jobbra|bélyegkép|300px| jobbra|bélyegkép|300px|Dura mater. A központi idegrendszer burkai, az agyhártyák (meninx, meninges) körülveszik, védik és izolálják – mind mechanikusan, mind kémiai és mikrobiális károsító tényezőkkel szemben – a központi idegrendszer részeit. Emellett védik a központi idegrendszerből eredő idegek kezdeti szakaszát és összekapcsolódnak a környéki idegek kötőszövetes hüvelyeivel. Alapvető szerepük van a központi idegrendszer ereinek védelmében és a vénás öblök kialakításában. Képződményeik biztosítják az agy-gerincvelői folyadék termelődését, keringését és felszívódását, és ezen keresztül a koponyaűri nyomás szabályozását. A koponyaűri vérzéseket (elhelyezkedésüket és következményeiket) szintén jórészt (kiterjedésük mellett) az agyhártyákhoz viszonyított helyzetük határozza meg.
Az emberi idegrendszer részei és funkciói
A központi idegrendszer burkai Az agyat és a gerincvelőt három, hártyás lemez veszi körül, ezek az agyhártyák (meninges): nevezetesen a kemény agyhártya (pachymeninx) a (dura mater), és a lágy agyhártya (leptomeninx), amely a pókhálóhártyából (arachnoidea mater), és a felszínnel szorosan összenőtt rétegből (pia mater) áll.
Dura mater Az agyvelő kemény agyhártyája (dura mater encephali) két rétegből, a csonthártyai (endostealis) rétegből és az agyhártyai (meningealis) rétegből áll. Ezek szorosan összenőttek, kivéve néhány területet, ahol szétválva vénás dura öblöket (sinus durae matris) alkotnak. Az endostealis csonthártyai réteg a koponyacsontok belső felszínének csonthártyája. A koponya valamennyi nyílásának határán a koponyacsontok külső felszínének csonthártyájába megy át. A varratoknál folyamatos összeköttetésben van a varratok kötőszövetével. A csontokhoz a legerősebben a koponyaalapon tapad. Az agyhártyai réteg a tulajdonképpeni dura mater. Ez egy tömött, erős rostos hártya, amely befedi az agyat és az öreglyukon (foramen magnumon) keresztül folytatódik a gerincvelő kemény agyhártyájába (dura mater spinalisba). Cső alakú hüvelyeket képez az agyidegek kezdeti szakaszai számára, ahol azok átlépnek a koponya nyílásain. A koponyán kívül ezek a hüvelyek összeolvadnak az idegek külső rostos burkával (epineurium). Az agyhártyai réteg befelé négy sövényt képez, amelyek a koponyaüreget egymással szabadon közlekedő terekre osztják, ezekben helyezkednek el az agy nagyobb alegységei. A sövényeknek a szerepe az, hogy csökkentsék az agy elmozdulásait a fej mozgásával járó gyorsulások és lassulások alkalmával. A nagyagysarló (falx cerebri) a dura maternek egy sarló alakú redője, amely a középsíkban a két agyfélteke között helyezkedik el. Elülső keskeny vége csontos tarajokon a (crista frontalis internán) és a (crista gallin) rögzül. Széles hátsó része a középvonalban a kisagysátor (tentorium cerebelli) felső felszínével kapcsolódik össze. A felső nyílirányú vénás öböl (sinus sagittalis superior) felső rögzített szélében fut; az alsó nyílirányú vénás öböl (sinus sagittalis inferior) az alsó, konkáv szabad szélében fut; és az egyenes öböl (sinus rectus) pedig a kisagysátorral való kapcsolódása mentén. A kisagysátor (tentorium cerebelli) egy félhold alakú dura lemez, amely sátortetőszerűen befedi a hátsó koponyagödröt. Befedi a kisagy felső felszínét, és alátámasztja az agyféltekék nyakszirti lebenyeit. Az elülső szélén egy nyílás van, az (incisura tentorii), a középagy (mesencephalon) áthaladására. A halántékcsont sziklacsonti részének csúcsa közelében a kisagysátor alsó lemeze előre kiöblösödik, és egy tasakot képez a háromosztatú agyideg (nervus trigeminus) [V.] és érző idegdúca (ganglion trigeminale) részére. A nagyagysarló és a kisagysarló a kisagysátor felső, illetve alsó felszínéhez rögzül. Az egyenes vénás öböl (sinus rectus) a kisagysátor és a nagyagysarló összekapcsolódása mentén halad; a felső sziklacsonti vénás öböl (sinus petrosus superior) a kisagysátor sziklacsonti tapadása mentén fut; a haránt vénás öböl (sinus transversus) pedig a nyakszirtcsonti tapadása mentén. A dura maternek egy kis, kerek redője (diaphragma sellae) a töröknyerg tetejét képezi. A közepén lévő kis nyíláson halad át az agyalapi mirigy (hypophysis cerebri) nyele. A dura idegellátása A háromosztatú agyidegből (trigeminus) [V.], a bolygóidegből (vagus) [X.], az első három nyaki gerincvelői idegből és a szimpatikus idegdúcláncból (truncus sympathicus) futnak ágak a dura materhez. A durában számos érző idegvégződés van, amelyek feszülésre érzékenyek, ingerlésük fejfájást okoz. A háromosztatú ideg (nervus trigeminus) [V.] érző végződéseinek ingerlése a kisagysátor szintje fölött a fejnek egy azonos oldali bőrterületére kisugárzó fájdalmát idézi elő. A duralis idegvégződések ingerlése a kisagysátor szintje alatt olyan fájdalomhoz vezet, amely a nyak és a fejsisak (skalp) hátsó részébe sugárzik.
A dura vérellátása Számos artériális érág látja el a kemény agyhártyát (dura mater). Klinikai szempontból a legfontosabb a középső agyhártyai verőér (arteria meningea media), amely károsodhat fejsérülések esetén és epiduralis vérzést okozhat. A meningealis vénák a dura endostealis lemezében vannak. A vena meningea media követi az arteria meningea media ágait és a röpnyúlványi vénás fonatba ömlik. A vénák az artériáktól lateralisan helyezkednek el.
A dura vénás öblei jobbra|bélyegkép|300px|Agyfelszíni vénák és a felső nyílirányú (sagittalis) vénás öböl. A koponyaüreg vénás öblei (sinus durae matris) a dura mater lemezei között helyezkednek el. Fő funkciójuk az agy vénáiból összeszedni a vért, valamint felvenni az agy-gerincvelői folyadékot (liquor cerebrospinalis) a subarachnoidalis térből (spatium subarachnoideum). A duralis vénás öblökből a vér végül is a nyaki mély vénákba (vena jugularis interna) ömlik. A duralis vénás öblöket endothelium béleli, faluk vastag, de izomszövetet nem tartalmaz. Nincsenek bennük billentyűk. A koponyacsontokat átfúró nyílásokban áthaladó vénák (venae emissariae), amelyek szintén billentyű nélküliek, a duralis vénás sinusokat összekötik a koponyacsontok a szivacsos csontállományának vénáival (venae diploicae) és a skalp vénáival. A felső sagittalis öböl (sinus sagittalis superior) a nagyagysarló felső, rögzülő szélében van. Hátrafelé fut, barázdát okozva a koponyatető belső felszínén, és a nyakszirtcsont belső kidudorodásánál (protuberantia occipitalis interna) egyik vagy másik oldal felé (általában jobbra) kitér és folytatódik a megfelelő oldali haránt öbölbe (sinus transversus). A sinus kis nyílásokon keresztül összeköttetésben áll két vagy három oldalsó, szabálytalan alakú, lapos vénás kiöblösödéssel mindkét oldalon. Számos pókhálóhártya-boholy (villi arachnoidales) és szemcsés nyúlvány (granulationes arachnoidales) nyomul be a vénás öblökbe és oldalsó kitüremkedéseibe (lacuna), ahova venae diploicae és venae meningeales is beömlenek. A sinus sagittalis superior lefutása közben fölveszi a felső agyi vénákat (vena cerebri superior). A protuberantia occipitalis internánál kitágulva az öbölösszeömlést (confluens sinuum) alkotja. Itt a (sinus sagittalis superior) általában a jobb oldali (sinus transversusba) folytatódik; összeköttetésben áll az ellenoldali sinus transversussal és felveszi a nyakszirti vénás öblöt (sinus occipitalis). Az alsó sagittalis öböl (sinus sagittalis inferior) a kisagysarló alsó szabad szélét foglalja el. Hátrafelé fut és a nagy agyi visszérhez (vena cerebri magna) csatlakozik a kisagysátor szabad szélénél, és az egyenes vénás öblöt (sinus rectus) képezik. Néhány agyi vénát vesz fel az agyfélteke medialis felszínéről. Az egyenes öböl (sinus rectus) a nagyagysarló és a kisagysátor összekapcsolódásának vonalát foglalja el. Az alsó sagittalis vénás öböl (sinus sagittalis inferior) és a nagy agyi véna (vena cerebri magna) összeömlésével jön létre. Balra (néha jobbra) kanyarodva végződve a haránt vénás öböl (sinus transversus) alkotásában vesz részt. A haránt öblök (sinus transversusok) páros képletek és a nyakszirtcsont belső kidudorodásánál (protuberantia occipitalis interna) kezdődnek. Mindkét sinus a kisagysátor rögzült részében van, vájatot okozva a nyakszirtcsonton és a falcsont hátsó-alsó szögletén. Lefelé kanyarodva végződnek, mint szigma öblök (sinus sigmoideus). A szigmaöblök (sinus sigmoideus) a haránt vénás öblök (sinus transversus) közvetlen folytatásai. A kétoldali torkolati nyílás (foramen jugulare) hátsó részén keresztül lépnek ki a koponyaüregből, folytatódnak a mély nyaki véna (vena jugularis interna) felső kiöblösödő kezdeti szakaszába. A barlangos vénás öblök (sinus cavernosus) a középső koponyagödörben, az ékcsont testének két oldalán helyezkednek el. Belső terüket számos kötőszövetes gerenda hidalja át, amitől szerkezetük szivacsra emlékeztetővé válik. Mindkét sinus elöl, a felső szemgödri hasadéknál kezdődik és hátrafelé a halántékcsont sziklacsonti részének csúcsáig terjed. A belső fejverőér (arteria carotis interna) körülvéve a szimpatikus fonatával, előre fut a sinuson keresztül. A távolító ideg (nervus abducens) [VI.] szintén áthalad a sinuson. Az belső fejverőeret és az ideget a vértől endothelium borítás választja el. A közös szemmozgató ideg (oculomotorius) [III.], a sodorideg (trochlearis) [IV.] valamint a háromosztatú ideg (trigeminus) [V.] szemüregi (nervus ophtalmicus) [V/1.] és felső állcsonti (nervus maxillaris) [V/2.] ágai a sinus oldalfalában futnak előre. A dura mater lemeze és az endothelium borítás között helyezkednek el. (Mindkét sinus cavernosusnak fontos összeköttetése van a vena facialissal a vena ophtalmica superioron keresztül. Ezen az úton tudnak az arc bőrének fertőzései ráterjedni a sinus cavernosusokra.)
bélyegkép|jobbra|200px|Egy subarachnoidealis vérzés CT felvétele
A pókhálóhártya és a központi idegrendszeri folyadék