Mecséry Dániel, báró (Kőszeg, 1759. szeptember 29. – Bécs, 1823. december 30.) altábornagy, az Udvari Haditanács tagja, valóságos belső titkos tanácsos, a Katonai Mária Terézia-rend tiszti keresztjének, az Arany Polgári Érdemkereszt kitüntetettje és a császári-királyi 2. számú huszárezred másodtulajdonosa. „A legkeményebb fejű magyar”
Élete Édesanyja Küttl Zsuzsanna. Édesapja az evangélikus Nemes Metsery István, a Batthyányi-uradalom ügyvédje volt, akinek halála után 8 testvérével nehezen vészelték át a gyermekkort. A jogi tanulmányok helyett Sopronban inkább Bécset választotta, ahol kadétnak állt Esterházy Miklós József testőrkapitány ezredébe. Szorgalma, katonai tehetsége hamar megmutatkozott, amikor 1778-ban katonai szolgálatba lépett. Első feleségével, Johanna von Fischerrel 1790-ben kötött házasságot a csehországi Reichstadtban (ma: Zákupy). Részt vett az első koalíciós háborúban, vitézsége elismeréseként 1794-ben a Katonai Mária Terézia-rend lovagja kitüntetést kapott.
1805-ben a Nürnberg melletti Eschenau nevű, németországi falu határában zajló csatában tizennégy sebet kapott, köztük kilenc fejsebet, amitől lebukott lováról. A csata után két ezredorvos látta el sebeit, de felépülését lehetetlennek tartva magára hagyták.Hermann Róbert szerkesztő: Magyar hősök arcképcsarnoka, Magyar hősök arcképcsarnoka egyesület, Budapest, 2001.
Németországban azonban gondosan ápolták, hét hónap múlva pedig csodával határos módon tökéletesen meggyógyult. 1806-ban báróságot kapott. 1809-ben a győri csatában a felkelő nemesség generálisa, június 14-én Mecséry vezette a magyar banderiális erőket.
Az asperni csata második napján (1809. május 21-22.) négy francia vértes ezred rohamozta meg a 28. magyar gyalogezredet, amelyet Mecséry ezredes vezetett. A magyarok mozdulatlanul álltak, és a franciák már-már azt hitték, meg akarják adni magukat. De Mecséry egészen közelre beengedte, várta a lovasságot, tüzet vezényelt - és visszaűzte a négyszeres túlerőben lévő franciákat.
Első felesége 1811. február 25-én váratlanul elhunyt. Második feleségével, nemes Szirmay Teréziával a Zemplén vármegyei Alsókörtvélyesen, a Szirmay-kastélyban 1812. október 18-án kötött házasságot.
1821-ben nyugdíjba vonult és Bécsbe költözött, és ott hunyt el.
Összevagdosott koponyáját a bécsi Anatómiai Múzeumra hagyta. Itt állapították meg sérüléseit: kettő egész az agyvelejéig hatolt, valósággal széthasította a koponyáját. A fejsebek egyike 14, a másik 22 centiméter hosszú volt. A harmadik vágás egy jókora csontdarabot leszelt a koponya hátsó részéből, míg a többi sérülés könnyebb természetű volt.
Jegyzetek
Források jobbra|bélyegkép|265px|Mecséry Dániel Ország őrizője, latinops.blogspot.com Magyar életrajzi lexikon 2. kötet 178 old. Merényi-Metzger Gábor: Mecséry Dániel báró, altábornagy születésének, házasságainak és halálának anyakönyvi forrásai , vaml.hu
Irodalom
Bencze László: Mecséry Dániel altábornagy. A Katonai Mária Terézia Rend lovagjának és parancsnoki keresztje tulajdonosának élete, Magyar Honvédség Oktatási és Kulturális Anyagellátó Központ, Budapest, 1992. 6. p.; Ódor Imre: A legkeményebbfejű magyar huszár: Mecséry Dániel. = Rubicon, 2000. 4. sz. 34. p.; Österreichische Biographische Lexikon, 1815–1950. Bd. 6. Wien, 1975. 180. p. Báró Mecséry Dániel önéletrajza, 1759–1814. = Hadtörténelmi Közlemények, 1924. Ráth-Végh István: Magyar kuriózumok, Ifjúsági kiadó, 1989, ISBN 9630271850ó
További információk 1809. május 9. József nádor Győrbe rendeli a nemesi felkelőket, rubicon.hu
Kategória:Magyar hadvezérek Kategória:A napóleoni háborúk magyar katonái Kategória:1759-ben született személyek Kategória:1823-ban elhunyt személyek Kategória:Kőszegiek Kategória:Bárók