Szentgyörgyi és gyalókai Gyalókay Jenő (Nagyvárad, 1874. április 28. – Budapest, 1945. március 10.) katonatiszt, hadtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Pilch Jenő és Markó Árpád mellett a két világháború közötti korszak kiemelkedő jelentőségű hadtörténésze volt, a 15–19. századi magyar hadtörténet számos kérdésével foglalkozott (nemesi felkelések, 1848–1849-es szabadságharc stb.).
Életútja 1891-től a budapesti Királyi József Műegyetem gépészmérnöki karának hallgatója volt, de 1893-ban tanulmányait félbeszakítva önkéntesként csatlakozott a honvédséghez. 1895-től hadnagyi rangban szolgált, 1910-ben századossá, 1916-ban őrnaggyá léptették elő. Végigharcolta az első világháborút, melynek végén a 255. nehéztüzérezred parancsnoka volt. 1919-ben a Horthy Miklós által Szegeden létrehozott Nemzeti Hadsereg fővezérségén volt tüzér előadó. 1920–1921-ben a Debreceni Tudományegyetemen meghívott tanárként tartott magyar hadtörténeti előadásokat. 1921-től 1926-ig a Hadtörténeti Levéltárban dolgozott mint csoportigazgató. 1926-ban ezredessé léptették elő, 1927-ben nyugdíjba vonult.
Munkássága
200px|jobbra|bélyegkép|A Hadtörténeti Intézet és Múzeum akadémikusainak emléktáblája, köztük Gyalókay Jenő nevével
Fő kutatási területe a 15–19. századi magyar történelem hadi eseményeinek hadtudományi–stratégiai szempontú feldolgozása volt. Foglalkozott Hunyadi Mátyás hadseregszervező tevékenységével és hadjárataival, az 1526-os mohácsi csatával, a hódoltságkori végvárrendszer és a nemesi felkelés intézményének múltjával. Áttekintette Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadjáratait, valamint az 1631–1632. évi parasztfelkelés hadi mozzanatait és a felkelők ellen hadba szálló Zólyomi Dávid szerepét.
Jelentősek az 1848–1849-es szabadságharc hadi eseményeit, különösen az 1849-es tavaszi hadjárat erdélyi hadműveleteit, valamint a segesvári és a debreceni ütközetet elemző tanulmányai. Akadémiai székfoglalóiban szintén a szabadságharc egy-egy hadi mozzanatáról értekezett (A debreceni ütközetről, 1926; A besztercei hadosztály harcai 1849 nyarán, 1937).
Behatóan foglalkozott szűkebb pátriája, Bihar vármegye hadtörténelmi eseményeivel is: az 1604-es Bocskai-felkelés bihari vonatkozásaival, Várad 1660-as török ostromával, a bihari nemesi inszurrekcióval, valamint feltárta a váradi vár múltját.
1922-től 1943-ig szerkesztette a Hadtörténelmi Közlemények című folyóiratot, tanulmányai főként itt és a Századokban jelentek meg.
Társasági tagságai és elismerései 1926-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1936-ban rendes tagjává választották, s már 1912-től tagja, 1937-től haláláig előadója volt az Akadémia hadtörténeti bizottságának. A római Katonai Építészeti Intézet (Istituto di architettura militare) tiszteleti tagja volt.
Főbb művei Bihar vármegye és az utolsó nemesi insurrectio. Budapest. 1902 A magyar nemes-insurrectio 1805-ben. Budapest. 1925 A mohácsi csata, 1526. augusztus 29. Budapest. 1926 Az első orosz megszállás és Erdély felszabadítása 1849 tavaszán. Budapest. 1931 A magyar katona I–II. Budapest. 1933. (Berkó Istvánnal és Pilch Jenővel) Az erdélyi hadjárat 1849 nyarán. Budapest. 1938
Jegyzetek
Források
Gyalókay Jenő a Múlt-Kor történelmi portálon. Elérés: 2010. október 16.
Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:Magyar hadtörténészek Kategória:MTA-tagok Kategória:Nagyváradiak Kategória:1874-ben született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek Kategória:Magyar tüzérek