jobbra|bélyegkép|250px|Agykamrák elhelyezkedése az agyban (vázlatos oldalnézet) 300px|jobbra|bélyegkép|Az agykamrák helyzete a koponyában. Oldalkamrák vetülete piros, harmadik és negyedik agykamráké sötétkék színnel jelölve. Az agykamrák az agyhólyagok üregeinek származékai, amelyek egymással, a gerinccsatornával és a pókhálóhártya alatti térrel is összeköttetésben állnak. Mindezen tereket agy-gerincvelői folyadék tölti ki. Így az agykamrák is részei annak az üregrendszernek, amelynek - a kitöltő folyadék közbejöttével - szerepe van az agy mechanikai védelmében, az agyszövet táplálásában és a koponyaűri nyomás szabályozásában. A folyadékot az agykamrák érfonatai termelik. Ha a folyadék felszívódása nem tart egyensúlyt annak termelődésével - fejlődési rendellenesség - vagy a felszívódást akadályozó kóros elváltozások miatt, a fokozott koponyaűri nyomás az agyállomány sorvadásához és a fej kóros deformálódásához vezet.
Az agykamrák rendszere, az agy-gerincvelői folyadék, a vér-agy és a vér-liquor gát A központi idegrendszer belső üregrendszerét kitölti, külső felszínét pedig körülveszi egy színtelen, átlátszó folyadék, az agy-gerincvelői folyadék (liquor cerebrospinalis). Ebben a részben ismertetésre kerül ennek a fontos folyadéknak elhelyezkedése, funkciói, képződése, keringése felszívódása. Ehhez elengedhetetlen az agy belső üregrendszerének ismerete is. Különös hangsúlyt kap agy-gerincvelői folyadék klinikai jelentősége. A vér-agy gát és a vér-liquor gát szerkezete és jelentősége szintén leírásra kerül. Ehhez tartozik az is, hogy mi a jelentősége annak, hogy az agy bizonyos részeinek milyen védelme van a potenciálisan toxikus hatóanyagoktól és más külső eredetű anyagoktól. Az agykamrák rendszere Agykamrák alatt az agy belsejében elhelyezkedő, négy folyadékkal telt üreget értünk; ezek a kétoldali oldalkamra (ventriculus lateralis), a harmadik agykamra (ventriculus tertius) és a negyedik agykamra (ventriculus quartus). A két oldalkamra a Monro-féle lyukak nyílásain (foramen interventriculare) keresztül közlekedik a harmadik agykamrával. A harmadik agykamrát és negyedik agykamrát egy szűk járat (aqueductus cerebri; Silvius-csatorna) köti össze. A negyedik agykamra ürege egyrészt folytatódik a gerincvelő szűk központi csatornájába (canalis centralis), másrészt a tetején lévő három nyíláson keresztül összeköttetésben áll a subarachnoidealis térrel. A gerincvelő központi csatornája az alsó végénél egy kis tágulattal rendelkezik, ez a (ventriculus terminalis). A kamrákat mindenütt ependyma béleli, és belsejüket agy-gerincvelői folyadék tölti ki. Fejlődéstanilag az agykamrák a velőcső üregének származékai. Az oldalkamrák balra|bélyegkép|250px|Feltárt agykamrák felülről nézve. bélyegkép|150px|jobbra|Az oldalkamra alsó része és a hippokampusz Két nagy oldalkamra (ventriculus lateralis) van, mindkét agyféltekében egy-egy. Az oldalkamra egy nagyjából C alakú üreg, amelynek részei: a központi rész (pars centralis), amely a fali lebenyben (lobus parietalis) helyezkedik el, az elülső, hátsó és alsó szarvak (cornu anterius, posterius és inferius), amelyek a felsorolásnak megfelelő sorrend szerint beterjednek az agy homloki (frontalis), nyakszirti (occipitalis), és halántéki (temporalis) lebenyeibe.
Az oldalkamra a harmadik agykamra üregével a kamraközti nyíláson (foramen interventriculare) keresztül áll kapcsolatban. Ezt a nyílást elölről a boltozat (fornix) oszlop-része (columna fornicis), hátulról a talamusz elülső vége határolja.
Az oldalkamra érfonata (plexus choroideus ventriculi lateralis) A plexus choroideus érfonat a kamrába annak medialis részén nyomul be egy bolyhos érhálózatként, amelyet a pia mater alkot, amelyet a kamraüreg ependymalis bélése borít. Az oldalkamra centrális részének és hátsó szarvának találkozásánál a plexus choroideus folytatódik az alsó szarvba. Az érfonat funkciója az agy-gerincvelői folyadék (liquor cerebrospinalis) termelése.
A harmadik agykamra balra|bélyegkép|200px|A III. agykamra felső fala. A harmadik agykamra egy résszerű üreg a két talamusz és hipotalamusz között. Elöl összeköttetésben áll az oldalkamrákkal a kamraközti nyíláson (Monro-féle nyílások) keresztül, hátrafelé pedig a negyedik agykamrával a Sylvius-féle csatornán (aqueductus cerebri) keresztül.
A harmadik agykamra érfonata (plexus choroideus ventriculi tertii) A kétoldali, szimmetrikus érfonatok a kamra teteje fölött elhelyezkedő (tela choroidea) alakulnak ki. A tela choroidea érgomolyagai a középvonal két oldalán nyomulnak lefelé, benyomva az agykamra ependymalis tetejét. A két érfonatból álló taréj vagy rojt, amely a harmadik agykamra tetejéről lóg le, alkotja a harmadik agykamra plexus choroideusát. A plexus choroideusok funkciója a cerebrospinalis folyadék termelése. A harmadik és negyedik agykamra tela choroideája, és ebből következően plexus choroideusa vérellátását a belső feji verőérből (arteria carotis interna) és a gerincmenti verőerek (arteria vertebralis) ágaiból kapja. A vénás vért a belső agyi vénák (vena cerebri interna) vezetik el.
Aqueductus cerebri (Sylvius-féle csatorna) A Sylvius-féle csatorna (aqueductus cerebri) egy megközelítőleg 1.8 cm hosszúságú, szűk csatorna, amely összeköti a harmadik és a negyedik agykamrát. Ependyma béleli és egy szürkeállományból álló réteg, a (substantia grisea centralis), veszi körül. Ezen a csatornán keresztül áramlik az agy-gerincvelői folyadék a harmadik agykamrából a negyedik agykamrába. Érfonata nincs. A negyedik agykamra A negyedik agykamra egy sátor alakú üreg, amelyet agy-gerincvelői folyadék tölt ki. A kisagy előtt és a híd, valamint a nyúltvelő felső fele mögött helyezkedik el. Ependyma béleli és felfelé a középagyba az aqueductus cerebrivel, lefelé a nyúltvelőbe és a gerincvelőbe a központi csatornával folytatódik. A negyedik agykamrának oldalsó szélei, egy teteje és egy rombusz alakú aljzata a (fossa rhomboidea) van. Mindkét szél alsó részét az alsó kisagykarok alkotják. A szélek felső részét a felső kisagykarok képezik. A sátorszerű tető benyúlik a kisagyba. A felső részt a két felső kisagykar medialis szélei képezik, és egy fehérállományból álló összekötő velőlemez, a (velum medullare superius). A tető alsó részét az alsó velőlemez (velum medullare inferius) alkotja, amely egy idegszövetet nem tartalmazó vékony lemezből áll, és a kamrai ependymából és az azt hátulról fedő pia materből tevődik össze. A tetőnek ezt a részét a középvonalban egy tág nyílás járja át, az (apertura mediana ventriculi quarti) vagy (Magendie-nyílás). A kamraüreg oldalirányú kitüremkedései a nyúltvelő oldala mentén oldalirányba nyúlnak és elől nyílnak, mint Luschka-féle nyílások (aperturae laterales ventriculi quarti). Ilyen módon a negyedik agykamra ürege összeköttetésben áll a subarachnoidealis térrel egy középső és két oldalsó nyíláson keresztül. Ezek a fontos nyílások lehetővé teszik, hogy az agy-gerincvelői folyadék kiáramoljon a kamrák rendszerének üregeiből a subarachnoidealis térbe.
A negyedik agykamra aljzata vagy rombuszárok balra|bélyegkép|300px|A rombuszárok A negyedik agykamra rombusz alakú aljzatát (fossa rhomboidea) a hídnak és a nyúltvelő felső felének hátsó felszínei képezik. Az aljzatot egy középső barázda (sulcus medianus) két szimmetrikus félre osztja. Ennek a barázdának mindkét oldalán egy kiemelkedés van, az (eminentia medialis), amelyet oldalról egy másik barázda, a (sulcus limitans) határol. A sulcus limitanstól oldalt van az (area vestibularis). A vestibularis magok az area vestibularis alatt helyezkednek el. A colliculus facialis egy kis kidomborodás az eminentia medialis alsó végén, amelyet a távolító ideg magját megkerülő, a nervus facialis motoros magjából eredő rostok alakítanak ki. A sulcus limitans felső végén egy kékesszürke terület van, amelyet melanin pigmentet tartalmazó sejtek csoportjai hoznak létre. Az árkot harántul futó idegrostkötegek, a (stria medullaris) felső és alsó részre osztják. Az alsó részen a következő fontos képleteket találhatók az agykamra aljzatán: A legmedialisabb helyzetű a (trigonum nervi hypoglossi), amely jelzi a helyzetét az alatta fekvő nyelvalatti idegi magnak (nucleus nervi hypoglossi). Ettől lateralisan van a (trigonum nervi vagi), amely alatt a bolygóideg hátsó motoros magja (nucleus motorius posterior) helyezkedik el.
A negyedik agykamra érfonata (plexus choroideus ventriculi quarti) Az érfonat T alakú; a T függőleges szára kettőzött. A kamra tetejének felén található, és erősen erezett tela choroidea alkotja. A tela choroidea a pia mater kétrétegű redője, amely a kamra tetején keresztül betüremkedik és ependyma borítja. A fonat vérellátását a hátsó-alsó kisagyi artériák (arteria cerebellaris posterior inferior) biztosítják. Az érfonat agy-gerincvelői folyadékot termel.
A gerincvelő és a nyúltvelő központi csatornája A központi csatorna (canalis centralis) felül a negyedik agykamrába nyílik. Lefelé áthalad a nyúltvelő alsó felén, és a gerincvelő egész hosszán. A gerincvelő kúpos végződésében (conus medullaris) lévő tágulata a (ventriculus terminalis). Alsó vége zárt, agy-gerincvelői folyadék tölti ki, és ependyma béleli. A központi csatornát a szürkeállomány összeköttetései (commissura grisea) veszik körül. Érfonata nincs. A subarachnoidealis tér A pókhálóhártya alatti (subarachnoidealis) tér az arachnoidea mater és a pia mater közötti rés vagy üreg, így mindenütt megvan, ahol ezek az agyhártyarétegek borítják az agyat és a gerincvelőt. A teret agy-gerincvelői folyadék (központi idegrendszeri folyadék) tölti ki, és itt találhatók az agy nagy erei. A rést finom kötőszövetes gerendák hálózata hidalja át. Teljesen körülveszi az agyat, és a szaglóidegek mentén kinyúlik az orrnyálkahártya szaglómezőjéhez (regio olfactoria). A subarachnoidealis tér az agyba be- és kilépő erek mentén is kiterjed, és ott végződik, ahol az erek már arteriola vagy venula szerkezetűek és nagyságúak. A subarachnoidealis tér körülveszi az agyidegeket és a gerincvelői idegeket és követik azokat addig a pontig, ahol elhagyják a koponyát, illetve a gerinccsatornát. Itt az arachnoidea mater és a pia mater egybeolvad az idegek perineuriumával. Bizonyos helyeken az agy alapja körül a subarachnoidealis tér kitágul, és ún. ciszternákat (cisterna subarachnoidea) alkot. Ezek közül a legnagyobbak a kisagy és a nyúltvelő közötti ciszterna (cisterna cerebellomedullaris), a hídnál lévő tágulat (cisterna pontis), és az agykocsányok közötti tágulat (cisterna interpeduncularis). Lefelé a subarachnoidealis tér túlér a gerincvelő alsó végén, körülveszi a cauda equinát, és a második és harmadik sacralis csigolya találkozásának szintje alatt végződik.
Az agy-gerincvelői folyadék Az agy-gerincvelői folyadék(központi idegrendszeri folyadék; liquor cerebrospinalis) az agykamrák üregeit, valamint az agyat és gerincvelőt körülvevő subarachnoidealis teret tölti ki. Világos, színtelen folyadék. A benne oldott anorganikus sók összetétele és koncentrációja a vérplazmáéhoz hasonló. A glükóz koncentrációja a vérplazmáénak fele, fehérjét pedig csak nyomokban tartalmaz. Csak néhány nyiroksejt (lymphohocyta) van benne. A normál limfocitaszám 0 és 3 között van mikroliterenként (3000 ml-1). A liquor normál nyomása igen állandó értékhatáron belül szabályozott. Oldalfekvő helyzetben az ágyéki gerinc csapolásával (lubalpunctio) mérve, 70 és 220 mm.H2O (690-2100 Pa) között van. A nyomást erőlködés, köhögés, vagy a nyakon a vena jugularis interna összenyomása fokozza. Teljes mennyisége a pókhálóhártya alatti (subarachnoidealis) térben és az agykamrákban körülbelül 120-200 ml.
Az agy-gerincvelői folyadék funkciói balra|bélyegkép|200px|Agykamrák öntvénye oldalnézetben. jobbra|bélyegkép|200px|Agykamrák öntvénye felülnézetben.