Diamant Izsó (Vágújhely, 1886. február 25. – Budapest, 1945. január) gyáriparos, közgazdász, műgyűjtő, újságíró.
Életútja Családjának bőrkereskedése volt Vágújhelyen, majd egy kisebb drót- és szeggyárat alapítottak. Diamant Izsó elvégezte a pozsonyi kereskedelmi iskolát, majd Budapesten dolgozott egy vegyi üzemben. 1908-ban visszatért szülővárosába, és 1911-ben apja halála után átvette a családi cég vezetését.
Az első világháborúban előbb az orosz, majd az olasz fronton szolgált, és kitüntetést szerzett. 1920-ban Kolozsvárra költözött és megalapította aranyosgyéresi Sodronyipar Rt.-t, amelynek 1923-tól vezérigazgatója volt. 1926-ban a Meritul Comercial și Industrial érdemérem első osztályával tüntették ki. Hosszú ideig a Romániai Gyáriparosok Országos Szövetségének erdélyi ügyvezető alelnöki tisztségét töltötte be, és tagja volt az 1927-ben alapított kolozsvári zsidó kórházat igazgató konzorciumnak. 1930-ben Josef Hoffmann bécsi építésszel villát építtetett Kolozsváron a Haller Károly (Ion Creangă) utcában.
A liberális gondolkodású ipari "menedzser" típusa volt, aki társadalmi állását, anyagi lehetőségeit arra használta, hogy a két háború közti évek szűkös pénzügyi viszonyai közepette a művészetet támogassa.
Közgazdasági, kereskedelem- és iparpolitikai cikkei, művészeti vonatkozású írásai szaklapokban és napilapokban jelentek meg, így a "dolgozó ember" és a "technika" megjelenéséről a képzőművészetben a Keleti Újság (1924), a rézkarcról a Vasárnapi Újság (1925) hasábjain értekezett. A lap kezdeti szakaszában a Korunk munkatársa is volt. Szerkesztője volt A Jövő Társadalma című, 1925 és 1930 között havonta megjelent társadalomtudományi és szociálpolitikai szemlének.
1940 nyarán a romániai zsidóellenes törvények miatt elhagyta gyárát; a második bécsi döntés után a Romániához tartozó Aranyosgyéres helyett Kolozsvárt választotta. Ugyanebben az évben keresztény hitre tért át. Miután 1944. március 27-én a német csapatok bevonultak a városba, a következő éjszakán „állambiztonsági okokból” számos zsidót letartóztattak, köztük Diamant Izsót is. 1944. májusban a kolozsvári gettóba zárták; innen a Kasztner-vonattal Budapestre menekült. 1945. januárban feleségével együtt Kun páter nyilas terrorjának áldozata lett.
Több ezer kötetes könyvtára, kép- és metszetgyűjteménye, háromezer darabot számláló európai hírű ex libris-gyűjteménye a második világháború alatt jórészt megsemmisült.
Családja Felesége, Vajda Anikó fizikatanárnő volt. Két fiuk született. Idősebbik fiát 1938-ban Angliába küldte. A fiatalabbik szüleivel együtt a kolozsvári gettóba került, és ott nősült meg, a Kasztner-vonattal Budapestre menekült, és álnévre szóló amerikai iratokkal Bergen-Belsenből Svájcba jutott.
Művei
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Magyar közgazdászok Kategória:Romániai magyar újságírók Kategória:Magyar műgyűjtők Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:1886-ban született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek Kategória:A holokauszt magyar áldozatai Kategória:Aranyosgyéresiek Kategória:Vágújhelyiek Kategória:Meggyilkolt újságírók