Van Morrison, (OBE) (született: George Ivan Morrison) (Belfast, 1945. augusztus 31. –) Grammy-díjas északír énekes, dalszerző, multi-instrumentalista, költő. Lemezei, köztük az Astral Weeks és a Moondance a kritikusok által elismert legjobb lemezek között szerepelnek, míg It's Too Late to Stop Now című koncertlemeze, minden idők legjobb élő felvételei közé tartozik. Sikereinek csúcsán adott koncertjeit transzcendentális élményként írják le.
A rajongók által „Van the Man”-nek becézett Morrison profi karrierjét tinédzserként az ötvenes évek végén kezdte. Több ír együttesben is megfordult, amelyek a kor slágereit játszották. Már ekkor számos hangszeren játszott: gitár, szájharmonika, billentyűs hangszerek, szaxofon. A Them nevű R&B együttessel került reflektorfénybe, Gloria című számukkal. Szólókarrierjét Bert Berns segítségével kezdte meg. Első slágere a Brown Eyed Girl volt 1967-ben. Berns halála után a Warner Bros. Records vásárolta ki élő szerződéséből, és segítségükkel elkészíthette első igazi lemezét az Astral Weeks-et. Habár a lemez jó kritikákat kapott, a közönség még nem volt vevő rá, így első (nem csak szakmai) sikerét a Moondance című lemezével érte el, amellyel nagyobb magasságokba lépett. A 70-es években készült lemezeivel és élő előadásaival komoly, a kritikusok által is elismert sikereket ért el, ami a mai napig folytatódik. 1968 óta először adta elő élőben [Astral Weeks című lemezét.
Morrison zenéje a soul és a R&B hagyományaira épül, olyan slágerekkel mint a Brown Eyed Girl, „Jackie Wilson Said (I'm in Heaven When You Smile)”, „Domino” és a „Wild Night”. De e stílusok mellett még kirándulást tett a jazz, folk, a kelta népi és a spirituális zene világába. Narratív előadásmódja, valamint időnként repetitív zenei stílusa meghatározó védjegyévé vált.
Művészetét a kritikusok is elismerik: hatszor kapott Grammy-díjat, és beválasztották a Rock and Roll Hírességek Csarnokába. Slágerei számos válogatásalbumon jelentek meg.
Pályafutása
A kezdetek és zenei gyökerei: 1945–64
George Ivan (Van) Morrison 1945. augusztus 31-én született Észak-Írország-ban, Belfast-ban, a Hynford Street 125. szám alatt, George Morrison (hajógyári műszerész) és Voilet Stitt Morrison (fiatalkorában sztepptáncos) egyedüli gyermekeként. Morrison családi gyökerei a Belfastban letelepedett ulsteri skótokhoz köthető. 1950-től 1956-ig az akkor már „Van”-ként ismert fiú az Elmgrove Általános Iskolába járt. Édesapja birtokolta Ulsterben a legnagyobb lemezgyűjteményt, amelyre az 50-es években tett detroiti látogatásakor tett szert. A fiatal Morrison ezek révén ismert meg olyan előadókat mint Jelly Roll Morton, Lead Belly, Ray Charles, and Solomon Burke. Az utóbbi kettőről jegyezte meg Morrison, „Ray és Solomon nélkül ma nem tartanék ott, ahol vagyok. Ők inspiráltak engem, az ő zenéjük juttatott el a csúcsra, nélkülük nem csinálnám azt, amit most. A lemezgyűjtemény a zenei műfajok széles skálájával ismertette meg a fiatalembert. Muddy Waters a blues-t, Mahalia Jackson a gospel-t, Charlie Parker a jazz-t, Hank Williams és Jimmie Rodgers a country-t, Woodie Guthrie pedig a folk zenével hozta közelebbi kapcsolatba. Elsőként Sonny Terry blues zenész lemezét vásárolta meg. Mikor Lonnie Donegan Rock Island Line című Lead Belly által írt száma slágerré vált, Morrison már régen megismerkedett az eredeti változattal és a skiffle zenei stílussal. Tizenegy évesen kapja apjától az első gitárját. Ezen tanulja meg az alapvető akkordokat, egy Alan Lomax által szerkesztett könyvből. Egy évvel később megalakítja első zenekarát a Sputniks-ot. A zenekart az akkor felbocsátott műholdról a Szputnyikről nevezi el. 1958-ban adnak néhány koncertet a helyi mozikban. Morrisoné a vezető szerep, énekel és a hangszerelést is magára vállalja. Több rövid életű együttes következik, köztük a tizennégy évesen alapított Midnight Special, amely skiffle zenét játszik. Amikor Jimmy Giuffre-t hallja a The Train and the River című számot játszani szaxofonon, rábeszéli apját, vegyen neki egy tenorszaxofont. Leckéket vesz és ekkor ismerkedik a zenei elmélettel is. Egyre fejlődő zenei tudásával több helyi együtteshez csatlakozik, köztük a Deanie Sands and the Javelins-hez, ahol gitáron játszik és énekel. A zenekar felállása Deanie Sands énekes, George Jones gitáros és Roy Keane dobos, énekes. Később Wesley Black zongoristával kiegészülve Monarchs néven válnak ismertté.
Morrison az Orangefield Középiskolába járt. 1960 júliusában kilépett, anélkül, hogy képesítést szerzett volna. A munkásosztály tagjaként az volt az elvárás, hogy teljes munkaidős állást szerez, így ablaktisztítóként helyezkedett el, ahogy azt később két dalban is megemlít: a Cleaning Windows és a Saint Dominc’s Preview-ban. A zenével továbbra is kapcsolatban marad, részidősként a Monarchs tagja marad. A fiatal Morrison további együttesekben is szerepelt: a Harry Mack Showband-ben és a Great Eight-ben, ahol együtt játszott Geordie Sproule-lal, akit később egyik legnagyobb inspirálójának nevezett.
Tizenhét éves korában európai turnén vesz részt a Monarchs-szal, immáron International Monarchs néven. Az együttesben Morrison szaxofonon, gitáron, hárfán és basszusgitáron játszik. Bejárják az Egyesült Államok hadseregének klubjait Skóciától kezdve, Anglián át egészen Németországig, nemegyszer öt szettet játszanak egy este. Németországban az együttes egy kislemezt rögzít Boozoo Hully Gully/Twingy Baby címmel ezúttal Georgie and the Monarchs néven. Ez volt Morrison első lemezfelvétele amelyen szaxofonon játszik. A felvételt a kölni Ariola Studios-ban készítették 1963 novemberében. A német slágerlistákon csak kisebb sikert ért el.
1963 novemberében Belfastba visszatérve a zenekar feloszlott, így Morrison Geordie Sproule Manhattan Showband nevű csapatához csatlakozott Herbie Armstrong gitárossal egyetemben. Mikor Armstrong próbajátékra jelentkezett Brian Rossi együtteséhez, a Golden Eagles-höz, Morrisont is felvették mint blues énekest.
Them: 1964–1966
1964 áprilisában Morrison egy újsághirdetésre válaszolva – amelyben zenészeket kerestek a Maritime Hotel klubjába – megalakította új zenekarát amely kezdetben a The Gamblers névre hallgatott. Az 1962-ben alakult kelet-belfasti zenekar Ronnie Millings, Billy Harrison, Alan Henderson és Eric Wixon alapítótagokkal, valamint Morrison érkezésével alakult át a Them nevű zenekarrá, melynek nevét egy ötvenes évekbeli horrorfilmből kölcsönöztek Eric Wixon javaslatára. A Them-nek köszönhetően tett nemzetközi ismertségre Morrison.
A csapat remek R&B koncertjei felkeltették a figyelmet a Maritime-ban. Tapasztalat nélkül játszottak, Morrison felkészülés nélkül alkotta meg dalait élőben. A csapat egy ideig feldolgozásokat játszott, majd Morrison korai dalait is felvették a repertoárba, mint a Could You Would You-t, amelyet Morrison Camden Town-ban írt a The Manhattan Showband-del turnézva. Itt adták elő élőben a később nagy sikert aratott Gloria-t. A dal nem egyszer húsz percig is eltartott. Morrison azt állította később a „Them a Maritime Hotel színpadán élt és halt”. Úgy hitték a zenekar nem lett volna képes a koncertek spontaneitását és energiáját elkapni stúdiófelvételen. A kijelentés megmutatta a felállás sebezhetőségét, mivel számos tag megfordult a formációban. A zenekar állandóságát Morrison és Henderson jelentették, de Morrison kiválása után is folytatták, igaz csekély sikerrel.
Dick Rowe a Decca Records producere egyik koncertjükön figyelt fel rájuk, és egy kétéves szerződés tett le a zenekar elé. Ezalatt az időszak alatt két nagylemezt és tíz kislemezt készítettek, de Morrison kiválása után is jelent meg két kislemezük. Három daluk került a slágerlistákra, Baby, Please Don't Go (1964), Here Comes the Night (1965), and Mystic Eyes (1965), és habár a Baby Please Don't Go B-oldalaként jelent meg, a Gloria igazi klasszikusnak számít, amelyet számos zenekar feldolgozott, többek között Patti Smith, The Doors, Shadows of Knight és Jimi Hendrix.
Morrison „garázsrock” klasszikusát 1999-ben iktatták be a Grammy Hírességek Csarnokába. Paul Williams így ír róla: „Van Morrison hangja jelzőfény a sötétségben, világítótorony a világ végén. Az emberiség az egyik legtökéletesebb rockhimnuszát köszönheti neki.”
Kislemezeik sikereinek és a „Brit Inváziónak” köszönhetően 1966 májusában két hónapos turnéra indulnak az Egyesült Államokba. Május 30. és június 18. között a Whiskey a Go Go-ban játszanak Los Angelesben. Az utolsó héten a The Doors volt az előzenekar. Riders on the Storm című könyvében John Densmore megemlíti, hogy Van Morrison nagy hatással volt Jim Morrisonra a The Doors énekesére. Brian Hinton írja: „Jim Morrison gyorsan elsajátította névrokona színpadi technikáját, látszólagos vakmerőségét, azt a módot, ahogy a költészetet beolvasztotta a zenébe, fellépései tompított haragját, sőt még azt is, ahogy az hangszeres részek közben leguggol a dob mellé. Az utolsó estén a két Morrison és a két zenekar együtt jammelt a Gloria című számra.
A turné vége felé vitába szállnak menedzserükkel Phil Solomonnal az együttesnek fizetett bevételekről. Ez, valamint a vízumuk lejárta miatt visszatérnek Írországba, ahol két további koncert után feloszlik a zenekar. Morrison a később megjelenő Astral Weeks-en szereplő dalai írására összpontosított, míg a zenekar többi tagja 1967-ben újraalakította a zenekart és áttették székhelyüket Amerikába.
Szólókarrierje kezdete, az első siker – 1967
Bert Berns, az 1965-ös Here Comes the Night producere és zeneszerzője, meggyőzte Morrisont, hogy térjen vissza New York-ba, és készítsen felvételeket a Bang Records számára. Morrison Amerikába repült és aláírt egy általa alig átolvasott szerződést. 1967 márciusában két nap alatt nyolc felvételt készítettek, amelyet eredetileg négy kislemeznek szántak, ehelyett azonban Blowin’ Your Mind! címmel nagylemezként jelentek meg Morrison tudta nélkül. A megjelenésről akkor szerzett tudomást, amikor egy barátja telefonon elmesélte neki, hogy vásárolt belőle egy példányt. 1973-ban Donald Corvinnak így mesélt erről: „Egyáltalán nem voltam boldog tőle. Ő (Bert Berns) választotta ki a zenekart és a hangnemet. Nekem más elképzeléseim voltak.
Ebből a korai próbákból született meg a Brown Eyed Girl. Huszonkettedig próbálkozásra sikerült jól rögzíteni, a dal pedig 1967 június közepén jelent meg, és a slágerlistán a tizedik helyig kúszott fel. Ez a dal lett Morrison legtöbbet játszott dala, negyven évvel később, 2007-ben a negyedik legtöbbet kért dal lett az Egyesült Államokban.
Berns 1967-es halálát követően Morrison jogi vitába keveredett a szerződését illetően Berns özvegyével, amely meggátolta, hogy fellépéseket vállalhasson a New Yorkban és környékén. Big Time Operators című 1993-as dala az akkori New York-i zenei üzleti élet dolgaival foglalkozott. Bostonba költözött, ahol személyi és üzleti problémákkal kellett szembenéznie, nehezen sikerült koncerteket lekötnie. Pár koncertnek köszönhetően visszatalált az ösvényre és a Warner Bros.-nál kezdett dalokat felvenni, mert a cég kivásárolta a Bang Records-szal kötött élő szerződéséből. Morrison teljesítette a Bang szerződés záradékát, amelyben vállalta, hogy egy éven belül felvesz harminchat dalt, amelyből harmincegyet egy session alatt készít el. Berns özvegye Ilene Berns a dalokról így vélekedett: „nonszensz zene… gyűrűsférgekről” és nem használta fel őket. A fiókszerzemények a „bosszúdalokként” lettek ismertek.
Astral Weeks – 1968
Lásd még: Astral Weeks
" Az Astral Weeks az emberi hang erejéről szól: eksztatikus agónia, agonizáló eksztázis. Íme egy ír tenor, aki fehér feketeként született újjá, álombéli folk-jazz hangszerkísérettel a háta mögött könyörög és esdekel, nagybőgő, dob seprővel megszólaltatva, vibrafon, akusztikus gitár, különös vonósnégyes és természetesen fuvola"> Barney Hoskyns – Mojo