A Teáskönyv (hagyományos kínai: 茶經; egyszerűsített kínai: 茶经; pinyin: Chá jīng; magyar népszerű: Csa csing) szerzője a „teázás isteneként” tisztelt (733–804). A mű a Tang-dinasztia idején, 760 és 780 között íródott, mint a világ első, és máig a legértékesebb átfogó alkotása a teázásnak és teához kapcsolódó szokásoknak.

Szerkezete, terjedelme a valamivel több, mint hétezer írásjegyből álló művét három kötetre ( 卷) osztotta, amely további tíz fejezetet ( 章) tartalmaz. A kötetként fordított t nem a mi felfogásunk szerinti kötetként kell értelmezni. A 8. században a könyvek, írásbeli alkotások legfőbb hordozója a papír és a selyem vagy vászon volt, amelyet ekkor még nem lapokból álló könyvformában terjesztettek, hanem tekercsbe feltekerve került az olvasókhoz. A eredeti jelentése tekercs. esetében ez úgy értelmezhetjük, hogy művét három tekercs terjedelemben készítette el, amelyek közül az első tekercs tartalmazta az első 1-3. fejezetet, a második a 4. fejezetet, a harmadik pedig az 5-10 fejezetet.

Tartalma Első fejezet: „Eredete” ( 一之源) A szerző a tea eredetéről, kínai előzményeiről, a vadon termő teanövényekről és lelőhelyeikről értekezik.

Második fejezetet: „Kellékei” ( 二之具) A szerző ezt a fejezetet a tea szüreteléséhez és a feldolgozásához szükséges eszközök leírásának szenteli, ügyelve arra, hogy minden esetben kitérjen arra, mely anyagok felhasználása javallott, illetve kerülendő. Leírásai alapján akár el is lehetett készíteni a szükséges eszközöket.

Harmadik fejezet: „Feldolgozása” ( 三之造) A szerző a tea feldolgozását tárgyalja, a szürettől egészen a tárolásig, amely műveletsorozatot hét fázisra különíti el.

Negyedik fejezet: „Eszközök” ( 四之器) A mű legterjedelmesebb fejezete, hiszen a teljes második tekercs terjedelmét elfoglalja, a teafőzés majd harminc kellékét taglalja a szerző, minden egyes tárgynak pontos leírását adva az üsttől egészen a gyűjtődobozig, melybe a teázás valamennyi kelléke tárolható.

Ötödik fejezet: „Elkészítése” ( 五之煮) A szerző itt a teafőzés metódusát fejtegeti, amely egyben a mű irodalmilag legértékesebb része. Hosszú-hosszú évszázadokon át a Teáskönyv leggyakrabban idézett részletei is ebből a fejezetből kerültek ki. A fejezet különösen értékes szakasza az, amely a teafőzéshez legalkalmasabb víz kiválasztását taglalja. Ez oly inspirálóan hatott a későbbi korok teaszerelmeseire, hogy t idézve, rá hivatkozva külön hosszabb-rövidebb műveket szenteltek e témának.

Hatodik fejezet: „Fogyasztása” ( 六之飲) Ez a fejezetet a szerző a teafogyasztásának szenteli, megemlékezve az addig leghíresebb teamesterekről, de szabályszerűen meghatározza a teáscsészék számát és elhelyezését is, ha különböző számú vendégek körében történne a teázás.

Hetedik fejezet: „Történetei” ( 七之事) Ebben a fejezetben aprólékos, türelmes filológiai munkával azon történeteket, verseket válogatta össze, melyek koráig születtek a teázás témakörében. Egy-egy mű részletében épp csak említik a teát, míg másokban valóban központi helyet foglal el a tea, a teázás. E fejezet érdemeként meg kell említeni, hogy számos mű egykori létezéséről csak az alapján van tudomásunk, hogy egy-egy történet erejéig utalást tesz rá, illetve merít belőle.

Nyolcadik fejezet: „Származása” ( 八之出) Ez a fejezet annak ellenére, hogy a nagy közönség számára a legérdektelenebb, szintén hasznos forrása a kínai teatermesztés Tang-kori epizódjának tudományos rekonstrukciójához. Az egykori teatermő vidékek lokalizálását tartalmazza.

Kilencedik fejezet: „Általánosságok” ( 九之略) Ebben a fejezetben röviden néhány jó tanáccsal szolgál egészen a szüreteléstől a teafogyasztásáig, hogy mikre érdemes odafigyelni és megszívlelni, annak, aki a tea élvezetének hibátlanul akar hódolni.

Tizedik fejezet: „A mű elhelyezése” ( 十之圖) Az utolsó fejezetben a tekercsekre kalligrafálva felírt művének pontos elhelyezéséről ad tanácsot.

Jelentősége Noha mára a által leírtak egy része aktualitását vesztette, kultúrtörténeti jelentősége mindenképpen számottevő. A Cha jing jelentőségét ékesen bizonyítja, hogy a t követő ezer esztendő alatt mintegy fél tucat mű született a Cha jing kiegészítéseként, folytatásaként, de a tengernyi teázással foglalkozó szakirodalom között szinte alig találni olyat, amely ne hivatkozna re, vagy ne idézné őt.

Magyarul Lu Jü: Teáskönyv – A teázás szent könyve a nyolcadik századi Kínából. Fordította és a záró tanulmányt írta: Nyiredy Barbara és Tokaji Zsolt. A verseket fordította, a jegyzeteket írta és a mutatót készítette: Tokaji Zsolt. Terebess Kiadó, Budapest, 2005. Teáskönyv. Szemelvények a kínai teakultúra klasszikus forrásaiból; ford. Nyiredy Barbara, Pozovecz Vivien, Tokaji Zsolt, vál., szerk., jegyz., tan. Tokaji Zsolt; Fapadoskonyv.hu, Bp., 2010 (Kelet klasszikusai)

Források The Classic of Tea Lu, Yu; Intro & Translation By Francis Ross Carpenter, Illustrated by Hitz, Demi;Boston, MA: Little, Brown & Co. 1974 The Classic of Tea: Origins & Rituals Lu, Yu; Yu, Lu; Carpenter, Francis Ross; New York, U.S.A.: Ecco Press. 1995 reprint of 1974 edition. This is a complete translation. Lu Yu: Il Canone del tè. Ceresa, Marco (tr.). Milano, Leonardo 1990.

Kapcsolódó szócikkek Tea (növényfaj) Tea (ital)

Külső hivatkozások

Lu Yu műve magyar fordításban

Kategória:Kínai szövegek Kategória:Tea