Márkus Miklós József (Szombathely, 1849. október 19. (keresztelés)Keresztelési bejegyezése Szombathelyen – Budapest, 1882. április 1.) magyar újságíró, költő, műfordító. Márkus József főpolgármester testvérbátyja, a földhitel részvénytársaság titkára.
Származása, ifjúsága Édesapja, Márkus József gombkötő (1822-1873) a Sopron vármegyei Chernelházán (ma: Chernelházadamonya) született. 1845. június 15-én kapott Szombathelyen polgárjogot. Édesanyja Horváth Anna Rozália (1823–1916) volt, akinek Boldizsár nevű testvére 1867 és 1871 között a Monarchia igazságügy-minisztere volt. A szülők 1846. november 25-én kötöttek házasságot Szombathelyen.Egy szombathelyi polgárcsalád felemelkedése a 19. században Gyermekeik:
Márkus István (1847–1880) újságíró, politikus; Márkus Miklós József (1849–1882) Márkus József (1852-1915) főpolgármester Márkus Elek (1854–1874) műegyetemi hallgató; Márkus Imre (1856-1945) Márkus Emília (1860–1949) színésznő Irma
Pályafutása Márkus Miklós a földhitelintézet sajtóosztályának fogalmazója, később pedig titkára volt. A Gabelsberger-iskolának egyik legrégibb híve volt, gyakorlati képességét a Budapesti Magyar Gyorsíró Egyesület 1869. évi versenyírásán bizonyította be, melynek alapján az egylet jegyzőjévé választották.
Első írásai – országgyűlési tudósítások – a Reformnál jelentek meg. Rákosi Jenő pártfogoltja volt. Emellett érzelmes, lírikus versei is megjelentek a Fővárosi Lapokban, valamint különböző más hetilapoknál is. Versei közül kitűnt a Carmen lugubre című. Emellett novellákat írt, valamint fordított olaszból és franciából. Fordításai között szerepel Suly-Prudhomme: Prière, Buckle: Anglia művelődéstörténete, a Kisfaludy Társaság számára Molière egyik vígjátékát ültette át magyarra.
Cikkei többek közt a Reformban (1874. 283. sz. Aussee; 1875. 6. sz. Karácsony az Aetna tövében); a Pesti Naplóban (1880. 216. sz. A szombathelyi színház) jelentek meg. A Borsszem Jankónak is munkatársa volt. Rendszertelen és kicsapongó életmódja kikezdte egészségét, Olaszországba, Capri szigetére utazott a gyógyulás reményében. Innen írt levelei és költeményei életművének utolsó darabjai. Kissé megerősödve tért haza, de folytatta korábbi életmódját, mely végül halálához vezetett. Tüdővészben halt meg. Síremléke a Kerepesi úti temetőben található (18. tábla, 3. sor, 18. számú sír), fehérmárvány sírkővén álló vers a Márkus-testvérek (Miklós, Iván és Elek) korai halálát gyászolja:
"Megdöbbent a halál a szellemi s testi erőtőlMit nekik a végzet ritka kegyelme adott; S félve velük majdan megküzdeni férfi korukbanMint deli ifjaknak döfte szivükbe a tőrt, Ám így egyenként bírt győzelmet aratni felettükHármukkal szemközt gyáva futásnak eredt."
Verseit sógora, Pulszky Károly akarta kiadni, ez azonban elmaradt.
Fordításai Lucretia Borgia. Egykorú okiratok és levelezések nyomán írta Gregorovius, ford. Budapest, 1876. Két rész. A szegény muzsikus. Beszély. Írta Grillparzer, ford. Budapest, 1880. (Magyar Könyvesház 70.). Családi gyűlölség. Írta Jaime Adolf, ford. Budapest, év n. Escarbagnas. Írta Molière, ford. Budapest, 1881. (Molière vígjátékai IX. kötetben, még mások által fordított két színművel együtt). Buckle H. Tamás, Anglia művelődésének története (Budapest, 1876-82.) nyolc kötetének egyik kiadója, illetve fordítója volt.
Jegyzetek
Források
Tudomány és irodalom Vasvármegyében Írta Vende Ernő, revideálta Erdélyi Pál Makoldy Sándor: Magyar gyorsírók pantheonja. Kalauz a Budapesten eltemetett magyar gyorsírók életrajzához és sírjához. Szirt Gizella felvételeivel. Bp., Gyorsírási Ügyek M. Kir. Kormánybiztossága, 1940. 46. old. (74. sorszám alatt)
Kategória:Magyar újságírók Kategória:Magyar költők Kategória:1849-ben született személyek Kategória:1882-ben elhunyt személyek