A fene valószínűleg a népi gyógyászatban kialakult, főnévi és melléknévi jelentésű, tisztázatlan értelmű szó.
Jelentése A Pallas nagy lexikona szerint jelentése vad, kegyetlen, gonosz, iszonyú, fertelmes, mint főnév különféle fekélyes, kiütéses sebekkel járó bőrbetegségek gyűjtőneve, amely „eszi, rágja a testet”. A lexikon feltételezi, hogy a szó valaha mitológiai jelentéssel is bírt. „Mint ilyen a betegségeket okozó, gonosz démonok sorába tartozhatott.” A szerint – amely a szót finnugor eredetűnek tartja – erre szólásokból, szitkokból lehet következtetni. („Egye meg a fene. Vigye el a fene.”) Utóbbi lexikon kiemeli, hogy a fene gyakran szerepelt a farkas jelzőjeként.
Fajtái A népnyelvben a fene az alábbi betegségeket jelölhette:
hidegfene (a csont megbetegedése) melegfene (végtagokon jelentkező bőrbetegség) rákfene (az arcon megjelenő bőrbetegség) farkasfene (herpesz) lépfene (sertésbetegség)
Egy – a által idézett – 1798-as feljegyzés szerint a fene „kemény dagadás, de fájdalma igen nagy”. A Pallas nagy lexikona ezen kívül holtfene, folyófene, fészkesfene, feketefene, fityfene, fittyögösfene, fütykösfene betegségeket említ.
Kapcsolódó szócikkek ketyegő fene lépfene radai rosseb
Források
Kategória:Néprajz Kategória:Magyar kifejezések