thumb|250px|A Cardo maximus és az Ovális fórum thumb|250px|Artemisz temploma
Dzseras, az ókori Gerasza városa a mai Jordánia területén helyezkedik el a fővárostól, Ammántól harmincöt kilométerre északi irányban, ötszáz méteres tengerszint feletti magasságban. A várost szemita népek alapították az i. e. 4. században egy olyan területen, amely már a neolitikum idején is lakott volt. Az itt átvezető karavánutaknak és a kereskedelemnek köszönhetően fontos központtá vált. Virágkorát a római uralom alatt élte, a Dekapolisz szövetségének egyik legfontosabb városa volt. Legnagyobb kiterjedését az i. sz. 3. században érte el, majd utána a kereskedelmi útvonalak áthelyeződése miatt folyamatosan hanyatlott. A 13. századra teljesen elnéptelenedett, és csak a 19. század folyamán indult újra fejlődésnek.
A több évszázados elhagyatottságnak köszönhetően a római és bizánci korból származó épületek kivételesen jó állapotban maradtak meg. Legfontosabb fennmaradt épületei Hadrianus diadalíve, Zeusz temploma, az északi színház, az ovális fórum, Artemisz temploma, az északi kapu, a cardo maximus, a déli kapu, a nümphaion és a déli színház. A 20. század második évtizedében elkezdődött a romváros tervszerű feltárása amely napjainkban is tart. Dzseras jelenleg kiemelt turisztikai látványosság, Jordánia második leglátogatottabb romvárosa Petra után. Dzserasban rendezik meg minden évben a folyamatosan egyre nagyobb nézőközönséget vonzó és egyre szélesebb körben ismert Dzseras Fesztivált.
Története thumb|250px|A Cardo Maximus egy 1906-ban készült felvételen thumb|250px|Zeusz temploma egy 1906-ban készült felvételen A mai Dzserast, az ókori Gerasza városát az i. e. 4 században alapították egy olyan területen, amely már az újkőkorban, majd később a bronzkorban is lakott volt. Az ásatások során az i. e. 2500 és az i. e. 700 közötti időszakból tártak fel leleteket. Később Nagy Sándor korában, i. e. 332-ben háborús veteránok telepedtek le a területen, amely földrajzi helyzetének köszönhetően és komoly stratégiai fontossága miatt a környék legnagyobb településévé vált. Az i. e. 2. században, a Szeleukidák korában IV. Antiokhosz úgy döntött, hogy egy tipikus görög metropolisszá fejleszti a várost. Ekkor a település, amelyet egy patak kétfelé osztott „Antiokhia el-Khriszoroasz” az „Arany-folyó melletti Antiokhia” néven vált ismertté. Geraszát i. e. 84-ben Alexandrosz Janneosz hódította meg.
A római Pompeius i. e. 63-ban korlátozottan visszaadta a város függetlenségét, amely a Dekapolisz (Tíz város) szövetség tagjaként virágkorát élte. Napjainkban is látható épületeinek nagy része ebből a korból származik, templomok, színházak épültek és létrejött a híres ovális tér, amely a kutatók szerint a város fóruma lehetett. Az építkezéseket a szíriai és a nabateus városokkal folytatott kereskedelem hasznából finanszírozták. A várost a történetíró Iosephus Flavius is megemlíti, leírása szerint az ókori Philadelphia (a mai Amman) városának kincseit Geraszában őrizték a Zeusz-templomban. Gerasza nabateus befolyás alatt állt i. sz. 106-ig, amikor Traianus császár Arabia provincia létrehozásával a Római Birodalomhoz csatolta a területet. Hadrianus császár i. sz. 130 körül meglátogatta a várost, és ez az esemény újabb monumentális épületek létrejöttét eredményezte. A város virágkora az i. sz. 3. századig tartott, amikor 217-ben Caracalla császár Palmürával együtt colonia rangra emelte. Lakosai magas életszínvonalon éltek és azonos jogokat élveztek mint a római polgárok.
Gerasza legnagyobb kiterjedése idején lakosainak száma húszezer körül lehetett, akik közül legtöbben görögül beszéltek, de hivatalos ügyeik intézésére a latin nyelvet használták. Gerasza hanyatlásának fő oka a kereskedelmi útvonalak áthelyeződése és a Római Birodalommal szembeszegülő Palmüra bukása volt. A 4. században politikai, gazdasági és vallási krízis gyorsította a hanyatlást. A problémák egy része megoldódott amikor Constantinus császár 324-ben a birodalom hivatalos vallásává nyilvánította a kereszténységet.
A Szeleukiában 359-ben tartott zsinaton Exersius, a 451-ben tartott Khalkédóni zsinaton Plancus püspök képviselte a várost. A bizánci uralom alatt az 5. és a 6. században számos római kori templomot lebontottak vagy átalakítottak, amelyek helyére keresztény templomokat emeltek. Az ásatások során eddig tizennégy bizánci korból származó templomot tártak fel, melyek közül a legszebbek Justinianus (527-565) korából származnak. Ezeket az épületeket márvánnyal és mozaikokkal díszítették. A iusztinianoszi pestisjárvány érintette a települést, melyről a közelében feltárt tömegsír tanúskodott. Később a perzsa Szászánidák (614-ben) majd az arabok (638-ban) foglalták el a várost. A harcok során Gerasza épületei súlyosan megrongálódtak, a pusztítást ezenkívül sorozatos földrengések is fokozták. Lakott területe az eredeti méretéhez képest a negyedére zsugorodott.
A római és bizánci korból származó romok közé kisméretű épületeket emeltek, köztük egy mecsetet is. A fórum nyugati oldalán az ásatások során a 8. századból származó, mozaikpadlókkal díszített épületmaradványokat tártak fel. A 12. században Türoszi Vilmos történetíró leírása szerint majdnem lakatlan volt leszámítva, hogy Damaszkusz kormányzója az Artemisz-templomot erőddé alakíttatta, hogy így védekezzen a keresztes lovagok támadása ellen, akik azonban II. Balduin jeruzsálemi király uralkodása alatt (1118-1131) meghódították a területet. Később Gerasza teljesen elnéptelenedett, és csak 1886-ban, az oszmán korban telepedtek le cserkeszek az elhagyott városba. A romváros régészeti feltárása 1925-ben kezdődött meg angol, amerikai, francia és olasz intézetek közreműködésével, és jelenleg is tart. Napjainkra Dzseras jelentős turisztikai célponttá vált, jelenleg Jordánia második leglátogatottabb romvárosa Petra után.
A város thumb|250px|A város alaprajza Gerasza 210 hektár területet foglalt el, 3,5 kilométer hosszú 2-3 méter széles 4-5 méter magas fal vette körül, amelyet százhúsz őrtoronnyal erősítettek meg. A városfal legnagyobb része elpusztult, különösen a keleti oldalon, ahol modern épületeket emeltek. 1923-ban a romváros területét állami tulajdonná nyilvánították, így sikerült megmenteni a nyugati részét, (a romterület felét) míg a keleti rész teljesen megsemmisült. Szerkezete a tipikus, jól szervezett római modellt követi, négy kapun keresztül lehetett megközelíteni. Ebből kettő monumentális kapu az északi és déli oldalon, a nyugati oldalra két kisebb, jelentéktelenebb kaput építettek. Geraszát egy patak két részre osztotta, keleti és nyugati részre, melyek közül a nyugati részt oszlopokkal szegélyezett utakkal számos kerületre tagoltak. A többi római városhoz hasonlóan az északi és déli kaput a főút, a körülbelül egy kilométer hosszú cardo maximus kötötte össze, amelyet nagyméretű kőlapokkal burkoltak. A cardót két decumanus keresztezte.
A főutat végig korinthoszi oszlopfőkkel díszített különböző méretű oszlopokból álló oszlopsor szegélyezi. Egyes helyeken azonban, például az ovális fórumon és a cardo északi részén ión oszlopfőket láthatunk. A cardo közelében helyezkednek el a fennmaradt legfontosabb épületek: Hadrianus diadalíve, a hippodrom, a déli kapu, Zeusz temploma, a déli színház, az ovális fórum, a cardo maximus, a déli tetrapülon, a katedrális, a nymphaneum, a propülaia, Artemisz temploma, az omajjád mecset, a nyugati fürdők, az északi színház, Ézsaiás püspök temploma, az északi tetrapülon, az északi kapu, Szent Theodor temploma, Szent Kozma és Damján temploma, Keresztelő Szent János temploma, Szent György temploma, Genesius püspök temploma, Szent Péter és Szent Pál temploma, az északi színház és Germanus sírja.
A jelentősebb fennmaradt épületek thumb|250px|Hadrianus diadalíve thumb|250px|A Hippodrom thumb|250px|A Déli kapu thumb|250px|Az Ovális fórum thumb|250px|Zeusz temploma
thumb|250px|A Déli színház thumb|250px|A Cardo Maximus és a Déli Tetrapülon thumb|250px|Az Északi tetrapülon thumb|250px|A Nymphaeum thumb|250px|Artemisz temploma thumb|250px|A Nyugati fürdők thumb|250px|A Szent Kozma és Damian temploma
thumb|250px|Az Északi színház thumb|250px|AZ Északi kapu
Hadrianus diadalíve A diadalív Hadrianus római császár látogatásának tiszteletére épült i. sz. 129-ben. Négyszáz méterre helyezkedik el a meglévő falaktól, túl a hippodrom területén. A diadalkaput eredetileg a város főbejáratának szánták, de az idáig vezető városfalak sosem készültek el. Az építmény háromíves, a középső ív magassága 13, szélessége 7, mélysége 6,5 méter. Színe okkersárga, mindkét oldalon kialakított négy félpillérének lábazatát finoman kidolgozott akantuszlevelek díszítik. A diadalív mindkét oldala egyforma, a déli oldalát restaurálták, az északi oldal a sorozatos földrengések miatt romos állapotban van. A diadalkapun fülkéket alakítottak ki, amelyekbe napjainkra elpusztult istenszobrokat helyeztek el. Északi, a város felé néző oldalán olvasható egy Hadrianus császárt dicsőítő felirat.
A hippodrom A hippodrom (kocsiversenypálya) Gerasza legnagyobb épülete volt. Az i. sz. 2. vagy 3. században épült szélessége 51, hosszúsága 241 méter, és 15 000 néző befogadására volt alkalmas. Az arénát boltívekre épült tizenöt széksor fogta körül. A széksorokat hat bejáraton keresztül lehetett megközelíteni, ezenkívül három másik bejárat egyenesen az arénába vezetett. A boltívek alatt raktárakat és boltokat alakítottak ki. A legújabb kutatások a terület déli részén néhány istálló maradványait tárták fel. Jelenleg romos állapotban van, de mérete alapján arra következtethetünk, hogy fontos szerepet játszott a város életében. A kocsiversenyeken kívül sportversenyeket és más szórakoztató látványosságokat is tartottak itt. Elképzelhető hogy később a területet egyfajta pihenőhelyként használták a karavánok. A hippodrom falai körül a római és bizánci időkben sírokat vájtak a sziklába.
A déli kapu A déli kapun léptek a városba a Philadelphiából (Ammán) érkező utazók. Egyike volt az i. sz. 1. században épült monumentális kapunak. Hadrianus diadalívéhez hasonlóan három boltíve van, az oldalain kialakított féloszlopok lábazatát ugyanolyan akantuszleveleket ábrázoló faragványokkal díszítették. A kaputól balra az út kövezetében még felismerhetők a kocsik által vágott barázdák. A Déli kapun keresztül jutottak be a város tulajdonképpeni területére, ahol a kultikus és reprezentációs épületek álltak. A kapu két oldalán eredetileg őrtornyok álltak, ezek azonban elpusztultak.
Az ovális fórum Az ovális fórum a város déli részén helyezkedik el egy természetes mélyedésben. A kutatások alapján valószínűsíthető, hogy a város legkorábbi épületeit ezen a helyen emelték. Eredetileg nem teljesen egyenes területre építették, így a tér egy részét homokkal töltötték fel. A kilencven méter hosszú nyolcvan méter széles teret mindkét oldalon ötvenhat ión stílusú oszloppal övezett széles járda fogja közre. Az i. sz. 1. században épült oszlopsort áthidaló gerendázat úgynevezett architráv köti össze. Az oszlopok között boltok működtek. A teret kőlapokkal burkolták, jellegzetessége, hogy az ellipszis forma hangsúlyosabbá tétele érdekében a külső köröket nagyobb méretű kőlapokkal borították. A tér közepét másfajta kőlapokkal fedték le, ebből arra következtethetünk, hogy a teret két részletben burkolták le. A tér közepén egy emlékmű állhatott, amelyet a 7. században kúttá alakítottak át. A kúthoz a vizet a város északi részén található ciszternából biztosították.