A vadásznyelv a szakmai kifejezéseknek az az együttese és értelmezése, amit a vadászok, illetve a vadászattal és vadgazdálkodással foglalkozók egymás között használnak és rendszerint azonosan értelmeznek.Eördögh, T. (1976): Vadászok nyelvén. Mezőgazdasági kiadó, Budapest. 193pp. A vadászati szaknyelv hosszú fejlődés eredménye és számos tekintetben a kívülállók számára akár érthetetlen is lehet.Csőre, P. (2003): A magyar vadászati szaknyelv kialakulása. 51-64. oldal in: W. Nagy, Á. (szerk.) A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest
A mai magyar vadásznyelv kialakulása a XIX. században vette kezdetét,Pák, D. (1829): Vadászattudomány I. kötet. A' Magyar Királyi Tud. Egyetem' betűivel, Buda. 223pp.Pák, D. (1829): Vadászattudomány II. kötet. A' Magyar Királyi Tud. Egyetem' betűivel, Buda. 218pp. és a magyarosítás a XIX. és XX. század folyamán sokat változtatott, fejlesztett a szaknyelven. A magyar vadásznyelv fejlődésére nagy hatása volt a német vadászati szaknyelvnek és kultúrának, mivel kezdetben a vadászati oktatás nyelve a német volt, a nagybirtokokon és a korona uradalmakban elterjedt volt a német vagy cseh szakszemélyzet alkalmazása. A mai vadásznyelvben is megtalálható számos német szó (pl. az első agancsát viselő szarvasbika a spíszer), illetve a német megfelelők tükörfordításai. Így például egyaránt használatos a dámvad (Damwild) és a dámszarvas név, miközben a gímszarvast nem nevezik rőtvadnak (Rotwild). A vadásznyelv számos kifejezése feledésbe merült (pl. rókamál), tükrözte a korszellemet (a vadászat, mint a vad letermelése) vagy szerencsétlen volta ellenére is használják (a trófeás vad selejtezése).
A magyar vadászati nyelv fejlődésében jelentős szerepe volt Vajda Jánosnak, akinek A vadászat mestere című, számos kiadást megélt műve Cserszilvásy Ákos álnéven először 1859-ben jelent meg.Cserszilvásy, Á. (1896): A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Franklin-Társulat, Budapest. 248pp. (4. átdolgozott és bővített kiadás) A vadásznyelv fejlődésére különösen nagy hatása volt például Fekete István vagy Bársony István műveinek.
A magyar vadásznyelv értelmező szótáraként alapmű Eördögh Tibor munkája, a népies vadászati nyelvet Szilágyi Miklós lexikona dolgozza fel.Szilágyi, M. (2008): A népies halászat, vadászat és gyűjtögetés lexikona Bartha, E. (szerk.). Magyar Néprajzi Könyvtár. Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke, Debrecen. 230pp. A kultúrtörténeti összefüggéseket A magyar vadászirodalom képeskönyve foglalja össze.Vuray, G., Rácz Fodor, G. és Szabó, Z. (szerk.) (2000): A magyar vadászirodalom képeskönyve. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 363pp.
Jegyzetek
További információk Kékessy László: A magyar vadász kézikönyve. A magyar vadásznyelv szótára; előszó Bársony István; Athenaeum, Bp., 1925 (hasonmásban: 2002) Zoltán Attila–Gyenge László–Tordai Gábor: Képes vadászati szótár 5 nyelven; Nimród Alapítvány, Bp., 1996 Végh Endre: Megvadult szótár; Novum, Sopron, 2008
Kategória:Vadászat