bélyegkép|jobbra|A prosztata vizsgálata bélyegkép|jobbra|Egy Da Vinci sebészeti robot bélyegkép|jobbra|Külső sugárkezelésre alkalmas készülék A prosztatarák a prosztata (dülmirigy) rosszindulatú daganatos megbetegedése. A férfiak halálozási statisztikájában kiemelt helyet foglal el, az 50 év feletti életkorban a gyakorisága növekszik, elérheti a 10 százalékot, megközelítőleg a 75. életévre kulminál. Ebben nyilván szerepe van a megelőzés, illetve a korai diagnosztika hiányosságainak, ami egyrészt a férfiak többségének abból a nem szerencsés tulajdonságából fakad, hogy idegenkednek a szűrővizsgálat – kissé kellemetlen – részétől, ui. a prosztata anatómiai elhelyezkedése miatt elég nehezen hozzáférhető más vizsgálati eljárásokhoz, mint a legegyszerűbb és legbiztosabb végbélen keresztüli kitapintás, emellett a klinikai tünetek is elég későn jelentkeznek.

Okai Alapvetően genetikai, azaz örökletes tényezőkre (DNS-állomány) vezethető vissza. Erre utal a családokon belüli halmozott előfordulás is. A genetikai hiba az 1-es kromoszómán lokalizálódik vagy a 10-es kromoszóma súlyos rendellenességére, a rövid vagy hosszú karok hiányára vezethető vissza, de más kromoszómák rendellenességeit is észlelték. Ez a kórkép jellegében és súlyosságában is kifejezésre jut. Bizonyított a FOXO3 gén szerepe is. Az utóbbi időben egyre több gén esetében merül fel a gyanú, hogy abnormális működésük, vagy mutációjuk szerepet játszik különböző ráktípusok, így a prosztatarák kifejlődésében is. A BRCA1 és a BRCA2 gének mutációja fontos kockázati tényező a petefészekrák és az emlőrák kialakulásában a nőknél, ugyanakkor szerepük van a prosztatarák létrejöttébben a férfiaknál. Mint általában minden genetikailag meghatározott tulajdonság vagy betegség kialakulásához az örökletes tényezők mellett a külső környezetből származó hatások szükségesek. Az, hogy ilyen esetekben milyen mértékben játszanak szerepet az örökletes tényezők és a környezeti hatások, a kettő egymáshoz viszonyított relatív erősségétől függ. Erős genetikai meghatározottságú betegségeknél az állapot lényegében a környezeti tényezőktől függetlenül is kialakul, míg fordítva, erős külső hatások lényegében mindenkinél tudnak kóros állapotot, így pl. rosszindulatú tumort okozni. Az esetek többsége a két szélsőség között van. A prosztatarák esetében ismert, hogy előfordulási gyakoriságuk bizonyos ipari (vegyi) ártalmaknak kitett férfiaknál (akkumulátorgyártó vagy -újrahasznosító üzemekben, szárazelemgyárakban, gumigyárban dolgozóknál) nagyobb. Ezekben az esetekben a fő tényezőnek a kadmium-kitettséget tartják. De szerepe van a túlzottan fehérjedús táplálkozásnak, az A- és D-vitaminhiánynak és természetesen az életkornak is. A férfi nemi hormonok, a jelen álláspont szerint, nem okozói a prosztataráknak, bár hiányuk esetén (pl. eunuchokban) a daganat nem fordul elő, valamint ezek a hormonok elősegítik a már kialakult tumor gyorsabb fejlődését és terjedését.

Típusa Az esetek messze döntő többségében a prosztata fő mirigyeinek állományból, az alapi (bazális) sejtekből kiinduló mirigyes daganat (adenocarcinoma). A simaizomból vagy a kötőszövetes állományból kiinduló daganatok (sarcoma) előfordulási gyakorisága elenyésző.

Megelőzés A genetikai háttér miatt a lehetőségek korlátozottak. Lényegében a – fentiekben említett – kockázatot jelentő körülmények kerüléséből áll. Ennek fokozott a jelentősége azoknál a férfiaknál, akiknél a családi halmozódás előzményként kimutatható. A szűrővizsgálatok jelentősége a még gyógyítható stádiumok felismerésében alapvető!

Szűrővizsgálat A leghatásosabb eljárás a prosztata végbélen keresztüli tapintása (lásd a mellékelt ábrát) ez az oka a szűrővizsgálattól való idegenkedésnek). Kis felkészültséggel és odafigyeléssel, tapintattal ez az alapellátás minden szintjén nagyobb kellemetlenség okozása nélkül is elvégezhető. (Különösen problémás ez az orvosnőknek, mert a magyar férfiak alapból prűdebbek, mint a nők. Nagyon jól mutatja ezt az, hogy méhnyakrák szűrésekkel annak rossz kimenetelét milyen mértékben sikerült visszaszorítani, míg ez elég kevéssé haladt előre a prosztatarák esetében.) A szűrővizsgálat nem jelent teljes megelőzést, de felderíthet sok egyéb prosztata rendellenességet és rákot megelőző állapotot. Ilyen módon a betegség már olyan korai stádiumban diagnosztizálható, amikor még komoly esély van arra, hogy megfelelő gyógymódot alkalmazva teljes gyógyulás érhető el. A prosztatarák vérvizsgálattal is kimutatható, mivel abban egy Prosztata Specifikus Antigén (PSA) jelenhet meg. A probléma ezzel az, hogy mintegy 20-25 százalékban a biztos esetekben is negatív az eredmény, így nem lehet pusztán erre a módszerre támaszkodni.

Panaszok és tünetek A panaszok sokszor csak bizonytalan, nehezen meghatározható jellegűek és a dülmirigy jóindulatú megnagyobbodása (hipertrófiája) tüneteitől nem megkülönböztethetőek: gyakori vizelési inger, a vizeletsugár vizelés közben tapasztalható kellemetlen érzés. Nagyobb daganatok esetén jellegzetesebbek, feltűnőbbek a tünetek. Ezek elsősorban a nehezített vizelésben nyilvánulhatnak meg. Éjszakai gyakori vizeletürítés alakul ki, a vizelet nehezen indul, lassabban és gyengébb sugárban ürül, a vizelés végén csepegés tapasztalható. A betegnek általában olyan érzése van, mintha nem tudná hólyagját teljesen kiüríteni, ami valóban így is van. A hólyagban vizeletpangás lép fel, amely felülfertőződéshez, a panaszok erősödéséhez, fájdalmas, égő, véres vizeletürítéshez vezethet. A fertőzés gyakran lázzal jár, nagyon súlyos esetben akár vesegyulladás, veseelégtelenség is kialakulhat. Néha szexuális zavarok, vagy pedig a sperma minőségének változása, esetleg véres színezete miatt fordul a páciens orvoshoz. Amennyiben a daganat a prosztatát körülvevő szervekre is ráterjedt, állandó, tompa gáttáji és ágyéki fájdalom léphet fel.

A vizsgálati leletek közül a legegyszerűbb, tapintásos vizsgálatkor porc-kemény prosztataállomány, vagy abban porc-kemény göbök tapinthatók. A biztos diagnózis érdekében gyanú esetén valamennyi rendelkezésre álló diagnosztikus lehetőséget, így a radiológiai, ultrahangos, laboratóriumi, szövetminta-vételi (biopszia) stb. eljárásokat igénybe kell venni.

Gyógyítás / kezelés Alapvetően megegyezik a rosszindulatú daganatok általános gyógyeljárásaival, azaz legfontosabb a daganat sürgős műtéti eltávolítása. Ennek korszerű módja a Da Vinci sebészeti robot alkalmazása. Ehhez járulnak a korszerű kiegészítő terápiák: sugárkezelés, sejtburjánzást gátló gyógyszerek (citosztatikumok), hormonkezelés (tesztoszterongátló) stb. Idejében felismert daganat esetében ezek az eljárások együttesen viszonylag jó gyógyulási kilátásokkal járnak. Az esetek mindig egyéni elbírálást igényelnek. Későn felismert daganatoknál – mivel a műtét már nem jöhet szóba a daganat környezetéhez kapaszkodása miatt, és ekkorra általában már áttétek is képződtek – a gyógyítás lehetőségei igen korlátozottak. Ilyenkor már inkább csak a betegség előrehaladásának sebessége csökkenthető (citosztatikumok, sugárkezelés segítségével), valamint a beteg általános állapotának karbantartása, megfelelő ápolás, a panaszok enyhítése és a fájdalomcsillapítás jönnek szóba.

Epidemiológia

bélyegkép|jobbra|A prosztatarák következtében bekövetkezett halálozások életkorra standardizálva, lakosra számítva, 2004-ben

Az Egyesült Államokban évente új esetet diagnosztizálnak, és haláleset következik be prosztatarák következtében. Az Egyesült Királyságban új beteget diagnosztizálnak évente, az évenkénti halálozás . Mindkét országban a második vezető halálok a férfiak között. (Az európai és hazai adatokról a cikk elején esett szó.) Világszerte férfi halálát okozza évente. Fejlett országokban a nagyobb gyakoriság a hosszabb átlagéletkorral, a magasabb húsfogyasztással és valószínűleg a hatékonyabb diagnosztikával függ össze. A 80 év fölötti férfiak 80%-ánál fejlődik ki, de lassan növekvő és lényegében ártalmatlan formában. Ilyenkor a kezelés már szükségtelen, sőt inkább ártalmas lehet.

Kórjóslat, prognózis A daganat stádiumától függ. Idős korban, ha nem növekszik, nem képez áttéteket és nem okoz panaszokat sem, sokszor nem is kerül felismerésre és beavatkozást sem igényel. Még a rosszabb indulatú esetekben is a korán felismert daganat műtéti eltávolítással és a szükségesnek ítélt járulékos kezelésekkel teljes mértékben gyógyítható. Ezeknél a gyógyulás kilátásai viszont rohamosan csökkennek a diagnózis és a beavatkozás elhúzódásával.

Jegyzetek

Források Imre, Romics: A prosztatarák. Hippocrates IV/5 Imre, Romics: V. Prosztatarák/Táblázatok. pp 69–81.

További információk Diaképek angol szöveggel

Kapcsolódó szócikkek

Prosztata Daganat Férfi nemiszervek Külső elválasztású mirigyek

Kategória:Daganatos betegségek