Jamatai koku (邪馬台国) vagy Jamaicsi koku (邪馬壹國) (i. sz 1. század – 3. század) a sino-japán elnevezése a késő Jajoi kori királyságnak (i. e. 300 – i. sz. 300) az ősi Va-n belül. Első említése a Három királyság történetében található, amely Jamatai guo-t (邪馬臺國) vagy Jemaji guo-t (邪馬壹國) Himiko sámán-királynő birodalmaként írja le.
Pontos helye és a későbbi hatalmi központtal, a Jamato-udvarral (大和) való viszonya történészek, nyelvészek és régészek által a mai napig erősen vitatott.
Földrajzi helye
Jamataikoku elhelyezése a japán történelem egyik legproblematikusabb feladata. Történészek több évtizede vitatják a „Jamatai problémát" és számos lehetséges helypontot véltek felfedezni, köztük pár igen furcsát, mint például Okinavát. A két legelfogadottabb és egyben legvalószínűbb hely Jamatai számára Észak-Kjúsú vagy az ősi Jamató tartomány Kanszai régióban, Közép-Honsúban. Imamura ezt írja a vitáról: A kérdés, hogy Jamatai királyság Észak-Kjúsúban vagy Közép-Kanszaiban van-e, a Japán őstörténettel kapcsolatos legnagyobb vitát indította el. Ez a vita a azon beszámolójából ered, amely a Koreából Jamataiba vezető útvonalat írja le. Az Észak-Kjúsú teória a távolság leírását, míg a Közép-Kanszai teória az irányát vonja kétségbe. Ez a vita már 200 éve folyik, nem csak hivatásos történészeket, régészeket, etnológusokat, de rengeteg laikust is bevonzott, könyvek és tanulmányok ezrei jelentek meg a témával kapcsolatban.Imamura, 1996. 188
Az ősi Jamataikoku helyszíne és a későbbi Kofun-kori Jamato állammal való kapcsolata még mindig vitás. 1989-ben régészek egy hatalmas jajoi-kori épületegyüttest találtak a Josinogari lelőhelyen Saga prefektúrában, amit Jamatai egyik lehetséges helyszínének tartottak. Míg pár tudós, legfőképp a Szeidzso egyetem történésze, Josida Takehiko a Kjúsú teória bizonyítékaként tekint rá, sokan mások a Kinki teóriát támogatják a Josinogari agyagedények és a kofun (japán halomsír) korai fejlettsége miatt.
Egy cölöpház felfedezése tudósokat arra engedi következtetni, hogy Jamataikoku az egykori Makimuku közelében volt található, a narai Szakuraiban.http://www.japantimes.co.jp/news/2009/11/12/national/dig-in-nara-not-kyushu-yields-palatial-ruins-possibly-of-himiko/#.WRHJ3tWUfIU Ezt támasztja alá az a tanulmány is, miszerint a szakurai Hasihaka kofun Himiko sírja. Mivel a császári családot Himikótól származtatják, a további ásatásokra a környéken nem adnak engedélyt.http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/asia/japan/5419986/Tomb-of-legendary-Japanese-Queen-Himiko-found.html (2009)
Történelmi szövegekben
Kínai szövegekben bélyegkép|A szövege (kb. 297)
A legrégebbi feljegyzések Jamatairól a kínai Huszonnégy történeti műben szerepelnek, a Kései Han dinasztia történetében, a Vej-dinasztia történetében és a Szuj-dinasztia történetében találhatók.
A Három királyság történetén belül a Vej-dinasztia történetében ('') Jamatai () neve először Jamaicsiként ( 邪馬壹) írva jelenik meg. A kommentárírók többsége a Jamatai ( 邪馬台) átírást fogadja el és a Jamaicsi szó ji „egy" 壹 (az 一 egy hamisítást nehezítő variánsa) írásjegyének használatát a tai 臺 „emelvény" írásjegy másolási hibájának, esetleg névtabu miatti cseréjének tekinti. Va leírása a Japán szigetvilágot beutazó kínai küldöttek 3. századi részletes jelentésein alapszik.
„Miután 20 napot utazik vízen dél felé, az ember megérkezik Toma országába, ahol a hivatalnokot miminek, a hadnagyát miminarinak nevezik. Itt nagyjából 50 000 háztartás van. Aztán dél felé továbbhaladva megérkezik Jamataiba, ahol a királynő udvara található. [Ez az út] 10 nap vízen és egy hónap szárazföldön. A tisztségviselők között vannak az ikimák, az őket rangban követő mimasók, aztán a mimagusik, végül a nakatók. Több mint 75 000 háztartás lehet."115, tr. Cunoda 1951:9
A azt is jegyzi, hogy Himiko királynő 238-ban ajándékot küldött a udvar császárának (Cao Rei), aki azt szívélyesen viszonozta.
„Ezennel megszólítlak téged Himiko, Va királynője, kit mostantól ünnepélyesen Wei barátjának tekintek... [Követeid] hódolati adóval érkeztek udvaromba. Lajstromba vettünk négy férfi és hat női rabszolgát, mellé két díszes szövetet, mindkettő hat láb hosszúságú. Te a messzi távolban lakozol, túl a tengeren, mégis elküldted követeid, ajándékokkal megrakodva. Ez bizony hűséged es gyermeki tiszteleted jele, mit igen nagyra becsülök. Ennélfogva én most téged a jó viszonyt ápoló Va ország királynőjévé teszlek...Totman, 2006. 81
Az 5. századi Kései Han dinasztia történetében az áll, hogy Va királyai Jamatai ( 邪馬台國) országában éltek.„A va-k hegységekben gazdag szigeteken élnek délkeletre Hantól [Korea] az óceán közepén, több száz fejedelemséget alkotva. Amióta megdöntötte t [Észak-Korea] (i. e. 140-87), közel harminc fejedelemség vette fel a kapcsolatot Han dinasztia udvarával követek vagy írnokok segítségével. Minden fejedelemségnek királya van, kiknek címe öröklődő. A Nagy Va uralkodója Jamataiban él."tr. Cunoda 1951:1
A 7. századi Szuj-dinasztia története jegyzi a központ átnevezését Jamadairól ( 邪摩堆) to Jamatora ( 大和).Va a nagy óceán közepén van délkeletre Pekcsétől és Szillától, háromezer li-re vizen és szárazföldön. Az emberek hegyvidékes szigeten élnek … A központ Jamato, amit a történelemben Jamadajként jegyeztek. A régi feljegyzések szerint összesen 12 ezer li távolságra van körzet és körzet határától, délre megyétől, közel.81. tr. Cunoda 1951:28
Japán szövegekben
Az első japán könyveket Manjógana módszerrel írták, vagyis a kínai írásjegyeket használtak japán nyelv moráinak leírására. Például a ka szótag jelölésére a (加 „összead"), írásjegyet használták, amit a japánban ka-nak ejtettek. Ezen bonyolult rendszer rendhagyó kivételei miatt végül a japán írnokok fonetikailag szabályos szótagábécét hoztak létre. Sok esetben az új kanák a kínai írásjegyek leegyszerűsített változatai lettek. Például a ka-t か-nak írják hiraganával ésカ-nak in katakanával, melyből mindkettő a manjógana 加 írásjegyből származik.
A 712-es keletkezésű Kodzsiki (古事記 „Régi idők feljegyzései") a máig fennmaradt legrégebbi japán krónika. A nyolc sziget születését leíró részben a Jamato fonetikus átírása megegyezik a sztenderd mandarin (夜麻登) írásával. A Kodzsikiben szerepel a sintó teremtéstörténetet, miszerint Izanagi isten és Izanami istennő nemzette a japán Ójasimát (大八州 „Nyolc Nagy Sziget Hona"), legutolsóként Jamato-t. Aztán született Sado-NoSima (Kis Kikötő Sziget), utána született Opo-Yamato-Toyo-AkiTu-Sima (Bőséges Aratású Nagy Jamato Sziget), amelynek másik neve Ama-Tu-Mi-Sora-Toyo-Aki-Tu-Ne-Wake (Mennyei Fenséges Égi Bőséges Aratású Föld Ifjú). Mivel ez a nyolc sziget először született, [együtt] a Nyolc Nagy Sziget Honának hívják őket.Kazár, 1982. 53
Chamberlain megállapítja, hogy a „Szitakötő-Sziget" a legendás Dzsinmu császárhoz köthető, akinek tiszteletbeli nevében szerepel a Jamato: „Kamujamato Ivarebiko".
A 720-as Nihonsoki (日本書紀 „Japán krónika") szintén Jemateng (耶麻騰) kínai írásjegyekkel írja le Jamato-t. A Nyolc Nagy Sziget mondájának ezen változatában Jamato nyolcadik helyett a másodikként születik meg.
Aston fordításában a „Sziget Gazdag Aratása (vagy az Ősze)" szó szerinti jelentéséről tesz megjegyzést. (pl „Bőséges Termés szigete" vagy „A Termékeny Ősz Szigete").
A körülbelül 600-759 között keletkezett Manjósúban (万葉集 „Tízezer Levél Gyűjteménye") Jamato-t a jama 山 „hegy" és a to 跡 „lábnyom; nyomvonal, nyom" jelekkel írja át.
A kommentátor írók a 山跡乃國 kifejezést Jamato no kuni 大和の国 „Jamato országa"-ként magyarázzák a glosszákban. A 山跡 japán olvasata szanszeki a kínai eredetű onjomival (a kínai alapján) vagy jama-ato a japán eredetű kunjomi olvasattal.
Történelmi olvasatok A modern japán a Jamato (大和) szó az ójapán Yamatö vagy másképp Yamato2-ból származik, amit Jamataijal hoznak összefüggésbe. Ezek a diakritikus jelek, a tréma és az index két hangzótípust különböztetnek meg a Nara-kori (710-794) ójapánban használt nyolc magánhangzó között (a, i, ï, u, e, ë, o, és ö), ami a modern japánban öt hangba olvadt össze. (a, i, u, e, éso).
A Kofun-korban (250-538) amikor kandzsikat kezdtek használni Japánban, Jamatö-t a 倭 Va „Japán" atedzsijével írták. Az Aszuka-korban (538-710) amikor a japán helységneveket két írásjegyes szó összetételekké egységesítették, a Jamato írásjegyeit a következőre változtatták: 大倭 a 大, a „nagy, terjedelmes" jelentésű előtagot kapta. A kb. 757-es írásjegycserét követően a 和 írásjegyet használták a 倭 helyett: 大和 „nagy harmónia" a klasszikus kínai nyelvből vett kifejezés 大和 alapján .
A korai japán szövegek három átírást használnak a Jamato-ra: 夜麻登 (a Kodzsikiben), 耶麻騰 (a Nihonsokiban), és 山跡 (a Manjósúban). A Kodzsiki és a Nihonsoki a sino-japán onjomi olvasatát alkalmazza a ja 夜 „éjszaka" vagy ja vagy dzsa 耶 (mondatvégi kérdő partikula a kínaiban), ma or ba 麻 „kender", és tó vagy to 登 „emelkedik; felmászik" vagy tó 騰 „repül; vágtat". Ezzel ellentétben a Manjósú a japán kunjomi olvasatát használja a jama 山 „hegy" és a to < tö vagy ato 跡 „nyom; nyomvonal".
A feljebb említett kínai históriák három átírást használnak Jamataira: 邪馬臺 (ben), 邪馬台 (ban), és 邪摩堆 ()ben. Az első szótagot következetesen a 邪 „helynév", amit a 耶 írásjegy „mondatvégi kérdő partikula" kölcsönzött írásjegyeként használtak és a 邪 „gonosz; romlott" írásjegyével írták. A másodikat 馬 „ló" vagy 摩 „dörzsölés, súrlódás" írásjegyével. A Jamatai harmadik szótagját tajnak 臺 vagy 台 „emelvény" (Tajvan: 臺灣) vagy nak 堆 "halom, rakás" írják. A ben használt Jamaicsi és a ban használt Jamadai vagy Jamatai átírási különbségeit tekintve Hong Furuta Takehikora hivatkozvaHong, 1994. 248-249 a Jamaicsit tartja helyesnek. , a kb. 297-ben elkészült írója a közelmúlt történéseiről saját megfigyelései alapján írt; a 432 környékén írt ban, a korábbi eseményeikről írt írásos források alapján. Hong szerint a az icsit 壹 nyolcvanhatszor, míg a dait 臺 ötvenhatszor használja anélkül, hogy összekeverné a kettőt.
A dinasztia idejében a a legszentebb szavak egyike volt, ami egy vallási-politikai szentélyre vagy a császár palotájára utalt. A ja 邪 és a ma 馬 írásjegy jelentése „csúnya" illetve „ló", a kínaiak barbárok iránt érzett megvetését mutatva, így elég valószerűtlen hogy a szent szót használta volna ezután a két írásjegy után. Az is hihetetlen, hogy egy másoló összetévesztette volna a két írásjegyet, mivel a régi alakjuk egyáltalán nem olyan hasonló, mint a mai nyomtatott változatok. Jamadai Fan Yeh alkotása. Emellett Furutát idézi, hogy a , , és a történetei legalább 10 különböző kínai írásjegyet használ, hogy leírja a japán to-t, de a taj nincs közöttük.
A kínai történelmi fonológiában a mai kínai kiejtések meglehetősen eltérnek az eredeti 3-7. századi átiratoktól az archaikus vagyis preklasszikus és az ókínai vagy közép-kínai nyelvben. Az alábbi táblázat a mai kiejtéseket és a korai közép-kínai (Edwin G. Pulleybank 1991), az archaikus kínai (Bernhard Karlgren 1957) és a közép-kínai (William H. Baxter 1992) kiejtések rekonstrukcióit hasonlítja össze. Karlgrennél az „archaikus" kínai megegyezik a „közép"-kínaival, és a „yod" szájpadlás közelítőhangja (néhány böngésző nem tudja megjeleníteni) helyett az IPA j jele szerepel.
+Kínai kiejtés Írásjegyek Modern kínai Közép-kínai Kora közép-kínai „Archaikus" kínai 邪馬臺 yæmæXdoj jiamaɨ'dəj jama:t'ḁ̂i 邪馬台 yæmæXdoj jiamaɨ'dəj jama:t'ḁ̂i 邪摩堆 yæmatwoj jiamatwəj jamuâtuḁ̂i 大和 dajHhwaH dajʰɣwaʰ d'âiɣuâ
Roy Andrew Miller így írja le a beszédtani rést a közép kínai rekonstrukciók és az ójapán Yamatö között. A beszámolója a Vo emberekről főként egy királyságra összpontosul, amit Yeh-ma-t'ai-nak hív, közép-kínaiban i̯a-ma-t'ḁ̂i, ami a Jamatoval összefüggésbe hozható szó korai nyelvi formájának átirata kell hogy legyen. Ezen felismerés beszédtana további gondokat vet fel, amiket évtizedek tanulmányozás után még mindig nem tisztáztak. Az -ḁ̂i a közép-kínai alak végén valószínűleg Jamato végén lévő -ö egy korai alakjának átirata lehet, amit egyébként nem jegyeztek.Miller, 1967. 17-18