Mucsi Sándor (Szeged, 1926. február 21. – Budapest, 2006. június 1.) színművész, magánénekes (tenor). Hatvanegy évet töltött a pályán, ezalatt számos vidéki teátrumban játszott, majd három évtizeden át a Fővárosi Operettszínház tagja volt. Pályafutása alatt végigénekelte a klasszikus tenorbonviván-szerepek teljes sorát.
Pályafutását a Hódmezővásárhelyi Színjátszó Társaság Színházában kezdte 1946-ban, majd a Békés Megyei Jókai Színház tagja lett. 1949-ben a Katona József Színházhoz helyezték, Kecskemétre. Első komoly szerepét 1952-ben kapta: Nemorinót, a félszeg parasztlegényt játszotta Gaetano Donizetti operájában, a Szerelmi bájitalban. A következő években számos nagyoperett bonvivánját alakította.
1955-ben mutatkozott be szülővárosa teátrumában, a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol – kisebb kecskeméti és szolnoki megszakítással – egy évtizeden át lépett fel. A sok operett mellett számos operában is énekelt. Ebben az időszakban, 1957-ben készült a Bástyasétány 77 című rádiójáték, amelynek férfi főszereplője volt. Később játszott a darab szegedi és fővárosi színházi feldolgozásában is.
1966–1968-ban a Miskolci Nemzeti Színház, majd 1969-től két éven át a szolnoki Szigligeti Színház művésze volt. 1971-ben a Sybill című nagyoperett szolnoki előadásán a Nagyherceg szerepével búcsúzott a bonviván szerepkörétől.
1972-ben Budapestre, a Fővárosi Operettszínházba szerződött, amelynek társulatához 2003-ig tartozott. A My Fair Ladyben mutatkozott be. Kiemelkedő szerepe volt Sancho Panza a La Mancha lovagjában, Ámos Hart a Chicagóban, illetve Mordcha kocsmáros a Hegedűs a háztetőn című darabban.
Az 1990-es években a Fővárosi Operettszínház társulatával tíz szezonban lépett fel a müncheni a Deutsches Theaterben. Számos országban vendégszerepelt a színház, majd magántársulatok tagjaként, többek között az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban és Kolumbiában.
Molnár Gál Péter 2005-ben, Mucsi Sándor 80. születésnapja alkalmából azt írta róla, hogy három dolog, a hangja, a hite önmagában és a nők iránti szenvedélye tette alkalmassá a bonviván szerepkörre.
Kezdetek 200px|bélyegkép|jobbra|Édesanyjával a háború alatt 200px|bélyegkép|jobbra|1948-ban Édesapja Zsadányi (később Mucsi) Sándor tűzoltóparancsnok, édesanyja Varsányi Lídia háztartásbeli volt. Egy örökbefogadott húga volt, akivel együtt Hódmezővásárhelyen nevelkedett. Gyerekkorában barátkozott össze Antal Imrével és Bessenyei Ferenccel. Szülei hamar elváltak, édesanyja nevelte őt és testvérét az Ádám utcában, később anyai nagyanyja és édesanyja húga is hozzájuk költözött. Édesanyja a Fekete Sas szállodában talált állást, ebből tartotta fenn a családot. Mucsi Sándor a nyári szünetekben Gila Jenő hegedűkészítő műhelyében dolgozott, majd a polgári iskola elvégzése után nyomdásznak tanult.
A második világháborúban, 1944-ben leventeként a németek Mártélyba vitték, ahonnan néhány társával hazaszökött. Miután elfogták, Zircre kellett mennie, ahol a szétbombázott vasútvonalak helyreállításán dolgoztatták. Ezután besorozták, és kiképzés nélkül Rábakecölre vezényelték. Néhány társával Sopronbánfalváról ismét megszökött, majd a szovjet hadsereg fogságába került. Három hónapot töltött a székesfehérvári hadifogolytáborban, ahol magyar nótákat énekelt a tábori színházban, majd 1945 kora nyarán hazajutott Hódmezővásárhelyre.
Erdei László nyomdájában állt munkába. Eközben Petrik Imrétől, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség kultúrcsoportja rendezőjétől tanult versmondást. Várhelyi Endre későbbi operaénekes a Fekete Sas szállodában dolgozott, és kisebb darabok előadásához tehetséges amatőröket toborzott. Mucsi Sándor több előadásban is részt vett, itt ismerkedett meg későbbi igazgatójával, Osváth Bélával, aki társulatot szervezett a nyári színkör tagjaiból.
Mucsi Sándor a színészszakszervezet budapesti irodájában vizsgázott, és 1945 augusztusában megkapta első szerződését a Hódmezővásárhelyi Színjátszó Társaság Színházától. A társulat nemcsak Hódmezővásárhelyen, hanem Makón is fellépett. Együtt játszott Ajtay Andorral, aki a nála 23 évvel fiatalabb színészt szeretetteljesen Mukikámnak nevezte.
1946. június 20-án Szarka Pál szerepében lépett színpadra a Móricz Zsigmond írásából készült Sári bíró című darabban, majd öt nappal később Juhászt játszotta a Légy jó mindhalálig bemutatóján. Az első darabot Somlay Artúr rendezte, és ő alakította a címszerepet is. Mindkét színműben fellépett Gobbi Hilda és Bessenyei Ferenc is. Játszott még 1946 őszén Gerhart Hauptmann Naplemente előtt (Wuttke doktor) és Molnár Ferenc Hattyú (Alfred) című művében is. 1948–1949-ben a békéscsabai Békés Megyei Jókai Színház tagja volt mint gyakorlatos színész. Ebben az időszakban fellépett Gyulán és Hódmezővásárhelyen is.
Vidéki kőszínházak és a rádió Kecskemét 200px|bélyegkép|jobbra|Gyólay Viktóriával a Csárdáskirálynőben 200px|bélyegkép|jobbra|Berdál Valériával A varázsfuvolában 200px|bélyegkép|jobbra|Karácsonyi Magdával a Bástyasétány 77 szegedi előadásán 200px|bélyegkép|jobbra|Az Ártatlan Zsuzsi szolnoki előadásán 200px|bélyegkép|jobbra|Darvas Ivánnal (j) a La Mancha lovagja című darabban 200px|bélyegkép|jobbra|Amos Hartként 200px|bélyegkép|jobbra|Az ellopott futár című darabban 200px|bélyegkép|jobbra|A Cirkuszhercegnő cirkuszi bemutatóján 200px|bélyegkép|jobbra|Mucsi Sándor színészigazolása 200px|bélyegkép|jobbra|A víg özvegy 1957-es előadásán 200px|bélyegkép|jobbra|Szegeden 1956-ban 200px|bélyegkép|jobbra|A Bál a Savoyban című operettben 200px|bélyegkép|jobbra|Bessenyei Ferenccel a Hegedűs a háztetőnben 200px|bélyegkép|jobbra|Honthy Hanna üdvözlőlapja 1949. szeptember 1-jével, a színházak államosításának évében, a kecskeméti Katona József Színházhoz helyezték. Az első években kisebb szerepeket játszott prózai és zenés darabokban. Első komoly szerepét 1952-ben kapta: Nemorinót, a félszeg parasztlegényt játszotta Gaetano Donizetti operájában, a Szerelmi bájitalban. Ezután következett az Orfeusz az alvilágban, A denevér és a Luxemburg grófja, valamint a Csárdáskirálynő címszerepe. Míg 1949-ben még csak Bartoló, a jós szerepét játszotta a János vitézben, 1953-ban már Kukorica Jancsiként lépett színpadra.
A zenés darabokban általában Gyólay Viktória, a színház első számú primadonnája volt a partnere. Ennek az időszaknak A mosoly országa volt az utolsó bemutatója, amelyben a főszerepet, Szu-Csong herceget alakította. A színházzal járták a környező falvakat, és sokszor a teherautó platóján tartották az előadásokat. Gyakran játszottak Baján is. Ebben az időszakban, 1951–1954-ben végezte el a Színház és Filmművészeti Főiskolát.
A kecskeméti Leányvásárt három előadásra Budapestre hívta Gáspár Margit, a Magyar Színház igazgatója. Az előadás olyan sikeres volt, hogy 121 alkalommal játszották el a Szakszervezetek Országos Tanácsa székházában. Gáspár Margit később a Fővárosi Operettszínház vezetője lett, és többször csábította Mucsi Sándort Budapestre.
Szeged 1955. augusztus 1-jén szülővárosa teátrumába, a Szegedi Nemzeti Színházba szerződött, ahol – a kisebb kecskeméti és szolnoki megszakítást, valamint az Országos Rendező Iroda önálló utazó társulatánál töltött időszakot hozzáadva – egy évtizeden át lépett fel. Szinte valamennyi nagy operett bonvivánját eljátszotta. 1955. október 10-én Jacques Offenbach Hoffmann meséi című operájában mutatkozott be.
Számos más operában énekelt, így a Turandotban, a Fidelióban, A varázsfuvolában, a Rigolettóban, a Bohéméletben, A három narancs szerelmesében, a Lakmében és a Pillangókisasszonyban. A Csongrád Megyei Hírlap így értékelt 1964. február 11-én: „Mucsi Sándor drámai Monostatosa új színekkel gazdagítja a Varázsfuvola szegedi előadását”. A Film Színház Muzsika ugyanezen a napon ezt írta: „Mucsi Sándor Monostatosa ismét bizonyította, hogy a művész jól megállja a helyét a legigényesebb operákban is”.
Több nagy bonviván szerepet énekelt, köztük Radjami herceget a A bajadérban, Ádámot a Madarászban, Danilovics Danilót A víg özvegyben, Jancsó Bálintot a Mária főhadnagyban és Szu-Csongot A mosoly országában.
Bástyasétány 77 Ebben az időszakban, 1957-ben készült a Bástyasétány 77 című rádióoperett, amelyet Eisemann Mihály kifejezetten a Magyar Rádió számára írt. Solymosi Ottó, a darab rendezője így emlékezett vissza: „Mucsi Sándor a Szegedi Nemzeti Színházban operaénekesként működött, bár klasszikus operettekben is fellépett, ezt az új szerepet nem akarta elénekelni. Vaszy Viktor azonban, aki a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát és Tánczenekarát vezényelte a felvételen és Szegeden Mucsi igazgatója volt, kijelentette, ha a népszerű tenor nem játssza el a stúdióban Pétert, akkor nem engedi a darab sok sikert ígérő első kőszínházi premierjén sem fellépni. Az énekes úgy döntött: a szerep némi segítséggel mégis belefér az életébe: reggelenként repülőgép hozta Budapestre és vitte vissza, hogy az esti előadásra pontosan odaérjen.” Az ősbemutató 1957. május 4-én volt. A Bástyasétány 77 óriási siker lett, negyven év alatt tizennyolcszor ismételte a rádió. 1958-ban a rádiós felvétel szereplői a Fővárosi Operettszínház kamaraszínházában, a Blaha Lujza Színházban játszották a darabot.
1997. május 9-én a Fészek Művészklubban emlékestet rendeztek Mucsi Sándornak az ősbemutató tiszteletére az operettszínház stúdiója és a Nemzeti Színház akadémiája növendékeinek közreműködésével.
Kitérőkkel az operettszínház felé 1958. augusztus 15. és december 31. között az Országos Rendező Iroda társulatával dolgozott. 1959. február 7-én mutatta be a Kossuth Rádió Behár György, Király Dezső és Romhányi József Sarokház című operettjét, amelyben Mucsi Sándor énekelte, Gyenes Magda partnereként, a férfi főszerepet.
1959. szeptember 1. és 1960. július 31. között a a szolnoki Szigligeti Színház művésze volt, majd 1961. május 29-éig a Magyar Cirkusz és Varieté állományába tartozott. 1960-ban egy évadra az akkor nyíló budapesti Tarka Színpadhoz is leszerződött, ahol Behár György Játszunk valami mást című darabjának főszerepére hívták meg, amelyben Lakatos Gabriella balerina volt a partnere. Az előadás 123 alkalommal ment. 1962. január 15-én egy évadra visszatért a Szegedi Nemzeti Színházhoz, majd egy évadra ismét Kecskemét következett.1963. augusztus 1-jén ismét visszatért Szegedre, ahol 1967. március 11-éig játszott
1966-ban, Lendvay Ferenc igazgató hívására a Miskolci Nemzeti Színházba szerződött, majd 1969-től két éven át a szolnoki Szigligeti Színház művésze volt. A szolnoki színház bemutatta Oscar Wilde Hazudj igazat című zenés komédiáját, amelyben a tiszteletest játszotta. Fényes Szabolcs Maya című operettjében Mambó, Ábrahám Pál Viktóriájában Koltay László, Jean Gilbert Ártatlan Zsuzsijában Dr. René Wildhagen, Kálmán Imre Cigányprimásában Lacit Játszotta. Színpadra lépett Bíró Attila Májusi muzsikájában, Bertolt Brecht Koldusoperájában, valamint Molnár Ferenc-Zerkovitz Doktor úrjában.
A színház 1971. május 28-án bemutatta Jacobi Viktor Sybill című nagyoperettjét, melyben a Nagyherceg szerepét osztották rá. Akkor döntött úgy, hogy ezzel a szereppel búcsúzik el a bonviván szerepkörtől.
Fővárosi Operettszínház 1972. februárban Budapestre, a Fővárosi Operettszínházba szerződött, amelynek társulatához 2003-ig tartozott. A My Fair Ladyben mutatkozott be. Alakítását így értékelte Dalos László kritikája: „Új szereplő: Mucsi Sándor. Néhány mozdulatból rakja össze az örökké piás és félalvó Jamie-t.”
Az operettszínház színpada nem volt ismeretlen számára, 1964 márciusában több alkalommal helyettesítette a Londonban tartózkodó Sárdy Jánost a Luxemburg grófjában. 1970-ben a beteg Oszvald Gyula helyett ugrott be három előadásban Caramelo szerepében, amelyet még 1957-ben énekelt Szegeden, Johann Strauss Egy éj Velencében című darabjában.