Oláh István (Marosvásárhely, 1944. április 16. –) erdélyi magyar költő, újságíró.
Életútja
Középiskoláit szülővárosában végezte (1963), a Babeș-Bolyai Egyetemen s a jászvásári Alexandru Ioan Cuza Egyetemen történelem szakos tanári diplomát szerzett. 1968-tól a Hargita napilap szerkesztője, s szerepel a Megtalált világ címűű irodalmi antológiában. Közben tanított a búzásbesenyői és mezőbodoni általános iskolákban (1964–67). 1985-től az Előre, 1989-től a Romániai Magyar Szó székelyföldi tudósítója, a dévai Corvin Magazin munkatársa (1992–93), a székelyudvarhelyi Pulzus olvasószerkesztője (1996–97). Székelyudvarhelyen él.
Munkássága Első verse az Utunkban jelent meg (1966). A Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás, Hargita, Megyei Tükör, Szabad Szó, A Hét, Könyvtár közli írásait. Lírájára a bizarrság, a kísérletezés jellemző, személyes élményeit s a székely kisváros hangulatát modern ábrázolásmóddal önti versformákba. Kétszer is megkapta a Marosvásárhelyi Írók Egyesületének díját (1978, 1984), háromszor (1992, 1993, 1994) az MTI-Press díját, s a magyarországi Széchenyi Társaság is díjjal tüntette ki (1991).
Verskötetei Álom a csodalúdról (1971) Gazdátlan tenger (1974) Kőkert (1977) Az alakítás avagy a kísérleti költészet esélyei (1978) Sötétkamra (1980) A második északon (1983) Üvegharangjáték Csíkban (1992) A virágmindenség fényképe. Versek; Státus, Csíkszereda, 1999 Zsebregény; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006
Források
Kategória:Magyar költők Kategória:Romániai magyar újságírók Kategória:Romániai magyar költők, írók Kategória:1944-ben született személyek Kategória:Élő személyek