccal kötöttem házasságot, mert tudtam, hogy az egy boldog élet lesz.”
.
Tanulmányai 1979-ben felvételt nyert az Állami Balettintézet néptánc szakára, ahol a felvételi vizsgán a legmagasabb pontszámot érte el. Tanulmányait Timár Sándor irányításával folytatta, akivel már növendékként több néptáncgyűjtő és oktató körúton vett részt, többek között Erdélyben is.
1983-ban, diplomájának megszerzését követően a Honvéd Együttes tánckarának tagja, később szólistája, majd tánckarvezetője lett. A Honvéd Együttesben Novák Ferenc mellett ismerkedett meg a táncszínházi alkotómunkával, ahol koreográfusként is lehetőséget kapott tehetségének kibontakoztatására.
1987-ben a Békéscsabai Országos Felnőtt Szólótáncfesztiválon elnyerte az Aranysarkantyús táncos minősítést, majd ugyanebben az évben Az év táncosa díjat is megkapta.
1988 és 1992 között az Állami Balettintézet mesterképzésén klasszikus balettmesteri és néptáncpedagógusi diplomát szerzett. Ezt követően a Színház- és Filmművészeti Főiskolán rendezői tanulmányokat folytatott.
A kibontakozás Az Állami Balettintézet elvégzését követően Román Sándor a Honvéd Együttes tánckarának tagja, majd szólistája és tánckarvezetője lett. Pályafutása során a Budapest Táncegyüttesben és a Magyar Állami Népi Együttesben is dolgozott, emellett az Állami Balettintézetben oktatói feladatokat látott el.
A klasszikus balett és a néptánc mellett fokozatosan a táncszínház és a kortárs színpadi formák felé fordult. Dolgozott a Győri Balettben Markó Ivánnal (Szarvassá változott fiúk, Jézus, az ember fia), a Pécsi Balettnél, a Szlovén Nemzeti Operában Ljubljanában, valamint a Teatro Comunale Bolzano produkcióiban is.
Táncművészként és koreográfusként több filmben is közreműködött, köztük a Magyar Elektra, A helység kalapácsa, az Antigoné, a Hídember és a Sobri, a betyár című alkotásokban.
Koreográfusként és rendezőként a Nemzeti Színházban, a Magyar Állami Operaházban, a Budapesti Operettszínházban, valamint számos vidéki színházban dolgozott. Pályája során olyan alkotókkal működött együtt, mint Jancsó Miklós, Bereményi Géza, Schwajda György, Taub János, Iglódi István és Novák Emil.
Koreográfusa volt több jelentős magyar és nemzetközi zenés színpadi műnek, köztük Szörényi Levente műveinek (Kőműves Kelemen, A kiátkozott, István, a király, Veled, Uram!), valamint a Szörényi Levente–Bródy János szerzőpáros Attila – Isten kardja című rockoperájának. Emellett olyan klasszikus előadások koreográfiáját készítette el, mint a Hair, a My Fair Lady, a Hegedűs a háztetőn, a West Side Story, a Háry János, a János vitéz, a Mária főhadnagy, a Peer Gynt és a Hoffmann meséi.
A néptánc színpadi megújításának igényével készítette első önálló koreográfiáit, köztük a Nagyapáék tánca és A kertész álma című előadásokat, amelyekben a magyar folklór hagyományait modern színházi eszközökkel ötvözte.
1992 és 1997 között több alkalommal dolgozott az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Uruguayban, ahol koreográfusként és oktatóként tevékenykedett. Hazatérését követően a Magyar Állami Népi Együttes, a Honvéd Táncszínház és a Budapest Táncegyüttes számára készített koreográfiákat, munkásságának középpontjában továbbra is a magyar folklór színpadi megújítása állt.
1995-ben, tizenhárom év után elhagyta a Honvéd Együttest, és egy önálló táncműhely létrehozását kezdte előkészíteni. Schwajda György felkérésére a Szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött, ahol 1997-ben megalapította a Szigligeti Tánctársulatot. A társulat keretei között született meg az ExperiDance művészeti irányzata.
Az új társulat első bemutatója, A pokol színei Budapesten debütált, ezt követte A manna és A párduc.
Az ExperiDance
A millenniumi ünnepségsorozat alkalmából minisztériumi felkérésre megalkotta az Ezeregyév című első egész estés magyar táncshow-t. Az egyéves alkotói folyamat eredményeként létrejött produkció ősbemutatóját 2000. március 15-én tartották a Szolnoki Szigligeti Színházban. Az Ezeregyév című előadásban teljesedett ki az általa létrehozott ExperiDance-stílus: a magyar néptánc, a klasszikus balett, a kortárs tánc és a színházi látványvilág ötvözésével egy új, önálló táncszínházi formanyelvet teremtett. A produkció a tánc nyelvén mutatta be a magyar történelem első ezer évét, a honfoglalástól napjainkig. Az előadás Román Sándort és az általa megalkotott ExperiDance-stílust a széles közönség előtt is országosan ismertté tette, és alkotói pályájának egyik meghatározó mérföldkövévé vált.
2000 októberében Szieben Lászlóval, Szieben Katicával és Vona Tiborral közösen megalapította Magyarország első magántánctársulatát, az ExperiDance Tánctársulatot. A társulat létrehozásával Román Sándor alkotói munkássága és az általa létrehozott ExperiDance-stílus önálló szervezeti és gazdasági keretek között folytatódhatott. A társulat művészeti vezetője és meghatározó alkotója Román Sándor lett. Célja a magyar néptánc hagyományainak korszerű színpadi megfogalmazása, valamint a magyar folklór és a klasszikus balett elemeinek ötvözésével létrehozott ExperiDance-stílus bemutatása és népszerűsítése volt.
Az ExperiDance 2001-ben elnyerte az Európa Magyar Táncdíjat. A következő közel két évtizedben Román Sándor vezetésével mintegy 50 táncszínházi produkció készült, amelyekből több mint 2500 előadást játszottak. A társulat 17 országban vendégszerepelt, előadásait több mint két és fél millió néző látta.
Az ExperiDance sikere mellett Román Sándor koreográfusként és rendezőként továbbra is meghatározó szerepet vállalt a magyar és a nemzetközi színházi életben.
A Nemzeti Színházban olyan jelentős előadások koreográfusa volt, mint a Peer Gynt, A vihar és a Caligula helytartója. Emellett rendszeresen dolgozott a Magyar Állami Operaházban, a Budapesti Operettszínházban, az Újszínházban, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban és a Székesfehérvári Vörösmarty Színházban.
Nemzetközi munkásságának meghatározó állomása volt a Szlovén Nemzeti Operaház Ljubljanában, valamint a Teatro Comunale Bolzano, ahol több produkció koreográfusaként dolgozott. A ljubljanai operaházban Manfred Schweigkofler rendezésében koreografálta Jacques Offenbach Les Fées du Rhin (Die Rheinnixen) című operáját, amely a mű első teljes modern színpadi bemutatójaként jelentős nemzetközi szakmai visszhangot váltott ki. A produkció sikerét követően a ljubljanai opera társulata, zenekara és balettkara ausztriai turnéra is vitte az előadást.
2006-tól a németországi Apassionata lovas show rendező-koreográfusaként dolgozott. Az Európa-szerte bemutatott produkcióban 2018-ig vett részt, munkájával a világ egyik legismertebb lovas színházi előadásának művészeti arculatát formálta.
2016-ban létrehozta az ExperiDance Táncakadémiát azzal a céllal, hogy intézményes keretek között biztosítsa az általa megalkotott ExperiDance-stílus továbbadását és a jövő táncművész-generációinak képzését. Az akadémia oktatási programja a magyar néptánc, a klasszikus balett, a kortárs tánc és a színpadi előadóművészet komplex szemléletére épült.
2017-ben felkérést kapott a 17. FINA Vizes Világbajnokság budapesti nyitóünnepségének megkoreografálására. A nagyszabású produkcióban mintegy 500 táncos közreműködését irányította. A nyitóünnepség nemzetközi szakmai elismerésben részesült, és kategóriájában elnyerte az év legjobb nyitórendezvényének díját.
2019-ben az ExperiDance működésével kapcsolatban Vona Tibor és Román Sándor között kialakult jogi viták következtében Román Sándor művészeti vezetői tevékenysége a közösen működtetett gazdasági társaságokban megszűnt. Az általa létrehozott ExperiDance-stílusra épülő produkciókat ezt követően más gazdasági társaság keretében, Román Sándor művészeti vezetése nélkül mutatták be.
Román Sándor Táncakadémia Miután 2019 tavaszán megszűnt művészeti vezetői szerepe az ExperiDance néven tovább működő társulatnál, Román Sándor az ExperiDance néven tovább működő szervezettől szakmailag és művészileg elhatárolódva saját alkotói műhelyt és társulatot hozott létre.
2020. szeptember 7-én megalapította a Román Sándor Táncakadémiát, amelynek célja az általa létrehozott művészeti szemlélet és táncstílus továbbadása, valamint a következő táncművész-generáció képzése.
Az oktatási program a magyar néptánc, a klasszikus balett, a kortárs tánc és a színpadi előadóművészet komplex szemléletére épül. Az akadémia küldetése a magyar tánckultúra értékeinek megőrzése és továbbfejlesztése, valamint olyan táncművészek és alkotók képzése, akik a jövőben is továbbviszik ezt a művészeti örökséget.
Román Sándor Entertainment A 2019-es változásokat követően Román Sándor új alkotói közösséget szervezett, amellyel a világjárvány időszakában is folytatta munkáját. Új társulatának első egész estés bemutatója az Affér volt 2021-ben, amelyet később a Fun Fiction és az Újvilág című táncszínházi produkció követett.
További sikerek, elismerések 2006-ban Román Sándor Érdemes Művész kitüntetésben részesült. 2008-ban művészeti munkásságának elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki, ugyanebben az évben pedig a közönség a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választotta. 2010-ben életművének és művészeti tevékenységének elismeréseként Gundel Művészeti Díjban részesült.
Munkásságának egyik meghatározó sajátossága, hogy a magyar néptánc hagyományait a klasszikus balett, a kortárs tánc és a modern színházi látványvilág elemeivel ötvözve olyan önálló táncszínházi formanyelvet alakított ki, amely egyszerre vívta ki a szakma elismerését és a közönségsikert.
.
Színházi munkái A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: színészként: 4; rendezőként: 2; koreográfusként: 33.2012. október 24-i lekérdezés
Színészként Szörényi Levente: Kőműves Kelemen....Ambrus Nagy-Novák: A lovagkirály....László táncos alteregója Móricz Zsigmond: Úri muri....Kudora Schwajda György: A rátóti legényanya....Béla szamár; Béla béka
Koreográfusként
Nagy-Novák: A lovagkirály (1995) Novák Ferenc: A csodaszarvas (1996) Kodály Zoltán: Háry János (1996) Szörényi Levente: Kőműves Kelemen (1996) MacDermot: Hair (1997, 2010) Szörényi Levente: A kiátkozott (1997) William Shakespeare: A velencei kalmár (1997) Lehár Ferenc: Luxemburg grófja (1997) Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté (1997-1998) Romhányi József: Hamupipőke (1997) Loewe: My Fair Lady (1998) Schwajda György: A rátóti legényanya (1998) Kacsóh Pongrác: János vitéz (1998) Bock: Hegedűs a háztetőn (1999) Offenbach: Hoffmann meséi (1999)
Szörényi-Bródy: Atilla – Isten kardja (1999) Strauss: A cigánybáró (1999) Arisztophanész: Lüszisztráté (1999)