Az orientális faunaterület (Dél- és Délkelet-Ázsia) a legtöbb szerzőKoroknay István, 1972: Az állatok nagy képeskönyve. Móra, Budapest, p. 126. szerint az óvilági faunabirodalom (Arctogea) része. Egyes szerzők indo-maláj faunabirodalom néven önálló faunabirodalomnak tekintik.
Földrajzi helyzete thumb|right|222px|A Wallace-vonal, a Weber-vonal és a Lydekker-vonal thumb|right|222px|Wallacea három faunatartománya
Állatföldrajzi szempontból ez kelet és nyugat állatvilágának találkozó zónája. Elkülönülését és önálló fejlődését két tényező alakította ki: a holarktikus faunaterülettől elválasztotta az Eurázsiai hegységrendszer felgyűrődése — azon belül is főképp a Himalája, ahol nagy területen endemikus magashegyi fauna alakult ki; az etiópiai faunaterülettől (Afrikától) elválasztották a Közel-Kelet sivatagai. Az iméntieknek megfelelően nyugati határa az India, Afganisztán és Pakisztán határvidékén elterülő sivatagok (amelyek legjelentősebbike a Thár-sivatag), északról a Hindukus és a Himalája hegység gerince, majd a Jangce folyó amelynek völgye átmeneti terület az északi faunabirodalom (Arctogea) felé. Délkeleten az ausztráliai faunabirodalommal (Notogaea) határos. Ennek a két faunabirodalomnak a határán egy széles átmeneti zóna fejlődött ki. Ennek nyugati határa a Wallace-vonal, keleti határa pedig a Lydekker-vonal. Ez az átmeneti terület annyira sajátos, hogy többen önálló állatföldrajzi egységnek tekintik Wallacea néven.(Dickerson et al. 1928)
Területi felosztása Ha ezt az állatföldrajzi egységet faunaterületnek tekinthetjük, akkor közvetlenül faunatartományokra tagolható. Azok, akik faunabirodalomnak tartják, három faunaterületét különítik el: elő-indiai faunaterület, indokínai faunaterület és maláj faunaterület néven.
A hat faunatartomány: elő-indiai faunatartomány, ceyloni faunatartomány, hátsó-indiai faunatartomány, szunda faunatartomány, celebeszi faunatartomány, fülöp-szigeti faunatartomány.
Éghajlata Jellemző éghajlattípusok: trópusi, szubtrópusi, monszun, magashegyi.
Ezek közül a leginkább jellemző a szubtrópusi klíma.
Növényzete A régió kiterjedése és erős tagoltsága okán növényzete a trópusi esőerdőtől a magashegyi kopárokig változékony. A legnagyobb részén trópusi esőerdő nő. Jellemző növénytársulások:
sztyepp, szavanna, bozótos, örökzöld erdő, mangrovemocsár, trópusi esőerdő.
Állatvilága Állatvilága igen gazdag, ami egyrészt annak köszönhető, hogy egymástól nagyon különböző élővilágú faunabirodalmak között foglal helyet, másrészt pedig annak, hogy megőrizte a Gondwana őskontinens faunájának egyes elemeit. A találkozó zóna jelleg kitűnően látható az emlősök csoportjain.
Emlősök Eurázsiai elemek: szarvasfélék (Cervidae) medvefélék (Ursidae), kecskék (Capra), juhok (Ovis).
Afrikában is megtalálható elemek: orrszarvúfélék (Rhinocerotidae), elefántfélék (Elephantidae), hiénafélék (Hyaenidae), emberszabású majmok (Hominoidea) nagymacskák: leopárd (Panthera pardus) oroszlán (Panthera leo)
Ausztráliai elemek: kuszkuszfélék (Phalangeridae) (a Szunda-szigeteken)
Endemikus elemek: bőrszárnyúak (Dermoptera), mókuscickányok (Tupaiidae), gibbonok (Hylobatinae), négykarmos félmajmok, pandák
A páratlanujjú patások (Perissodactyla) legismertebb fajai: az indiai tapír (Tapirus indicus) és az orrszarvúfélék (Rhinocerotidae): az indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis), a jávai orrszarvú (Rhinoceros sondaicus) és a szumátrai orrszarvú (Dicerorhinus sumatrensis).
A párosujjú patások (Artiodactyla) közül jellemző: a disznófélék (Suidae) több faja, például: a babirussza (Babyrussa babirussa), a törpedisznó (Sus salvanius), a szakállas disznó (Sus barbatus), a Fülöp-szigeteki disznó (Sus philippensis). a kérődzők (Ruminantia) ősi képviselői a kancsilfélék (Tragulidae). a szarvasfélék (Cervidae) sok faja él itt, például: a számbárszarvas (Cervus unicolor), a mocsári szarvas (Cervus duvauceli), a sörényes szarvas (Cervus timorensis), a pettyes szarvas (Axis axis).
A medvék családjának (Ursidae) endemikus fajai: a maláj medve (Helarctos malayanus), az ajakos medve (Melursus ursinus), az örvös medve (Ursus tibetanus), a vörös panda (vörös macskamedve) (Ailurus fulgens) és az óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca).
Madarak A madárfauna gazdag, de az átmeneti jelleg miatt csak három endemikus madárcsalád endemikus: levélmadárfélék (Chloropseidae), tündérkékmadár-félék (Irenidae) és Megalaiminae.
Jellemzőek még: fácánfélék (Phasianidae) sok faja bennszülött: a bankivatyúk (Gallus ferrugineus), amit a házi tyúk ősének tartanak, a fényfácán (Lophophorus impejanus), a paradicsomfácán (Chrysolophus amherstiae), az aranyfácán (Chrysolophus pictus), a pávaformák (Pavoninae) legtöbb faja; pittafélék (Pittidae), timáliafélék (Timaliidae), virágjárófélék (Dicaeidae). Nevezetes még: a sárgarigófélék (Oriolidae) közé tartozó tündérkék madár (Irena puella), a rigófélék (Turdidae) közé tartozó sámarigó (Kittacincla malabarica) és a seregélyfélék (Sturnidae) közé tartozó, hangutánzó beó (Gracula religiosa).
Hüllők A hüllőfauna is fajgazdag. Jellemző fajok: mocsári krokodil (Crocodylus palustris), sziámi krokodil (Crocodylus siamensis), gangeszi gaviál (Gavialis gangeticus).
Az agámafélék (Agamidae) közül különlegesnek számítanak a vitorlázni képes repülő gyíkok (Draco spp.).
A varánuszfélék (Varanidae) valószínűleg Ausztráliából terjedtek szét a szigetvilágban, de mára a legtöbb helyről kipusztultak (legtöbbjüket valószínűleg az emberek irtották ki).Hocknull et al. 2009 Legnevezetesebb fennmaradt képviselőjük a 3 m hosszt is elérő komodói sárkány (Varanus komodoensis).
A kígyók közül jellemzőek a pitonok : kockás piton (Python reticulatus), tigrispiton (Python molurus) és a mérges siklók (Elapidae): pápaszemes kobra (Naja naja), királykobra (Ophiophagus hannah).
Kétéltűek A régióban egyáltalán nincsenek levelibéka-félék (Hylidae). Ökológiai fülkéiket a hasonló életmódú evezőbékák (Rhacophoridae) töltik be. Ezek egyes fajai siklórepülésre is képesek; ilyen például a jávai repülőbéka (Rhacophorus reinwardtii).
Halak A halfauna jellegzetes képviselői a különös vadászmódszerükről híres lövőhalfélék (Toxotidae).
Kapcsolódó cikkek Wallace-vonal
Jegyzetek
Források Kozák Lajos: Indomaláji faunabirodalom Kozák Lajos: Állatföldrajz. HEFOP 3.3.1. nyme_ttk: Regionális állatföldrajz:Területegységek. Egyetemi jegyzet Lőrinczi Gábor, Torma Attila: Bevezetés a zoológiába. Egyetemi jegyzet. Szeged, 2019. pp. 174–176. Elérés: 2011.01.22.
További információk A Föld faunabirodalmai (térkép)
Fordítás
Kategória:Állatföldrajz Kategória:Orientális faunaterület