Ljubešćica falu és község Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Kapela Kalnička, Ljubelj, Ljubelj Kalnički és Rakovec települések tartoznak hozzá.

Fekvése Varasdtól 16 km-re dél-délkeletre, a Kemléki-hegység északi lejtőjén, a Bednja jobb partján, az A4-es autópálya mellett fekszik.

Története Ljubešćica nevét a rajta átfolyó és a Bednjába itt ömlő Ljuba-patakról kapta. A falut körülvevő hegyekről, a Kis- és Nagy Kalnikról eredő tisztavízű, jóízű forrásokból eredő vizet a nép már ősidők óta "Ljuba voda"-nak, azaz kedves víznek nevezte. A helyiek a két világháború előtt a forrásoktól vízvezetéket építettek ki, hogy az a száraz időszakokban is biztosítsa a vizet, amikor a kutak már kiszázadtak.

A falunak már korábban volt egy Szent Antal-kápolnája, melynek kibővítésével 1777-re felépült az új Havas Boldogasszony-templom. Plébániáját 1789-ben alapították, ettől kezdve a templom is plébániatemplom rangjára emelkedett. Patacsich Eleonóra grófnő közbenjárására I. Ferenc császár 1818. március 27-én Ljubešćicának vásártartási jogot adott, mely évi nyolc vásár tartására szólt. Később ezt évi 15 vásár megtartására bővítették ki. Jelentőségüket mutatja, hogy ezeket a napokat a köznyelv csak "nagy ljubeščicai vásárokként" emlegette. A ljubešćicai uradalom úrnője volt az első kaj horvát nyelven író költőnő, a szépségéről messze földön híres Patacsich grófnő, született Keglevich Katalin. A falu 1920-ig Varasd vármegye Novi Marofi járásához tartozott, majd a Szerb-Horvát Királyság része lett. A Patacsich család itteni kastélyát rögtön az első világháború után lerombolták.

Az iskola épülete 1861-ben épült fel. Ljubešćica lakói a múltban a szabadok közé tartoztak és nagy legelőkkel, valamint erdőbirtokokkal rendelkeztek, de a környező birtokos nemesekkel folytatott 19. századi pereskedések során jelentős területeket veszítettek. Ráadásul 1885-ben nagy tűzvész pusztított a településen, mely után 1100 ember maradt fedél nélkül. Ekkor az egész falut újra kellett építeni. A 19. század végén határában barnaszénbánya nyílott és sok falubeli lakosból szénbányász lett. A szénbányát 1934-ben ugyan bezárták, de a második világháború után újranyitották. Végül 1959-ben megszűnt a termelés, mivel a bányászat nem volt gazdaságos. Még ebben az évben azonban dolomit és bazaltbánya nyílott, így a bányászok nagy része itt folytatta a munkát, míg a lakosság másik része mezőgazdaságból és szőlőtermesztésből élt. 2001-ben a falunak 1300, a községnek 1959 lakosa volt.

Népesség A község népessége Lakosság változásaRepublika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001 Stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima, popos 2011Prvi digitalni Popis stanovništva, kućanstava i stanova u Republici Hrvatskoj 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 2021 1.699 1.734 1.830 1.866 2.046 2.231 2.205 2.313 2.552 2.548 2.479 2.330 2.152 2.116 1.959 1.858 1.689 Križevci és Novi Marof községből alakították ki.

A település népessége Lakosság változása 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 2021 1.213 1.206 1.279 1.292 1.421 1.490 1.461 1.543 1.523 1.558 1.492 1.460 1.358 1.369 1.300 1.261 1.211

Oktatás

Ljubešćica Általános Iskola

Kultúra Ljubešćica régen nagy vásártérként volt ismert, ahol minden hónap első keddjén marhavásárt rendeztek. Eleonóra Patačić grófnő maga kapott engedélyt az udvartól, hogy évente 15 alkalommal vásárokat rendezzen. Ez az 1970-es évekig így is maradt, amikor a szarvasmarha-tenyésztés fokozatosan megszűnt. Ezeken a vásári napokon élénk kereskedés folyt, az eladás után pedig árut cseréltek. Így született meg a „Puckaš” tánc, amely a ljubešćicai őshonos tánccá vált.

Sport "Ljubešćica" teremfoci klub "Ljubešćica" asztalitenisz klub "Vepar" vadászklub "Diver" sporthorgász klub "Start" kerékpáros klub

Nevezetességei A Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma egyhajós barokk épület félkörös apszissal. 1776–77-ben épült a varasdfürdő-novi marofi út mellett. 1795-ben bővítették, 1877-ben kifestették, de 1885-ben egy tűzvészben károkat szenvedett. A felújítást követően 1908-ban belsejét is teljesen újra festették. Freskóit 1966–67-ben megújították. Főoltára a Havas Boldogasszony, mellékoltárai a Szenvedő Krisztus és Remete Szent Antal tiszteletére vannak szentelve. 2000-ben a bejárat bal oldalán Boldog Alojzije Stepinacnak állítottak szobrot. A plébánia emeletes épülete a templommal szemben található, valószínűleg a 19. század első felében épült. Az emeletet később építették rá. A Šoštarić-ház nagyméretű földszintes épület a templom közelében a főút mellett. A barokk kőportál felett az 1851-es évszám látható bevésve. Az 1990-es években kívülről megújították és átalakították. A régi iskola épülete a 19. század közepén épült, iskolaként a 20. század közepéig működött. Az idők folyamán külsejét teljesen lecsupaszították és átalakították. Ma a közösségi házként üzemel. 2003-ban a Honvédő háború helyi hőseinek emlékművet állítottak.

Külső hivatkozások A község hivatalos oldala Az alapiskola honlapja Varasd megye kulturális emlékei

Jegyzetek

Kategória:Varasd megye települései