Csang Hszüe-liang (egyszerűsített kínai írással:张学良, tradicionális kínai: 張學良, pinjin: Zhang Xueliang; 1901. június 3. – 2001. október 15.), becenevén a „Fiatal Marsall” vagy „Ifjú Marsall” kínai politikus és hadúr volt. Apja, halála után Mandzsúria urává vált, és szakított apja korábbi japánbarát politikájával, elismerve a és Csang Kaj-sek fennhatóságát Kína felett.
Mandzsúria japán megszállása után a tábornokaként tevékenykedett és tevékeny szerepet játszott Csang Kaj-sek fogságba ejtésében. Az eset után mintegy ötven évet töltött házi őrizetben, és végül Hawaiion halt meg 100 éves korában.
Élete Fiatalkora 1901. június 3-án született a mandzsúriai városában. Apja a kisebb magánhadsereggel rendelkező rablóvezér, későbbi hadúr volt. Magántanárok oktatták őt, és apjával ellentétben a fiú könnyedén mozgott a nyugati emberek között. A -klikk katonai akadémiáján folytatta tanulmányait, amit 1919-ben fejezett be. Ezredes lett apja hadseregében, és annak testőrségét vezette. 1921-ben Japánba utazott, hogy folytassa katonai tanulmányait, és itt kezdett különös érdeklődést mutatni a repülőgépek iránt. Később itteni tapasztalatai alapján hozta létre a -klikk légierejét, amely nagy szerepet játszott az 1920-as években a nagy fal környéki harcokban. 1922-ben vezérőrnaggyá léptették elő, és később a légierő parancsnokává nevezték ki. 1928. június 4-én, születésnapján apja merénylet áldozata lett.„The Japanese killed my father on my birthday, Zhang explained emotionally, and since then I changed my birthday.” – Az NKH interjúja Csang Hszüe-lianggal A merényletet leggyakrabban a japánoknak tulajdonítják (ahogy is tette), ám bizonyos orosz hírszerzési jelentések tanúsága szerint a merénylet megrendelője Sztálin volt, és Naum Etington szervezte meg. (Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet, p. 191.)
Mandzsúria hadura és köztársasági tábornok bélyegkép|jobbra|215px| feleségével és Mussolini lányával Mivel ópiumfüggő és nőcsábász hírében állt,Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet, p. 192.Johnatan Fenby: Chiang Kai-shek. China's Generalissimo and the Nation He Lost. Carroll&Graf Publishers, New York, 2004. 3. o. a japánok remélték, hogy könnyen irányítható báb lesz. Japán tanácsadója, Doihara Kendzsi igyekezett meggyőzni arról, hogy Mandzsúria számára sokkal előnyösebb a japánokkal való együttműködés, mint a kormánnyal.„Therefore, Zhang strongly criticized Doihara Kenji, the Japanese military adviser appointed to him because of Doihara's blatant exploitation of China. Doihara had tried to persuade Zhang that it was in Manchuria's best interest to cooperate with Japan rather than with Jiang Jieshi” – Az NKH interjúja Csang Hszüe-lianggal Ezen kívül Doihara megpróbálta arra is rávenni, hogy kiáltsa ki magát Mandzsúria császárává.„Based on his book, Doihara apparently urged Zhang to become the new Manchurian emperor.” – Az NKH interjúja Csang Hszüe-lianggal
azonban nem kívánt együttműködni a japánokkal és 1929-ben inkább a nankingi nacionalista kormány fennhatóságát ismerte el maga felett. Hogy megszabaduljon a vezetésén belüli japán befolyástól, két magas rangú japánbarát hivatalnokot végeztetett ki egy díszvacsorán. Ezen kívül megpróbálta a szovjet befolyást is csökkenteni országában. A szovjet kormányzat már sok éve ígérte a cári időszak óta orosz tulajdonban lévő kínai keleti vasútvonal átadását a kínai kormánynak, ám erre nem került sor. Ezért 1929-ben csapataival megszállta a Mandzsúrián áthaladó vasútvonalat. Az oroszok válasza nem késett, és 125 kilométerre nyomultak be Mandzsúria területére.Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet, p. 84., 192. Sztálin tervei között szerepelt egy kommunista bábállam létrehozása, azonban végül a két fél megegyezett a háború előtti állapotok visszaállításában.
Bár hivatalosan már a központi kormányzat embere volt, és lemondott hadúri tisztségéről, valójában még mindig a terület fő irányítója maradt. Komoly haderő felett rendelkezett, és részben neki köszönhető az, hogy Csang Kaj-sek 1930-ban képes volt legyőzni az ellene szervezkedő északi hadurakat. 1931 őszén a mukdeni incidens után a Japán Császári Hadsereg benyomult Mandzsúriába és elkezdte annak megszállását. , Csang Kaj-sekkel egyetértésben nem folytatott harcot a terület védelme érdekében, és inkább visszavonta csapatait. Később azt nyilatkozta, azért tett így, mert értelmetlennek látta a harcot a sokkal erősebb japán hadsereg ellen.Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet, p. 112.
Mintegy katonájával vonult vissza Északkelet-Kínába, és városában rendezte be főhadiszállását. Ezután a Kuomintangon belül kapott fontos pozíciókat Csang Kaj-sektől. Kapcsolatuk igen bensőséges volt, és gyakran emlegette, hogy a férfi édesapjára emlékezteti őt. Ennek ellenére tervet szőtt a félreállítására és a hatalom átvételére az országban. Amikor 1933-ban Európában járt, megpróbált a szovjetekkel is egyeztetni terveivel kapcsolatban. Ők azonban nem fogadták őt, részben a korábbi mandzsúriai eset, részben politikai nézetei miatt. ugyanis szimpatizált a fasizmus eszméjével és a Mussolini-család barátjának számított.
Szerepe csupán akkor értékelődött fel, mikor egységei a hosszú menetelést befejezve az ő csapataival szomszédos területeken alakítottak ki bázisterületet. A szovjetek ezután igyekezték kegyeit keresni, és több titkos tárgyalásra is elhívták ba és ba. Itt felajánlotta az oroszoknak, hogy szövetséget köt a kommunistákkal és hadat üzen Japánnak ha cserében átveheti a Generalisszimusz helyét a Kínai Köztársaság élén.Sztálin számára előnyös volt ez az ajánlat, hiszen a japánok már régóta szerették volna megszerezni Szibéria erőforrásait. Amennyiben Kína és Japán háborúba keveredtek volna (ami később meg is történt), a japán csapatokat jelentős időre lekötötte volna a hatalmas kínai földterület megszerzése és megtartása. Ám kérdéses volt, hogy egy hadúr képes lesz-e összekovácsolni az országot egy ilyen harcra, hiszen ha Kína polgárháborúba és anarchiába süllyed, akkor az csak a japánok érdekeit szolgálta volna. (Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet, p. 193.) Az oroszok javaslatára Mao második feleségétől származó gyermekeivel együtt küldte el saját emberét a Szovjetunióba. A követ és a gyerekek 1936. június 26-án indultak útnak Párizs felé.Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet, p. 193.
1936 júniusában lázadás tört ki és tartományokban a nacionalista kormányzat ellen. Ezek azonban igen hamar elbuktak, leginkább a támogatás hiánya miatt. Ez meggyőzte Sztálint arról, hogy csakis Csang Kaj-sek képes egyben tartani Kínát egy Japán elleni háborúhoz, így végleg letett tervének támogatásáról. Ám ezt sem az orosz nagykövet, sem a Kínai Kommunista Párt nem közölte vele. Éppen ellenkezőleg, még jobban buzdítottak a fegyveres fellépésére a központi kormány ellen.Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet, p. 194-195.
incidens bélyegkép|jobbra|270px|Csang Kaj-sek és a Kuomintang felső vezetése a incidens után A kínai kommunisták lassanként ismét erőre kaptak a hosszú menetelés után és csapataik Mongólia felé nyomultak, hogy ott a szovjet fegyverszállítmányokat átvegyék. A támadás hírére Csang Kaj-sek október 22-én ba repült, hogy ellenőrizze a nacionalista hadsereg harcát a vörösök ellen. szorult helyzetbe került, és nem tehetett többet, mint hogy tájékoztatta a kommunistákat a Generalisszimusz terveiről, és téli ruhát adott a kimerült vörös csapatoknak. A Generalisszimusz beavatkozására egységei szembefordultak a kommunista erőkkel és egy héten belül megállították előrenyomulásukat, ezzel kilátástalan helyzetbe sodorva őket.A kommunista erők gyéren lakott területen voltak kénytelenek berendezkedni, ahol áldatlan körülmények voltak. Ráadásul a katonák nagy része a szabadban volt kénytelen aludni, nyári ruházatban, még azután is, hogy az első hó leesett.Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet, p. 197.
úgy remélte, hogy ha sikerül fogságba ejtenie a Generalisszimuszt, és ezzel megmenti a Kínai Vörös Hadsereget a pusztulástól, akkor végre megkapja Moszkvától a teljes támogatást. az emberrablást összekötőjével, gel beszélte meg, aki október 29-én értesítette Maót a fejleményekről, majd november 5-én a kész tervet is eljuttatta neki.Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet, p. 198. Az elhatározásban az is szerepet játszott, hogy a korábbi sorozatos vereségei miatt biztos volt benne, hogy Csang Kaj-sek le akarja fokozni.Johnatan Fenby: Chiang Kai-shek. China's Generalissimo and the Nation He Lost. 4. o.
Csang Kaj-sek december 4-én érkezett városába, ám semmilyen különleges biztonsági óvintézkedést nem hozott. A város szélén, egy hévizű forrás mellett lévő házban szállásolták el. Testőrsége csupán közvetlen környezetét védte, ám a rezidencia környékét már a hadúr csapatai felügyelték. ezért az akció előtt terepszemlét tarthatott, sőt katonái a Generalisszimusz hálószobájába is bejutottak.Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet, p. 198-199. A később incidens néven elhíresült akció december 12-ére virradó reggel történt meg. Mintegy négyszáz katona rohanta meg a Generalisszimusz szállását, őreit lefegyverezték vagy agyonlőtték. Csang Kaj-sek megpróbált menekülni, hálóingje köré lepedőt csavart és a közeli hegyre menekült, ahol egy barlangban húzta meg magát. Végül azonban belátva tarthatatlan helyzetét, megadta magát a hadúr csapatainak. Az emberrablás hírére a külföldi sajtó Csang Kaj-sek pártjára állt. Az egyébként is Csang-párti Life például a „hét gazemberének” nevezte a Fiatal Marsallt, míg az amerikai nagykövet úgy nyilatkozott róla, hogy ő „egy első osztályú chicagói gengszter”.Joseph Cummins: A történelem nagy riválisai, p. 270.Johnatan Fenby: Chiang Kai-shek. China's Generalissimo and the Nation He Lost. Carroll&Graf Publishers, New York, 2004. 5. o. Ezeken kívül azonban a Pravda és más szovjet újságok is elítélték a tábornok tettét, japánbarát akciónak bélyegezve azt. ekkor ébredt rá, hogy megtévesztette Sztálin szándékait illetően.Ennek a felismerésnek volt az köszönhető, hogy nem végeztette ki a kezébe került Generalisszimuszt Mao többszöri kérése ellenére sem.Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet, p. 201.
bizalmi emberét, t küldte a Fiatal Marsallhoz, ám a nagy távolság miatt az kérte tőle, hogy magángépével szállítsa oda a diplomatát. ezt dühösen megtagadta, és napokig nem volt hajlandó még ba sem beengedni. Végül azonban mégis elküldte amerikai pilótáját a férfiért, ba juttatva őt. szintén a Generalisszimusz meggyilkolására szólította fel őt, az Ifjú Marsall azonban azt mondta, hogy ezt csak akkor teszi meg, ha a polgárháború elkerülhetetlenné válik, és a központi kormány csapatai megtámadják a várost. December 16-án ez meg is történt, amikor a nacionalista csapatok támadást indítottak ellene és tüzérségük lőni kezdte a városon kívüli csapatokat. azonban mégsem gyilkoltatta meg a foglyát.Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet, p. 201-202.
bélyegkép|jobbra|200px|Csang Hszüe-liang szobra városában
Miután rájött, hogy a kommunistákra nem számíthat,Sztálin nyomására a vörösök december 15-én közleményben elítélték az akciót, és Nanking mellett álltak ki. úgy döntött, a foglyával próbál meg megegyezésre jutni. Elmondta neki, hogy az emberrablás ostoba tett volt, és igyekezett a kegyelmét megszerezni. Sikerrel járt, Csang Kaj-sek megbocsátott neki, és december 16-án, a Nemzeti Forradalmi Hadsereg támadása idején egy üzenetet juttatott ki, amelyben azonnal leállította az akciót. Ezután a központi kormány a Generalisszimusz sógorát, T. V. Szungot küldte oda, hogy tárgyaljon az érintett felekkel.Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet, p. 204. Szabadulása előtt a Generalisszimusznak azonban még tárgyalnia kellett jal. A két férfi tárgyalásán csak vett részt kívülállóként.„I brought Zhou to the Generalissimo.[...] I was there during the meeting.” Az NKH interjúja Csang Hszüe-lianggal
Későbbi élete