jobbra|bélyegkép|265px|A szarvasgomba globális értékesítési volumene a világban 2005-ben
A szarvasgombák a gazdanövénnyel kölcsönhatásban élő szimbionta gombák. Maga a szarvasgomba név sokféle föld alatti gomba gyűjtőneve, mely felhasználását tekintve fűszer jellegű értékes gasztronómiai különlegesség. Több, ma már régiesnek tűnő köznyelvi elnevezése is ismert, ilyenek például a trifla, a gímgomba, a kutyaorr gomba, a trufola, a drága pöfeteg, a disznógomba, a malacgomba, a porgomba és a földi kenyér.
A szarvasgomba fajok obligát mikorrhizás (gombagyökeres) gombafajok. Ez az élőlény egy föld alatti, hipogeikus (föld alatt csírázó és talajban fejlődőDr. Tuba Zoltán, dr. Engloner Attila: Botanika I. - Bevezetés a növénytanba, algológiába, gombatanba és a funkcionális növényökológiába Csírázás, a csíranövény kialakulása, tankonyvtar.hu) gomba, amely az erdei fák gyökereivel él szimbiózisban, velük mikorrhizát, gyökérkapcsolatot képezve.Fák és gombák együttélése , eletestudomany.hu Az ektomikorrhizás gyökerek gazdag hálózatával gondoskodik arról, hogy a gazdanövény a gyökerek kolonizálásának hatására optimálisan jusson a tápanyagokhoz. A szarvasgombák hifái nem hatolnak be a növény gyökerének sejtfalába, hanem sűrű gombafonalakból álló köpenyt formálnak a gyökér körül, illetve a kéregsejtek közötti járatokban Hartig-féle hálózatot alkotnak, ahol megtörténik a tápanyagcsere.
Szabálytalan alakú gumószerű termőtestüket, tömlőszerű szaporító szervüket, az aszkuszt, a föld felszíne alatt nyolc-tíz centiméter mélyen képzik, amely a világ legértékesebb gombatermése. A szarvasgomba termőteste az aszkokarpium, amely a pikkelyekkel borított vagy sima felszínű külső kéregből a perídiumból és a belső állományból a glébából áll. Manapság egyre jelentősebb a biotechnológiai módszerekkel létrehozott mesterséges gyökér-gomba együttélés az erdőgazdálkodás területén.
Rejtélyes, legendás élőlény a szarvasgomba, a legtöbb embernek afrodiziákumként jut az eszébe, habár a szarvasgomba vágykeltő hatása egyértelműen nem bizonyított. Illata és íze fűszeres, kissé a fokhagymára emlékeztető, de emellett valami különös, nehezen meghatározható zamata van.
A legenda szerint a gímszarvasok szeptemberben-októberben a párzás előtt ettől a gombafajtól kapnak új erőre. A hím gímszarvasok feltúrják az erdő talaját, ha pedig rátalálnak az értékes csemegére, elfogyasztása után valósággal megőrülnek a nőstény utáni vágytól. Legendásan erős serkentő hatása miatt a szarvasgomba az ókortól a mai napig rendkívül keresett, és igen drága gombaféleség. Azonban a hírhedtsége ellenére a szarvasgomba egy fűszer is, amelynek nem a mennyisége, hanem az illata határozza meg az értékét. A gomba belső húsa a gléba, amely a spórákat képző szerv, különlegesen erezett, márványozott mintázatú, érett korában húsos, viasznemű, tapintásra kemény, állaga a zsíros sajtra emlékeztető, illatos. Gasztronómiailag legértékesebb a Tuber nemzetség (a tuber név a földi daganatot jelentő tumores terrae, tubera terrae latin kifejezésből származik). A leghíresebb és legkeresettebb szarvasgomba fajta latin neve Tuber melanosporum, amelynek sokféle elnevezése van Franciaországban: truffe noire vagy truffe du périgord, amelynek a magyar neve Francia szarvasgomba. Provance-ban úgy tartják, hogy a többi francia „trifla” fajta (truffe brumale, truffe de Bourgogne, truffe mésentérique, truffe blanche) csak tévedésből jött a világra. Csak Dél-Európában terem, ahol rendszeresen szarvasgomba aukciókat is tartanak, 2010-ben 105 ezer euróért cserélt gazdát egy 936 gramm súlyú fehér szarvasgomba egy olaszországi árverésen.
A szarvasgomba franciául truffe, ami a közép francia trufle alakból és végső soron a latin tuber („gumó”) szóból származik. Fűszer, gasztronómiai különlegesség, aminek az íze talán semmihez sem hasonlítható. Giacomo Casanova szerelmi kalandjai előtt gyakran szarvasgombás ragut evett, a róla elnevezett híres Casanova-mártás pedig 30 gramm szarvasgomba felhasználásával készül. Idősebb Alexandre Dumas író szerint „a szarvasgomba a hölgyeket gyengédebbé, a férfiakat szeretnivalóbbá teszi”. A 18. században élt francia szakácsművész, Jean Anthelme Brillat-Savarin a „konyha gyémántjának”, míg Gioachino Rossini, az ínyenc olasz zeneszerző a szarvasgombát a „gombák Mozartjának” nevezte. Olyan, mintha „illatot ennénk, de az illat, amit a nyelvünkkel érzékelünk mégsem ugyanaz, mint amit előtte a gombán éreztünk”.
Magyarországi kultúrája A szarvasgombák Magyarországon is igen elterjedtek, leggyakoribb gazdasági jelentőséggel is bíró szarvasgomba a nyári szarvasgomba (Tuber aestivum), sőt egyedül hazánkban található meg az egyetlen édes ízű szarvasgomba, a homoki szarvasgomba (Mattirolomyces terfezioides, korábban: Terfezia terfezioides) .
A csak a Kárpát-medencében előforduló édeskés homoki szarvasgomba, bár újabban szintén a csészegombák rendjéhez tartozik,Mattirolomyces terfezioides ma még nem tartozik a legrangosabb szarvasgomba nemzetségek sorába, azonban az Alföld akácosaiban jól terem, és mert ez az egyetlen édes ízű szarvasgomba, ezért versenytársa sincs a piacon. A szarvasgombák gyűjtésének és fogyasztásának évszázadokra visszanyúló tradíciói vannak. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején virágzott a szarvasgomba-kereskedelem és gasztronómiai kultúra, régiesebb nevén a „trifla” élvezete. Ferenc József osztrák császár és magyar király kedvenc levese a szarvasgombás csicsókaleves volt, Mária Terézia királynő konyhája fűszerként csirkeételekhez használta.
A magyar mikológia egyik jelentős alakja, Hollós László gombakutató már az 1911-ben megjelent Magyarország föld alatti gombái, szarvasgombaféléi: Fungi Hypogaei Hungariae című könyvében a hazai termesztés beindítását szorgalmazta. Sajnálatos módon munkássága és a komoly hazai szarvasgombász hagyományok is a feledés homályába merültek a két világháború között és az azt követő időszakban.
Újabban azonban Magyarországon is elkezdődött az extenzív termelési technológiával támogatott mesterségesen termesztett szarvasgomba ültetvények létrehozása. A tölgy-makkot szarvasgomba spórákat tartalmazó oldattal kezelik, majd az így kikelt facsemetéket kiültetik a gondosan kiválasztott talajviszonyok közé. A szarvasgomba kultúra terjedése és a gomba aranyhoz mérhető ára és értéke miatt az etikátlan és szakszerűtlen, kapával történő túlgombászás miatt, néhány erdőnkben kritikussá vált a helyzet, országos szinten azonban nincsenek veszélyben a hazai szarvasgomba termőfoltok. 2014-ben volt olyan hevesi ültetvény, ahol egy hektáron 200 kilogrammnyi gomba nőtt. A legnagyobb termés csaknem 1,4 kilogrammos volt.
Etimológia A szarvasgomba sokféle gomba gyűjtőneve, a mai magyar elnevezés a latin Fungus cervinus illetve a német Hirschtrüffel név tükörfordítása nyomán keletkezett.
Egyes magyar vidékeken szarvasgombának hívják a Clavicipitaceae család fajait is, mert termőtestük szarvasagancs szerűen elágazó. Vannak elméletek arra is, hogy ezzel az állatnévvel azért nevezték el ezt a gombafajtát, mert az erdőben élő szarvasok, őzek finom szaglásukkal megérzik a föld alatt rejtőző gomba illatát, és azt kiássák onnan.
Története
A sumerek Mezopotámiában már felhasználták az ételeikhez. Az ókori tudósok, filozófusok sokat vitáztak a szarvasgomba természetéről, alakjáról, mibenlétéről. Theophrasztosz görög filozófus, a „botanika atyja” szerint a szarvasgomba az őszi esők és villámlások együtthatására jön létre. Az ókori Római Birodalomba Föníciából kellett szállítani az édes ízű Terfezia nemzetségbe tartozó sivatagi szarvasgombát, ahol a lucullusi lakomákon a legkülönlegesebb csemegének és afrodiziákumnak számított a föníciai fehér, édes szarvasgomba. De került a rómaiak konyhájára Afrika északi részéről is sivatagi szarvasgomba. Az észak-afrikai pusztai szarvasgombák elsősorban lágyszárú növényekkel állnak mikorrhiza-kapcsolatban.
Marcus Apicius Gavius a római mesterszakács De re coquinaria című szakácskönyvében így írt a szarvasgomba tartósításáról: „Tégy egy edénybe váltakozva egy réteg szarvasgombát, melyben a víz nem tett kárt, és egy réteg száraz fűrészport. Gipszeld le, s tedd hűvös helyre”.
Az első magyar említése 1395-ból maradt ránk, az úgynevezett Besztercei szójegyzékben „Thuber taplow” formában, hibásan taplóként említi. 1547-ben Franciaországban II. Henrik és Medici Katalin házassága révén a francia királyi udvarba érkező olasz szakácsok népszerűsítették a szarvasgombával készített ételeket. Ebből a korból magyar nyelvű írásos forrás a szarvasgombáról, a trencséni bíró 1588-as rendeletében található, amikor is elrendelte a legjobb szarvasgomba-termőhelyek őrzését.[
Nicolas Francois Doyen – míg mások szerint a strasbourgi kormányzó főszakácsa, Jean Pierre Clause készítette az 1760-as években a francia konyha egyik leghíresebb, Perigord szarvasgombával tűzdelt, világhírű ételkölteményét ( pâté de foie gras de Strasbourg aux truffes du Périgord), azaz a hízott libamájból készült pástétomot strasbourgi módra. Julien Offray de La Mettrie francia orvos és filozófus halálát 1751-ben a szarvasgomba-pástétom mértéktelen fogyasztása okozta.
Az 1760-as években Mátyus István Küküllő és Marosszék főorvosa a Diaetetica, az az, a' jó egészség' meg tartásának modját fundamentomoson elö-ado könyv című művében részletesen ismertette a gombák gyűjtését és fogyasztását, és egyéb hatását is „a Spiritusokat éleszteni és a Venust segíteni mondatik”. A nyári szarvasgombáról azt írta, hogy a Csiki- és a Gyergyói-havasokban a szarvasok ’kivakarásai’ és a disznók ’feltúrásai’ helyén keresik a szepességi pásztorok és favágók. Mezítláb, bottal a kezükben csoszogva járnak, így a csupasz talpukkal megérzik a mohás talajban a szarvasgombát, amelyet aztán botjukkal kikaparnak.
jobbra|bélyegkép|260px|Joseph Talonnak a francia szarvasgomba-termesztés úttörőjének szobra a franciaországi Saint-Saturnin-lès-Apt nevű városkában
Az Osztrák–Magyar Monarchia idején fellendült a triflakereskedelem, a bécsi piacra tonnaszám szállították a magyar erdőkben gyűjtött szarvasgombát. 1874-ben Esterházy István gróf uradalmában 20 mázsa nyári Gímgombát szedtek. A szarvasgomba termesztésének kultúrája természetutánzó módszerrel a 19. század elején kezdődött el Franciaországban, amely egy véletlenen múlt, amikor 1810-ben Croagnesben Joseph Talon és testvére tölgyfákat ültetett makklegelőként a disznóinak és szarvasgombás élőhelyen „helyre vetett” tölgy makkot és meglepetésére hat év elteltével a tölgyfa ültetvényén szarvasgombát talált. Ettől kezdődően a franciák a lombos fák gyökeréhez kapcsolt szarvasgomba mesterséges termesztésében úttörőkké váltak, amihez aztán az igazi lökést az adta, hogy 1863-ban elkezdődött a filoxéra járvány és Dél-Franciaországban a szőlőültetvények elpusztultak.
jobbra|bélyegkép|260px|Dr. Hollós László 1904-ben akadémiai székfoglalóját a hazai szarvasgombáról tartotta
1999-ben került elő az Isztriai-félszigeten, Buje település közelében, a valaha talált legnagyobb szarvasgomba (Tuber Magnatum Pico), amely 1,31 kilogramm volt. A gombából 100 fős vacsorát rendezett a szerencsés szarvasgomba gyűjtő.
Különféle információk a szarvasgomba szerepéről a történelemben jobbra|bélyegkép|Remete Szent Antal a szarvasgombászok védőszentje bottal és sertéssel ábrázolva
A szarvasgomba-termesztők és a háziállatok védőszentje Remete Szent Antal. A szentet legtöbbször bottal és sertésekkel ábrázolják, melyek alkalmas eszközei a szarvasgombászásnak. Amikor a szent huszonöt éves korában aszkétaéletbe kezdett a sivatagban, minden bizonnyal megkóstolta a szarvasgomba sivatagi változatát a terféziát is. A líbiai sivatagban egy sziklasírban húzta meg magát, majd később egy omladozó kastély romjai között. Egy barátja hordta neki a nélkülözhetetlen szűkös eledelt.