A Rial egy német felnigyártó, valamint korábbi Formula–1-es konstruktőr, amely 1988-tól két éven keresztül vett részt a világbajnokságon. Az 1970-es években alapított cég vezetője 1987-től Günter Schmid volt, aki korábban a hasonló profilú ATS gyár tulajdonosa volt. Mint utóbbi gyár esetében, így a Rialnál is úgy gondolta, hogy egy Formula–1-es csapat indításával reklámozná a márkát. A csapat 32 versenyen indult, összesen 8 pontot szerzett legjobb eredménye a konstruktőri kilencedik helyezés volt 1988-ban. A második idényük végén kiszálltak a sportágból, de a felnigyártással nem hagytak fel.
A csapat, a Zakspeed istállóval egyetemben, az utolsó német bázisú csapatok egyike volt.
Története Günter Schmid 1987-ben vásárolta meg a Rialt, éppen azelőtt, hogy a Formula–1-ben éppen a turbómotorok betiltására készültek. Hasonlóan, ahogy az ATS esetében, csapatot alapított, melynek Fußgönheimben volt a székhelye. A csapat főtervezője a korábban az ATS-nél is dolgozó Gustav Brunner lett, aki megtervezte a Rial ARC1 nevű versenyautót. Mivel Brunner tervezte a Ferrari F1/87 nevű autót is, számos hasonlóságot lehetett megfigyelni a két kasztni között, ezért ezt elnevezték "kék Ferrarinak". A meghajtásért a Ford-Cosworth DFZ szívómotorok feleltek, az üzemanyagtank kicsire lett szabva, az első felfüggesztés pedig vonórudas kialakítású lett. Egyedüli versenyzőjük Andrea de Cesaris lett.
Rögtön az első versenyen a 14. helyre kvalifikált de Cesaris, és a hatodik helyen is haladt, ám néhány körrel a vége előtt elfogyott az üzemanyaga. A következő versenyeken többször érte utol őket valamilyen meghibásodás, és az autót is módosítaniuk kellett, mert a pilóta feje túlnyúlt a bukókereten. Az üzemanyagtank mérete később is problémákat okozott. Detroitban aztán sikerült szerezniük egy negyedik helyet, és ezzel három pontot. A francia nagydíjtól formahanyatlás kezdődött, és még Brunner is elhagyta a csapatot. A folyamatos kieséseknek köszönhetően csak az idényzárón sikerült célbaérést produkálniuk - mindenesetre egy újonc csapattól ez nem volt olyan rossz eredmény.
1989-ben már két autót is indítottak, az egyiket Christian Danner vezethette, a másikat Volker Weidler. Az új autót Stefan Fober tervezte, az előd továbbfejlesztésével, amellett egy újabb specifikációjú Ford-Cosworth motort kapott. A turbómotorok betiltása miatt rekordszámú, 39 autó nevezett minden egyes futamra, a leggyengébb csapatok és az újoncok közül egy prekvalifikáción kellett eldönteni, hogy melyikük vehet részt a 26 fős időmérőn. Dannernek nem kellett prekvalifikálnia, az újonc Weidlernek viszont igen. Dannernek az első futamon sikerült részt vennie, a következő kettőre azonban nem tudott kvalifikálni a gyorsuló riválisok miatt. Az amerikai nagydíjon aztán neki is sikerült elérnie egy negyedik helyet, Kanadában pedig nyolcadik lett - ez volt a csapat történetének utolsó célbaérése. Weidlernek ezidáig még a prekvalifikáció sem sikerült, a brit nagydíj után csak azért kerülhetett ki ebből a körből, mert a Rial az eredményei miatt már nem kényszerült erre. Weidlert azonban tovább üldözte a balszerencse: a német nagydíj időmérőjéről kizárták, mert megtolták az autóját, a magyar nagydíjén pedig egy illegális hátsó szárnyat szereltek fel, mely miatt törölték a köridejét. Emiatt összeveszett Günter Schmiddel és otthagyta a csapatot - ahogy Stefan Fober tervező is, mert a szabálytalanság miatt kapott pénzbüntetést Schmid Fober nyakába varrta. A csapat új versenyzője Pierre-Henri Raphanel lett, az új tervező pedig Christian Vanderpleyn. A csapat eredményei azonban jottányit sem javultak, ezért Danner is távozott a portugál nagydíj után. A spanyol nagydíjon Gregor Foitek váltotta őt, aki azonban az időmérő edzésen a hátsó szárny törése miatt óriási balesetet szenvedett és azonnal ott is hagyta őket. A szezont Bertrand Gachot-val fejezték be, de ő sem tudott jobb eredményeket elérni. A csapat a 13. helyen zárta a bajnokságot, az idény végeztével pedig inkább visszaléptek.
Eredményei Teljes Formula–1-es eredménylistája
Év Kasztni Motor Gumi Versenyző(k) 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Pont Poz. 1988 Rial ARC1 Ford-Cosworth DFZ BRA SMR MON MEX CAN DET FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 3 9. Andrea de Cesaris KI KI KI KI 9 4 10 KI 13 KI KI KI KI KI KI 8 1989 Rial ARC2 Ford-Cosworth DFR BRA SMR MON MEX USA CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 3 13. Christian Danner 14 NK NK 12 4 8 NK NK NK NK NK NK NK Volker Weidler NPK NPK NPK NPK NPK NPK NPK NPK KIZ NK Pierre-Henri Raphanel NK NK NK NK NK NK Gregor Foitek NK Bertrand Gachot NK NK
Forráshivatkozások
Kategória:Megszűnt Formula–1-es csapatok