Soulavy Ottokár (Brassó, 1862. január 29. – Budapest, 1915. december 13.) vasútmérnök, vasúti biztosítóberendezések fejlesztője, szakíró, az egykori Déli Vasút egyik főfelügyelője.
Élete, munkássága Soulavy Ottokár 1884-ben végzett mérnökként a brünni műszaki egyetemen, 1883–1885 között az egyetemen kultúrmérnöki szakán volt tanársegéd.
1885-ben a Déli Vasúttársasághoz szegődött, ahol a társaság érdekeltségébe tartozó Barcs–Pakráci helyiérdekű vasútvonal daruvári központjának vezetője lett. 1888-tól a vasúttársaság kanizsai, majd 1892-től a székesfehérvári, 1893-tól pedig a budapesti felügyelőségét irányította. 1898-ban a társaság műszaki szakértőjeként, 1904-től főfelügyelőjeként dolgozott.
A brünni egyetem 1903-ban avatta műszaki doktorrá a vasúti földművek csúszásának vizsgálatairól írt értekezése alapján. 1915-ben a Déli Vasút középponti felügyelőjévé és a vasúti pályaépítő és fenntartó osztály főnökhelyettesévé nevezték ki.
A vasúti minden területén tevékeny Soulavy a vasúti biztosítóberendezések fejlesztésével ért el komoly elismerést. A szabadalmazott szerkezeteit, berendezéseit sokfelé alkalmazták, szerte az Osztrák–Magyar Monarchia területén futó vasútvonalakon.
Szakmai művei Csuszamlós talajon épített pálya javítása és vízmentesítése, Budapest, 1900. Önműködő villamos szerkezetű vasúti biztosító berendezések, Budapest, 1905.
A vasúti biztosító berendezések, Budapest, 1909.
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar vasútmérnökök Kategória:1862-ben született személyek Kategória:1915-ben elhunyt személyek