kínai hadvezér a Hadakozó fejedelemségek idején, a (孫臏兵法) („A hadviselés szabályai”) című hadtudományos kézikönyv szerzője. Nem keverendő össze egyik ősével, az egy évszázaddal korábban élt val, akinek a neve alatt egy ugyanilyen címet viselő hadtudományos, stratégiával kapcsolatos művet tartanak számon.

Kora thumb|upright=1.4|right|A Hadakozó fejedelemségek i. e. 350 körül

a Hadakozó fejedelemségek középső korszakában élt, amikor a fejedelemségek politikai megmaradásukért vívtak fegyveres harcokat egymással. Az egymással rivalizáló fejedelemségek közül fejlődött a legdinamikusabban, ő vált a legerősebbé mindközül. Wei hegemóniája megkérdőjelezhetetlen volt a Közép-Kínában, olyan hatalommal, amelyre korábban nem volt példa. Miközben állandó fenyegette Han és államokat, több ízben csapást mért re, ra, re és más kisebb fejedelemségekre, hatalmas területeiket bekebelezve. trónjára i. e. 370-ben király léphetett, aki országa valamennyi szomszédja ellen háborút viselt, még több ellenséget szerezve magának. Szövetségre lépett azzal a Han és fejedelemséggel, akikkel korábban a államot alkották. tekintélye és hatalma ahhoz is elég volt, hogy ne csupán e két szövetségese tartsa fenn vele jó viszonyát, de a többiek is igyekeztek közeledni felé. i. e. 356-ban még egy liga is létrejött, amely célja egyértelműen a keleti fejedelemség megtörése volt. A ligát alkotó államok szomszédjainak azonban ez nem állt érdekében, hiszen attól tartottak, hogy a hajdani erős újjáéled, ezért minden eszközzel azon voltak, hogy a ligában szövetkezett államokat szétszakítsák egymástól. Végül a ligán belüli ellentétek és a külső nyomás hatására megroppanni látszott presztízse, csupán Han maradt hozzá továbbra is hűséges. Ebben az időszakban már csupán két fejedelemség volt elég erős ahhoz, hogy Közép-Kína sorsát eldöntse. A nyugati és a keleti nézett egymással farkasszemet. erejét leginkább királynak köszönhette, aki i. e. 357-ben lépett a fejedelemség trónjára. Bölcs uralkodóként maga köré gyűjtötte a legtehetségesebb tanácsadókat, akik segítségével reformokat vezetett be a kormányzati politikába, a gazdaságba és a hadseregbe egyaránt. és Han fejedelemség dolgát megnehezített, hogy a liga felbomlását követően befolyása folyamatos növekedett a térségbe. Az egyre erősödő állam ellen kénytelenek voltak nel szövetségre lépni i. e. 350-ben. A következő évben átengedték területeiken a ellen vonuló seregeket. Ám ez a szövetség is gyorsan felbomlott, amikor Han a meggyöngült fejedelemséggel szemben fegyveresen lépett fel. örömmel szemlélte a riválisai közt kibontakozó feszültséget, és mihelyt lehetősége nyílt rá katonai segítséggel sietett Han védelmére jel szemben. A küzdelem vereségével zárult, akinek hatalma ezzel végleg megtört.

Élete A nemzetség eredetileg a nagy és hatalmas államból származott, valamikor az i. e. 6. század közepe táján. Családja férfi tagjai hagyományosan a hadviseléssel, katonai dolgokkal foglalkoztak. Ősei között találjuk azt a t is, akinek a nevéhez a („A hadviselés szabályai”) című 13 fejezetes hadtudományos kézikönyv is köthető.

A korai évek A fiatal a veszélyes időszakban, minden bizonnyal embert próbáló eseményeket élt át. Országát, ahol gyermekkorát és ifjúságát élte, , Han, , és a többi fejedelemség állandó betörésekkel fenyegette, így első kézből volt alkalma szembesülni a háborúk borzalmaival, és az állandó hadi készültség szükségével. Ebben a bizonytalan, veszélyes időszakban , akárcsak akkoriban valamennyi fiatal, aki tanulni vágyott, elhagyta otthonát, szülőföldjét, és a hagyomány szerint ő is a hegyek közé vonult, ahol val, az „Ördögvölgyi mesterrel” tanult. Sima Qian: Shi ji (1959): 2241. és Sima Qian: Shi ji (1959): 2162. életrajzaiból tudjuk, hogy ők is a titokzatos Ördögvölgyi mester tanítványai voltak. Azért különösen fontos megemlíteni, hogy ők azok, akiket a elleni ún. „vertikális szövetség”, és a elleni ún. „horizontális szövetség” kidolgozóinak tartanak. A történetíró feljegyzéseiben az olvasható, hogy valahol a államban található A mai tartományban található, tól északkeletre. és A mai tartományban található járás keleti részén lévő . városok között született, több mint egy évszázaddal a legendás , az első , azaz mester halála után, sőt magának a nagy stratégának kései leszármazottja is volt.

Büntetése neve tulajdonképpen beszélőnév, hiszen a nagy hadvezér személyes tragédiájára utal. A írásjegy egyik jelentése: „térdkalács”, azonban jelenti a lábak térdből történő eltávolítását is, amelyet korában csonkításos büntetésként használtak. Világosan látszik, hogy nevét, a történeti írásokban is feljegyzett büntetéséről kapta, amelyet a vele egyidős, egykori diáktársa, 龐涓 ármánykodása miatt volt kénytelen elszenvedni:

„ nal együtt tanulta a hadművészetet. amikor ben szolgált, fejedelem kinevezte tábornokká, de jól tudta magáról, hogy tehetsége nem mérhető a éhez. Majd titokban egy futárral magához hívatta t. Mikor megérkezett attól félve, hogy érdemeivel különbnek bizonyul nálánál, féltékenységében azzal büntette, hogy levágatta mindkét lábát, és billogot égetett arcára, el akarta őt rejteni, hogy ne is mutatkozzon.”Sima Qian: Shi ji (1959): 2162. Tokaji Zsolt fordítása, lásd Tokaji (2003): 14.

Noha első támadása ellen sikeres volt, hiszen elmozdította béli hivatalából őt, ám mégis végzetes hibát követett el azzal, hogy alábecsülte leleményes ellenségét. A csonkításos büntetés az egyént nem csupán kirekesztette a társadalomból azzal, hogy bűnözőnek minősítették, de ráadásul még őseire is szégyent hozott. Aki temetésekor nem rendelkezett teste valamennyi porcikájával, az nem tett eleget a gyermeki szeretet, a szülő tisztelet törvényének. Az ilyen személyt tehát még életében kirekesztették a közösség társadalmi és vallási tevékenységeiből, és magányos szolgai munkára, vagy még ennél alantasabb munkára osztották be. Így aztán még csak nem is sejthette, hogy , akivel sikerült így elbánnia, esetleg egy rivális ország szolgálatába állíthatja stratégiai tehetségét. Fogyatékossága ellenére, katonai karrierje nem rekedt meg:

„Egyszer egy beli követ érkezett Liangba (a mai ). büntetése miatt csak titokban találkozhatott és beszélhetett vele. A beli követ rendkívüli tehetségnek tartotta őt, ezért titokban be csempészte. tábornoka, is nagyra becsülte és vendégnek kijáró tisztelettel fogadta.”Sima Qian: Shi ji (1959): 2162. Tokaji Zsolt fordítása, lásd Tokaji (2003): 15.

fejedelemség szolgálatában Ahogyan vált legádázabb ellenségévé, úgy vált az ő legközelebbi barátjává és pártfogójává. A és közötti együttműködésről a korszak eseményeit tárgyaló történeti följegyzések tudósítanak. Kettejük szövetsége különösen szoros volt a elleni hadjáratban, amikor is katonai segítséget nyújtott nak i. e. 354-ben. Noha t száműzték ből, királyA Shi ji Xuan király uralkodását i. e. 342. és 324. közé teszi, de a helyes dátum i. e. 319-301. Lásd Lau (1984): 310. azonban visszahelyezte őt korábbi tisztségébe, hogy a seregeket ő vezesse a Malingnál vívott harcba, Kr. e. 341-ben. hadseregével megtámadta t. a nyolcvanezer fős sereg élén ostrom alá vette fővárosát, t. segítséget kért től, amit király meg is ígért. Csakhogy fejedelemség katonai erejétől tartva, csupán egy kisebb különítmény bevetésével szeretett volna kockázatot vállalni, amelyet két kisebb fejedelemség, és erőivel szövetségbe küldött ki. Amikor és fejedelemség erőivel egyesült serege ostrom alá vette et, fejedelemség délkeleti határvidékén, serege több mint egy esztendő után, a végső győzelem előtt alig valamivel felhagyott ostromával. Ekkor azonban nyugatról és dél felől és seregei is megindultak ellen kihasználva annak egyre apadó tartalékait. I. e. 354-ben uralkodója, király pedig kiadta a parancsot csapatainak az ütközetre, amely elsöprő győzelmükkel zárult.Sima Qian: Shi ji (1959): 1893-1894.

A Történeti följegyzésekben, életrajzában hosszú leírását olvashatjuk a kb. i. e. 341-ben, Malingnál vívott háborúnak is. A történeti dokumentumok számottevő mennyiségének dacára, a : A hadviselés szabályainak nem oly rég előkerült példányának első fejezete, amely a foglyul ejtése címet viseli, részletes leírását adja a i hadjáratnak, bizonyos kérdéseket vet fel a i és malingi hadjáratra vonatkozó más történeti följegyzések hitelességével kapcsolatban, különös tekintettel a hadsereg tábornokának kilétére és sorsára ebben a két ütközetben.

A : A hadviselés szabályainak megfelelő részleteit tanulmányozva, az eddig ismert időpont helytelennek látszik, hiszen a mű azt korábbra helyezik. Valóban, ha összevetjük, a i és a malingi hadjáratra vonatkozó különböző hivatkozásokat A történeti följegyzésekben, A hadakozó fejedelemségek intrikáiban, valamint művében, akkor viszonylag határozottan kijelenthetjük, hogy mindkét alkalommal és vezette a seregeket. A oldalon pedig, a i ütközetkor volt a hadvezér, de a sereg elfogta. Mintegy tizenhárom évvel később a tapasztalatlan és szerencsétlen csillagzat alatt született beli herceg vezette a seregeket, ám és őt is foglyul ejtette Malingnál. A hadakozó fejedelemségek intrikái egy tapasztalatlan fiatalemberként mutatja be herceget,Liu Hsiang (1920): 7/8b; vö. Crump (1979): 398-380. már amennyiben csakugyan ő volt az, akit kísért. Hasonlóképpen számolnak be róla A történeti följegyzéseknek és A hadakozó fejedelemségek intrikáinak más részei is.Például lásd Sima Qian: Shi ji (1959): 1845, 1893-1894, 2164 és 2351, valamint Liu Hsiang (1920): 4/6b; vö. Crump (0979): 154. Azok a tudósok, akik azon a nézeten vannak, hogy és herceg együtt vettek részt, ugyanabban az ütközetben, művének a negyedik fejezetében olvasható részlettel támasztják alá véleményüket: „Ezt (a taktikát) használtam akkor, amikor legyőztem t, és amikor rabul ejtettem herceget.” Ámbár, meg kell jegyezni, hogy mivel mindkét ütközetben, nál és Malingnál egyaránt jelen volt, lehetséges, hogy arra a taktikára hivatkozik, amelyet két hadjárat során alkalmazott, nevezetesen az ellenség fővárosa ellen nyomulni, és így szabadítani meg az ostrom alól a szövetséges államot, mivel a támadó kénytelen erőivel visszavonulni saját területének védelmére. Ez a taktika, amelyet először a i ütközetben használtak, majd azt követően a malingiban a kínai irodalom, és ami még fontosabb a katonai stratégia egyik klasszikus fogásává vált, amelyet úgy emlegetnek, hogy „ bekerítésével megmenteni t” ( 围魏救赵 / 圍魏救趙).http://baike.baidu.com/view/28441.htm

A és közötti barátság oly szoros volt, hogy úgy tűnik a nehéz esztendőkben is mellett maradt, még akkor is ez feltételezhető, ha róla külön nem emlékezik meg a történeti irodalom. A 341-es, malingi csatát követően t és t is szem elől veszítjük, további sorsukról, a források hiányában semmit nem tudunk.

Műve