I. Chilperich (539 – 584. szeptember 27.) frank király Neustriában 561-től haláláig.
I. Chlothar fiaként született. Édesapja halála után (561) ajándékok által a legbátrabb frankokat megnyerte a maga pártájának s ezután Párisba ment, ahol elfoglalta a trónt; de később féltestvérei: Charibert, Guntram és Sigebert kényszerítették, hogy ossza meg velük a birodalmat; Chilperich Armorikát és a száli tartományt kapta Soissons főhellyel, de ravasz, vállalkozó fejedelem lévén hamarosan gyámolatlan testvéreinek országaiban is magához ragadta a hatalmat.
581-ben, illetve 583-ban két hercegséget alapított Akvitániában, hogy gátat vessen a baszkok betöréseinek. A hercegségek élére hűbéreseit nevezte ki: az egyikbe Toulouse központtal Bladastest (Bladast néven is említik), a másikba Akvitániai Desideriust, és nagy sereggel a baszkok ellen küldte őket. A hercegek csúfos vereséget szenvedtek, miként 587-ben is, amikor – valószínűleg Toulouse-tól nyugatra – megpróbálták feltartóztatni a baszk ellencsapást (amit a frank történetírók fosztogató hadjáratként írnak le). Desideriusról tudjuk, hogy ebben az évben halt meg – lehet, hogy a harcokban.
Első felesége, Galswintha Athanagild nyugati gót király leánya volt. Ő azonban hamarosan háttérbe szorult Fredegunde, Chilperich kedvese előtt, és a király 567-ben meg is gyilkoltatta. Ezért Galswintha nővére, Brunhilda, Siegbert ausztráziai király felesége háborúra ingerelte férjét Chilperich ellen.Révai nagy lexikona, IV. kötet (Brutus–Csát), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1912, 449. oldal Tovább bonyolította dolgot, hogy Chilperich visszakövetelte magának Bordeauxt, Limogest és Cahorst, azt a három várost, amelyet jegyajándékul adott GalswinthánakTolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), , 106. oldal – Brunhilda ellenben elérte, hogy Cahors az övé legyen , mint a meggyilkolt nővére örököséé. Ez a kérdés még elkeseredettebbé tette harcát fivérével. Chilperich hatalma, sőt élete is már veszedelemben forgott. Chilperich meggyilkoltatta Fredegunde férjét, Sigebertet, őt viszont 584-ben Chelles táján (Párizs közelében) egy vadászaton gyilkolták meg.Dr. Márki Sándor: A középkor története (Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest; reprint kiadás: Laude Kiadó, , 56. oldal) műve szerint saját felesége, Fredegunda gyilkoltatta meg, mert Chilperich rájött, hogy felesége udvarmesterét, Landrichot szereti. Ezt erősíti meg a Tolnai Világtörténelme, Középkor I., 106. oldala is. Tours-i Gergely így ír erről.
VI. könyv. 46. "Chilperich, ez a mi időnkben élő Nero meg Heródes Calensis (Calais) helységébe ment, amely Paris városától mintegy 100 stádiumnyiraA stadium római hosszmérték: 190 m. van, és ott vadászgatott. Egy napon pedig, midőn a vadászatból visszatérvén – már erősen sötétedett – a lóról levették, s kezét a lovászlegény vállára tette, odajött valaki s tőrével hónaljába döfött, majd a szúrást megismételve a hasát döfte át. Mind szájából, mind hasának sebéből bőven omló vérrel együtt gonosz lelkét is kiadta."
A kicsapongó életű király az egyház ellensége volt:
Egyéb
"Ímhol, szegényen maradt kincstárunk, íme gazdagságunk az egyházakhoz ment át, teljességgel nem mások, de csak a püspökök uralkodnak." – panaszkodott a király.Varga Domokos – Vekerdi László: Európa születése (Képes történelem sorozat), Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1980, , 35. oldal Chilperich gyakran szét is tépte főrangú, gazdag alattvalóinak a végrendeletét, ha az egyházat tették örökösükké. A király a gondosan vezetett adókönyveire különösen vigyázott. Uralkodása alatt történt, hogy súlyos adók miatt felkelt Lemovice – Limoges – népe, s meg akarta ölni Marcust, a király római adóbehajtóját. A város püspökének sikerült Marcust megmentenie, de az összesereglett sokaság megkaparintotta és elégette az adókönyveket. "Emiatt a király nagyon megharagudott, kiküldte személyes megbízottait, hatalmas büntetésekkel sújtotta, büntetésekkel rémítette a népet, sőt egyeseket még ki is végeztetett. Azt is beszélik, hogy az apátokat és presbitereket karókhoz kötözték, és mindenféle kínzóeszközzel gyötörték, mert a királyi kiküldöttek azzal vádolták meg őket, hogy a felkelés alkalmával segédkeztek a népnek az adókönyvek elégetésében. Ezután pedig még súlyosabb adókat róttak ki."
Tetteiért Tours-i Szent Gergely Heródesnek, meg Neronak nevezi művében. Korához mérten meglehetős műveltséggel bírt, írni-olvasni megtanult,Európa születése, 35–36. oldal két kötetnyi verset, szent himnuszokat, imádságokat költött.
Jegyzetek
Lásd még Frank királyok listája A Meroving-házi királyok családfája
Kategória:Frank királyok Kategória:Meggyilkolt uralkodók Kategória:539-ben született személyek Kategória:584-ben elhunyt személyek