Andreas von Ettingshausen (Heidelberg, 1796. november 25. – Bécs, 1878. május 25.) osztrák matematikus, fizikus. Constantin von Ettingshausen paleobotanikus apja.
Élete Katonatiszti családból származott. A középiskolát Bécsben végezte, ugyanitt szerzett filozófiai és jogi diplomát, közben a tüzértiszti főiskolán matematikai előadásokat hallgatott. 1817-től az innsbrucki egyetemen a matematika és fizika adjunktusa, 1821-től a felsőbb matematika professzora volt a bécsi egyetemen, 1835-től pedig a fizika, alkalmazott matematika és mechanika rendes professzora. 1849 és 1852 között a mérnöki akadémián tanított, 1852-ben visszakerült a bécsi egyetemre és a fizikai intézet igazgatói tisztét is betöltötte. 1862-ben rektorrá nevezték ki.
1847 és 1850 között ő volt a Bécsi Tudományos Akadémia első főtitkára, komoly érdemeket szerezve az alapítás során. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották.
Matematikai dolgozataiban a hatványsorokkal, egyenletrendszerek megoldásával, határozott integrálokkal, a Sturm-tétellel, síkgörbékkel, differenciálegyenletekkel, a Taylor-képlettel, illetve a Green-tétellel foglalkozott. A fizika területén az érdeklődése a mikroszkópok nagyítása, elektromágneses gépek, a fényoszcilláció felé fordult. 1826 és 1872 között szerkesztője volt a Zeitschrift für Physik und Mathematik című folyóiratnak.
Főbb művei Die Kombinatorische Analysis, 1826 Vorlesungen über höhere Mathematik. 1827 Die Prinzipien der heutigen Physik, 1857 Anfangsgründe der Physik, 1860.
Források
Ettingshausen Andreas Frh. von. In: Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950 (ÖBL). Band 1, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 1957, 271-272. A Pallas nagy lexikona
Kategória:Osztrák matematikusok Kategória:Osztrák fizikusok Kategória:MTA-tagok Kategória:1796-ban született személyek Kategória:1878-ban elhunyt személyek Kategória:Szakírók Kategória:Osztrák rektorok