Pákolitz István (Paks, 1919. szeptember 18. – Pécs, 1996. május 14.) József Attila-díjas (1963) magyar író, költő, pedagógus.
Élete A Tolna vármegyei Pakson született Pákolitz György és Homoki Magdolna gyermekeként.
1937–1942 között a kalocsai tanítóképző diákja volt. 1950–1952 között szaktanító, 1952–1954 között pedig szaktanár képesítést szerzett. 1965–1967 között az ELTE BTK magyar szakán tanult.
1942–1945 között Maglódon, 1945–1954 között pedig Pakson tanított. 1944–45-ben Felső-Ausztriában hadifogoly volt. 1954–55-ben járási népművelési vezetőként dolgozott. 1955–1968 között a Baranya Megyei Tanács művészeti főelőadója, 1968–1980 között a Jelenkor szerkesztője, 1976-tól az Írószövetség dél-dunántúli csoportjának elnöke volt.
Költészete Verseit a harmóniára törekvő lírai realizmus jellemezte, majd az 1960-as évek világképváltozása megrendülést, elégikus rezignációt hozott. Igazi hangváltást Koronák című 1974-es kötete jelentett: kísérletezett a modernizált klasszicizmussal, a szabad verssel, a szatirikus megoldásokkal. Kiemelkedőek a gyerek- és ifjúkori élményvilágát feldolgozó versei. Diákkori emlékeit az 1980-as Bögrésdiákok című kisregényében írta meg. Gyermekeknek szóló kötetei is megjelentek.
Magánélete 1943-ban házasságot kötött Pipellán Gabriellával. Három gyermekük született: Gabriella (1944, Pécsi Gabriella néven néhány verseskötete jelent meg), István (1948) és Éva (1954).
Művei Három költő (versek, 1954) (Boda Istvánnal és Petrovácz Istvánnal) Évgyűrűk (vers, 1955) Szüret (versek, 1958) Altató (gyermekversek, 1961) Fény és árnyék (versek, 1962) Esti dal (versek, 1963) Messzenéző (versek, 1965) Igazságos Mátyás (elbeszélő költemények, 1966) Ami lehet (versek, 1969) Jel (válogatott versek, 1971) Zöldarany (versek, 1972) Pitypang (gyermekversek, 1972) Koronák (versek, 1974) Vargabetűk (versek, 1978) Kínálgató (gyermekversek, 1979) Bögrésdiákok (kisregények, 1980) Kikerics (versek, 1981) Bagolytrombita (gyermekversek, 1984) Tűzbenéző (versek, 1987) Mandulavirág (versek, hangjáték, 1989) Megváltatlan (versek, 1993) Pepitafüzetemből. Próza és vers; Pro Pannonia, Pécs, 1996 (Pannónia könyvek) Busófarsang; Alexandra, Pécs, 1997 Pákolitz István levelesládájából, 1947–1994; sajtó alá rend., jegyz., utószó Nagy Imre; Pro Pannonia, Pécs, 2007 (Pannónia könyvek) „Ha mondod még”. Pákolitz István válogatott versei és kisprózái; vál., szerk. Véryné Pákolitz Éva; Pákolitz István Városi Könyvtár, Paks, 2016 (Hiador könyvek)
Műfordítása Stuart Mária (drámafordítás, 1959)
Díjai József Attila-díj (1963) Szocialista Kultúráért (1972) A Munka Érdemrend arany fokozata (1979) Kiváló Dolgozó (1981) Janus Pannonius Művészeti Díj (1982) Pro urbe Pécs (1984) SZOT-díj (1984) Aranytoll (1988) Paks díszpolgára (1988) A Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje (1989) Martyn Ferenc-díj (1994) Pécs díszpolgára (1994) A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994)
Emlékezete Pécsett utca viseli nevét. A paksi városi könyvtár felvette a nevét.
Jegyzetek
Források Magyar és nemzetközi Ki kicsoda 1996, Biográf Kiadó, 1997 Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó kiadó, Budapest, 1999 108-109. o. További információk A magyar irodalom története Kortárs magyar írók
Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar költők Kategória:Magyar műfordítók Kategória:József Attila-díjasok Kategória:Paksiak Kategória:Pécsi írók, költők Kategória:Pécs díszpolgárai Kategória:1919-ben született személyek Kategória:1996-ban elhunyt személyek Kategória:Aranytoll díjasok Kategória:SZOT-díjasok Kategória:A Magyar Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettjei