Nyarlathotep egy kitalált karakter az amerikai horroríró, H. P. Lovecraft műveiben. A külsejét legtöbbször egy magas, fáraószerű alakként említik a művekben. Sokszor úgy emlegetik, mint a Kúszó Káosz (the Crawling Chaos). Először Lovecraft 1920-as Nyarlathotep című novellájában jelent meg. Ez a teremtmény sokkal több műben szerepel, mint a szerző bármelyik másik szörnyalakja.
Alakja
A lovecrafti mitológia egyik központi alakja. Ő a „külső istenek” hírvivője, afféle démoni Hermész-Mercurius. Néha „kúszó káosznak”, „kúszó rettenetnek” nevezik, vagy az értelem és érzékek nélküli „külső istenek” lelkeként, szellemeként emlegetik. Képes bármilyen alakot felölteni. Ismert megjelenési formái közé tartozik a fáraószerű emberi alak; a csápos szörnyeteg, arca helyén egy vérvörös nyúlvánnyal; a vörös szemű, fekete, szárnyas lény; és talán az a „fekete ember” („man in black”) is ő, aki a boszorkányszombatokon elnökölni szokott. Nem gyilkos természetű, mint a legtöbb lovecrafti isten, jobban szereti áldozatait az őrületbe kergetni. Ennek ellenére több helyen is történik utalás arra, hogy egyszer majd ő fogja kiirtani az emberiséget, illetve elpusztítani a Földet. (Bár lehet, hogy ezt is a maga módján teszi, kollektív őrületet bocsátva az emberiségre.) Nyarlathotep című novellájában Lovecraft így írja le egyik megjelenési formáját: „Ekkor jött elő Nyarlathotep Egyiptomból. Senki sem tudta megmondani, ki is ő valójában, de annyi bizonyos, hogy ősi vér csörgedezett az ereiben, és úgy nézett ki, mint egy fáraó. Amikor a fellahinok megpillantották, önkéntelenül térdre borultak előtte. Azt mondta, hogy huszonhét évszázad feketeségéből jött elő, és nem erről a bolygóról származó üzeneteket hozott.”
Idézetek
Források
Kategória:Amerikai irodalmi művek szereplői